Öreganyó két macskája

Öreganyó két macskája.

Öreganyó két macskája

Öreganyó egy varázslatosan szép környezetben a várostól kicsit távolabb egy kis faluban éldegélt a nagyon szeretett macskájával. Aki a Mici nevet kapta.

 Elég régóta éltek már együtt. Ez a szép fekete, fehér szőrű cica kedves társa volt anyókának!  Öreganyó becézgette, szeretgette. A macska pedig úgy viszonozta a szeretetet, hogy állandóan a gazdája nyomában járt. És csak dorombolt. Sokszor bizony akadályozta is anyókát a munkájában. Ő ilyenkor rá szólt, sicc! -takarodj a lábam alól! A macska kicsit sértődötten odébb állt, de a következő pillanatban már megint ott tüsténkedett a gazdája körül. Így teltek a napjaik.

 Egyszer aztán egy idegen szürke cirmos cica tévedt a gazdasszony udvarába! A jószívű anyó ennivalóval kínálta, amit a jövevény azon nyomban elfogyasztott. És mint aki jól végezte dolgát leheveredett az udvarban álló fa tövében. Ez a fa már régóta az udvar lakója volt. Kezdett már elszáradni, de volt valami varázsa. Amikor ránézel látod, hogy szinte beszél hozzád!

 Öreganyó ragaszkodott hozzá, mert kedves volt a számára. Ezért arra gondolt, amíg csak lehet, maradjon a fa az udvarban!  Gondolva arra, hogy már nem élhet sokáig. Ültetett egy kis facsemetét a fától nem mesze. Gondoskodott a kedvenc fájának pótlásáról. Ami, Mici macskának kedvenc kaparófája volt! Nem is nézte jó szemmel, mikor az idegen macska a fa tövében lepihent! Felborzolta hátán a szőrt és mérgesen egy nagyot fújt az idegen felé! Az meg ügyet sem vetett rá! Fáradt volt és pihenni szeretett volna.

 Így hát Mici megsértődve ment a gazdájához. Valami furcsa, eddig nem ismert érzés lett úrrá rajta! Közben arra gondolt, talán kipiheni magát ez az idegen és tovább áll tőlük. A mi macskánk, bizony tévedett! Öreganyó elhatározta, hogy befogadja a jövevényt. Már nevet is talált neki. Cirmosnak fogja hívni! Nem gondolt arra, hogy Micinek ez majd nem tetszik.

 Minél tovább lakott náluk Cirmos, ő annál nyugtalanabb lett! Öreganyónak is feltűnt a macska viselkedése. Nem ismert rá az addig barátságosan doromboló macskájára. Állandóan felborzolt háttal közlekedett. Látszott rajta, hogy valami, nagyon zavarja! Az addig szelíd állat vaddá változott. Nem hagyta Cirmost nyugodtan. Elzavarta a fától, amit ő nagyon szeretett. Ez a fa volt a kedvenc pihenőhelye és itt koptatta a karmait.

 Egy alkalommal a két macska nagyon összeverekedett egymással! Bizony, egyiken is és a másikon is megmaradtak a verekedés nyomai! Anyóka akkor jött rá, Mici különös viselkedésének az okára! Kár tagadni! Mici bizony nagyon féltékeny lett Cirmosra!

  Anyó eddig sem tett különbséget a két macska között. Szerette a régi macskáját és megszerette Cirmost is! Ő úgy gondolta élhetnek ők így hármasban egymással. A régi cicájának is a tudomására kell hozni, ugyan befogadott egy segítségre szoruló másik állatot és megszerette őt is. Azért még Micit ugyanúgy szereti, mint eddig! Ezután még jobban figyelt arra, hogy a két macskával egyformán viselkedjen. Hogy érezzék, mindketten egyformán fontosak neki. Amikor játszott Micivel, akkor Cirmit is bevonta a játékba, vagy mikor az egyik cica finom falatot kapott, adott a másiknak is!

 Eltelt egy kis idő és Mici kezdte elfogadni Cirmost! Ő pedig hálás volt ezért, mert eddig nem volt barátja. Még otthona sem. Itt pedig mindkettőt megtalálta! Aztán öreganyó azt vette észre a két macska önfeledten játszik egymással. Már az étkezésnél sem zavarják el egymást a táltól, amiből esznek! Most már az öreg fához is mehetett Cirmos a körmét koptatni. Mici féltékeny viselkedése is elmúlt. Rájött, hogy neki is van barátja és örültek egymás társaságának! Ennél már csak Öreganyó öröme volt nagyobb, amikor látta két macskáját önfeledten szaladgálni és az öreg fára mászni! Közben pedig gondosan ápolta, öntözte a kis facsemetét, amit arra az esetre ültetett, ha a kedvenc fája már nem ad árnyékot a nyári nagy melegben. Gondolta, legyen helyette egy másik árnyat adó fa. Amit talán majd ugyanúgy megkedvel, mint ezt az öregfát. Azóta is így élnek ők hárman, ebben a csodálatosan szép kis faluban békében és boldogságban