Szörcsi a kíváncsi

Szörcsi a kíváncsi.

Szörcsi a kiváncsi

Könnyű nyári szellő ébreszti a mesebirodalomban élő állatokat. A még álmos szemekből, leheletnyi finomsággal törli ki az éjszaka nyomait. Hangya, egér, madár. Elég sok az oroszlán a zsiráf és elefánt. Ők és még sok más állat mind, most ébredezik. A finom lágy szellő ébresztőt fújt nekik. Elég már az alvásból! Mindjárt hasatokra süt a Nap. Aztán mikor már a birodalom összes lakója talpon van és az álmosságot a szeméből kitörölte, szélanyó így szól a szellőnek. Gyermekem. A feladatodat elvégezted. Hagyd őket! Az előbújó Napsugarak teszik a dolgukat. Nem hagyják lustálkodni az állatokat. Eközben pedig a mesés állatbirodalom fölé kiül az égboltra a Nap. Hogy sugarainak fényével melegségével beragyogja azt. Így aztán rajta nem múlik, hogy az itt élő állatoknak kellemesen és jól induljon a nap. Ők pedig, ki fürgén, ki kicsit lustábban szépen lassan tervezik a napjukat. Igazán szépnek ígérkezik a nap. Lehet azon gondolkodni, mi legyen a mai program.

Az elefántoknál is nagy a sürgés forgás. Egy ideje már, hogy Szörcsi idekerült. Ő egy elárvult kicsi elefánt. A gondozók a már régóta az állatbirodalomban élő, Elfi elefánt gondjaira bízták. Aki egy megfontolt komoly felnőtt ormányos. Ők ketten az elválaszthatatlan barátjával Cingával az egérrel, nagy odaadással viselik gondját a kicsit még tapasztalatlan és butuska elefántnak. Ma ők is kirándulni mennek. Rövid ideje élnek igy hármasban, de máris megkedvelték, mondhatjuk megszerették egymást. Meg kell hagyni mióta Szörcsi itt él velük, bizony nem unalmasak a napjaik.

Ő ugyanis akarva, akaratlan gondoskodik róla, hogy mindig történjen valami izgalmas és váratlan dolog az életükben. Bizony többször előfordult már, hogy a szertelensége miatt pórul járt. Ilyenkor Elfi próbálja megértetni vele, hogy egyedül még nem kóborolhat csak úgy mindenfelé. Legyen kicsit türelmesebb és körültekintő. 

-Tudod Szörcsi, még kicsi vagy. Sokat kell tanulnod és meg kell ismerned a környezetünket, ahol élünk. Akkor talán kevesebb alkalommal kerülsz majd bajba. -Látod. Cingával gyakran megyünk veled megismerni a világot, ami körülvesz bennünket. A kicsi ormányos pedig ilyenkor fogadkozik. -Ígérem többet nem fordul elő Elfi. Tudod… én próbálkozom, de valami mindig felkelti a kíváncsiságomat. És mire gondolkodni kezdek, már meg is történt a baj! De te itt vagy és segítesz nekem ugye? -Igen segítek, de nem lehetek mindig melletted. Ezért figyelj jól és jegyezd meg, amit hallasz tőlem! És az ormányával gyengéden megsimogatta fogadott kis elefántját.

-Úgy lesz Elfi. Megígérem! Aztán belekapaszkodott az előtte tornyosuló hatalmas elefánt ormányába. Eközben Cinga csak csendben nézte a két óriást. Merthát ugye, hozzá képest Szörcsi is óriás. És hangosan felsóhajtott. -De jó így ölelkezve látni benneteket! Én is kapok egy kis ölelést?  Vigyázzatok jövök, rám ne tapossatok! Mindjárt fent vagyok. Azzal mászni kezdett a két fűevőn felfelé. Hol ide gurult, hol oda. Végül csak felért. És a két elefánt gyengéden összekapaszkodott ormányára ült. -Na itt is vagyok megérkeztem. És azt kérdezte. -Akkor ti most egy család vagytok Elfi? -Igen Cinga. Mondhatjuk. Mi egy készen kapott család vagyunk. Veled kiegészülve, mert te is hozzánk tartozol. Látod így hozta az élet. Előbb téged ismertelek meg és most pedig Szörcsit. Egy szerető, gondoskodó kis család lett belőlünk.  

Szörcsi egy ideig csak hallgatott és figyelt. Aztán gondolt egyet és kiszabadította magát az ormányölelésből. Az egeret pedig azzal a mozdulattal Elfi ormányára tette. És a fejét ide-oda forgatva a tekintetével hosszasan méregette. Ő pedig ezt észrevette és megkérdezte. -Valami furcsát látsz rajtam? -Nem. Csak rajtad gondolkodom. Akárhogyan is nézlek, nagyon kicsi vagy. Te mikor fogsz nagyobbra nőni? Olyan pöttöm vagy. Félek, egyszer összetaposlak mikor itt szaladgálsz körülöttem. Nagyon kell ám figyelnem, hogy rád ne lépjek! Hogy lettél te ilyen kicsi? -Még ormányod sincs! Hallod, -nagyon kell sietned, hogy utol érj bennünket a növésben! Látod Elfi milyen óriás? És hozzád képest én is az vagyok. A sokat tapasztalt elefánt eddig csendben hallgatta a kicsi szavait. És azt mondta. -Tudod Szörcsi! Cinga nem nő akkorára, mint mi az elefántok. Mert ő egy egér. Az egerek pedig ekkorák és nem nőnek nagyobbra. Megaztán ormánya se lesz. Mi nagyok vagyunk és van ormányunk, ők pedig ilyen kicsik. Ha jól megfigyeled sokan vagyunk sokfélék ezen a világon. Mire felnőtt elefánt leszel, addigra majd te is megtapasztalod és tudni fogod ezeket a dolgokat.

Ahogy így útközben beszélgettek egyszer csak, megláttak egy dagonyázásra alkalmas kis tócsát. Éppen csak annyi esővíz gyűlt össze benne, hogy pár elefánt besározza vele magát. Az egyik oldalról egy kisebb partoldal határolta. Tele apró lyukakkal. Képzeld csak el az egész homokos partoldalt, apró kicsi fekete lyukakkal. Amiből a madarak, ki-be repkedtek. -Nézzétek! Ők ott a parti fecskék. Itt van az otthonuk és fészket is ideraknak. Cinga, te találkoztál már velük? Kérdezte Elfi. -Nem. Még csak nem is hallottam róluk. -Na akkor jó, hogy errefelé sétáltunk. Legalább már ezt is tudjátok. A nagy ormányos nem is gondolt arra, hogy Szörcsinek mennyire felkeltette az érdeklődését a sok repkedő fecske. Ő pedig azonnal és főleg közelebbről szerette volna látni őket. Megfeledkezve Elfiről és Cingáról szaladni kezdett, hogy hamarabb lássa a madarakat. Az egér vette előbb észre és szólt Elfinek. -Gyerünk gyorsan utána! Ha a felázott partoldal szélére megy, még földdel együtt belecsúszik a dagonyázó pocsolyába! És gyorsan a kis kíváncsi után szaladtak. Az egér pedig kapaszkodott Elfi hátán, ahogy csak tudott. És az utolsó pillanatban értek Szörcsi mellé. Nem sokon múlt, hogy a part szélére érjen. Így sikerült elkerülnie, hogy megint bajba keveredjen.

Az egérnek viszont nem volt ilyen szerencséje. Ahogy Elfi utol érte a kicsinyét, hirtelen megállt. És Cinga azzal a mozdulattal, már le is esett a hatalmas elefánt hátáról. Olyan szerencsésen pottyant, nem ütötte nagyon meg magát. Csak gurult, gurult a partoldalon lefelé egyre gyorsabban. Egyenesen a pocsolya felé. -Kapaszkodj! Kiáltott neki az ormányos. -Nem tudok, csak gurulok! -Valahogy próbáld a lábad használni. Be ne ess nekem a vízbe! És Szörcsivel a partoldal végéhez sietett, hogy a barátján segítsen. Mire odaértek az egér már fennakadt egy a földből kiálló gyökérdarabban. Jaj, barátom! De jó, hogy elakadtál. Örülök, hogy nem lett bajod. -Hát még én! -lihegte a gurulásban elfáradt egér. Aztán Elfi az ormányával leemelte a fennakadt fáról és a száraz talajra tette barátját. 

Szörcsi lehajtott fejjel ment az elfáradt egérhez. És azt mondta. -Ne haragudj! ….Tudom miattam kerültél bajba. Nem akartam. Bocsánat. Már megint nem gondolkodtam! -Nem haragszom, válaszolta az egér. Nem tudhattad. Legközelebb már biztosan jobban figyelsz! – Ezt megígérem, mondta a kis kíváncsi. Elfi pedig örömmel látta, hogy szépen okosodik és gyűjti a tapasztalatokat a gondjaira bízott kis elefánt. Aztán megkérdezte. -A nagy ijedség után van kedved egy kis dagonyázásra? -Van bizony. Mehetek? És választ sem várva, máris a pocsolyába hemperedett. Ezt már Elfi sem hagyhatta ki! Kell egy kis sár az ő bőrére is, hiszen a bogarak őt is gyakran meglepik. Nahát! Ez igazán jól esett. Jegyezte meg Elfi. Cinga pedig csak nézte a két elégedett elefántot és csak csendben ennyit mondott. -Hogy ti milyen sárosak vagytok!

És ezek után Szörcsi is megszólalt. Ez jól esett. A mai leckét megtanultam. Mehetünk is haza. Gyere Cinga, ma én viszlek a hátamon. -Na azt már nem! Én a sáros hátadra nem megyek! Inkább az ormányodra ülök. Aztán Elfi csak ennyit mondott a kis elefántnak. -Te még nem tudod. Az egerek sem a vizet, sem pedig a sarat nem szeretik, ha csak lehet kerülik. Na, de most már induljunk!