A királyné könyve

A királyné könyve.

A királyné könyve

Egyszer valamikor régen a nagy tengereken is túl, élt az országát és népét szerető jóságos király és királyné. Szép kis ország volt az övék. Nem szenvedtek semmiben sem hiányt. Lala király híresen jó király volt. A királyné Maja szintén kiérdemelte a jóságos királyné címet. Nem volt ember az országukban, aki ne szerette volna őket.

Volt két gyermekük, akik a szüleik nevét kapták örökül. A királykisasszony Maja és a királyfi Lala a szülőknek a példáját látva, azon igyekeztek, hogy ők is kiérdemeljék az ország népének szeretetét. El lehet mondani mindenki szerette, tisztelte őket.

Illetve majdnem mindenki. Ugyanis a királynét öltöztető hölgyek között volt egy, aki szemet vetett a királyra. Tette ezt úgy, hogy közben a legnagyobb alázattal szolgálta a királynét. Maja kisasszonnyal és a királyfi Lalával is figyelmesen és szeretettel viselkedett. Ők is szerették Szorkát az öltöztető hölgyet.

Szorka nem olyan régen állt a királyi pár szolgálatába. Ez idő alatt sikerült elnyerni a család bizalmát. 

Mondhatjuk a királyné egyik bizalmasa lett. Sokat beszélgettek, sétáltak a palota kertjében. A kert végében volt egy külön kis sarok. A királyné sokat tartózkodott itt. Amikor egy kis egyedül létre volt szüksége azt, ezen a helyen megtalálta. Szeretett minden fontos dolgot leírni, feljegyezni. Volt ugyanis egy jó nagy könyve. Amibe mindenféle bizalmas dolgokat szokott beírni. Ez egy titkos könyv volt. Sokáig nem tudott a létezéséről senki sem.  Ahogy Szorka a bizalmába férkőzött, egyszer aztán neki megmutatta. Ő volt az egyedüli ember, akinek tudomása volt a királyné titkáról.

Egy alkalommal Szorka egy különös kéréssel fordult az asszonyához. Mondván, hogy neki is van egy kis titka, de nem tud hová elbújni a kíváncsi szemek elől. Ezért engedélyt kért, hogy a ráérő idejében feljárhasson a palota padlásának egyik kis szobájába. A gyanútlan királynő mit sem sejtve, ezt engedélyezte. Amint azt a vastag titkok könyvébe a következő képen be is írta. 

A mai naptól Szorka az engedélyemet kapta, hogy a padlás egyik szobáját használhassa. Tette ezt úgy, hogy mindezt az öltöztető nő is látta.

Ettől kezdve Szorka sokat tartózkodott a padláson. Itt aztán biztonságban érezte magát és neki látott a boszorka konyháját berendezni. Ugyanis nem véletlenül hívják őt Szorkának!  Az előző helyről, ahol szolgált, onnan is a rossz szándékú varázslása miatt kellett távoznia. Csak erről a királyi párnak nem volt tudomása. Így gyanútlanul megbíztak benne.

Ne gondoljátok, hogy egy okos boszorka lett volna! Nem ám! Sok mindenhez a varázslásból nem értett. Ebből is tudott egy kicsit és abból is egy csipetnyit. Önbizalma viszont nem ismert határokat. 

Hát ő itt a padláson kísérletezett. Tervezte hogyan szabaduljon meg a királynétól. Elsősorban a könyvben lévő betűket kell láthatatlanná tenni. Senki ne szerezzen tudomást arról, hogy ő a palota padlásán milyen tevékenységet folytat.

Majd, ha a királyt meghódítja magának, ő sem tudjon semmit a boszorkánykonyháról.

Szóval tervezgetett, kísérletezett. Közben telt múlt az idő.

Egyszer csak a királyné megbetegedett. Jöttek az orvosok, egyik a másik után. Sajnos ő egyre gyengébb lett. Mígnem egy éjszaka szépen elaludt. Reggel hiába ébresztették. Ő addigra már angyal lett.

Gyászolta a király. Maja királykisasszony, Lala királyfi. A palota és az egész ország.

Szorka pedig serénykedett a boszorka konyhájában és a palotában egyaránt. Vigasztalta a királyt, és a két árván maradt királyi gyermeket.

Így ment ez egy ideig. Sikerült jól behízelegnie magát a családba. Megbíztak benne. 

Ha tudták volna, hogy a háttérben a padláson miben mesterkedik? Biztosan elzavarták volna! De a boszorkánykonyháról a királyi család mit sem sejtett. 

Ő viszont a padláson egyre többet tartózkodott. Első dolga, hogy a számára veszélyt jelentő könyvből a betűket láthatatlanná varázsolja. Serényen kísérletezett. Arra gondolt, ha az első kísérlet nem sikerül nagy baj nem lehet. Próbálkozik újra. Aztán hangosan mormolni kezdte a varázsigét.

 -Varangyos béka, áfonya. Szorka szíve már türelmetlen, nyughatatlan.

-A könyvben lévő összes betű ezennel legyen láthatatlan!

Azzal kinyitotta a könyvet és a legnagyobb meglepetésére eltűntek a betűk. És nagy ujjongással egyet kiáltott. -Hát ez sikerült! Akkor jött rá, hogy bizony jobban teszi, ha nem kiabál! Még valaki meghallja. Azt meg nem szeretné!

Neki még a padláson sok dolga van. Komoly feladat a számára, hogy a királyi gyermekeket, ahogy tervezte. Varangyos békává tegye. Mert látja, hogy amíg Maja és Lala király életében jelen van, addig ő a király szívét meghódítani nem tudja. Tehát a két gyermek, neki útban van.

Már említettem Szorka nem egy tudós boszorka! Ő a boszorkánymesterséget nem tanulta. Tudása bizony hiányos! Ez őt a kísérletezésekben egyáltalán nem gátolta.

Gondolta a királyné már halott a könyvből a betűk láthatatlanok. Most már a varangyos béka főzet, biztosan sikeres lesz! Így aztán főzött, kotyvasztott. Egyszer csak a főzet készen lett. Szorka szépen félre tette. Készen van bármikor használni tudja.

Olyan nagyon serénykedett a tűzhelynél a ruhája lángra kapott. 

Ahogy a ruháján a lángot oltani kezdte, össze-vissza csapkodott. A tűzhely mellett az asztalon lévő nagy lábas szélére véletlenül egy jó nagyot rácsapott. Az meg! Hát éppen a botcsinálta boszorkára borult. Jó nagy lábas, sok varangyos béka főzettel. 

Hát így történt, hogy a királyi gyermekek helyett a békafőzet Szorkára esett. Szorkából bizony varangyos béka lett!

A nagy zajra a palota lakói összefutottak. Maja és Lala a padlásra szaladt. A látványtól a szájuk is tátva maradt. Az asztalon a nagykönyvet Maja találta meg. Mellette Lala talált egy füzetet. A következő szöveggel: 

-Varangyos béka, áfonya. Szorka szíve már türelmetlen, nyughatatlan.

-A könyvben lévő összes betű ezennel legyen láthatatlan!

Ahogy a két gyermek e sorokat felolvasta? Lássatok csodát! A titkos könyv újra megtelt betűkkel.

Ezután a király, Maja a királykisasszony és Lala királyfi egy sarokba egymáshoz közel húzódva együtt olvasták a királyné titkos könyvét. Amiben tulajdonképpen csak fontos feljegyzésekről és a Szorkának tett engedélyről olvashattak.

Ennél fontosabb volt a királynő család iránti szeretetéről szóló írása. 

A király és gyermekei a könyvet azóta is híven őrzi. Nagy becsben tartja!

Így történt, hogy az átok visszaütött. Szorkából a boszorkányból varangyos béka lett.