Húsvéti meglepetés

Húsvéti meglepetés.

Húsvéti meglepetés

A Mama mesék között van egy olyan mese, ahol a mókus és a házimacska, véletlenül találkozik az erdőben.

A mókust úgy hívják, hogy Móki. A macska neve Pamacs. A találkozás után ők ketten jó barátok lettek. Így történt, hogy a közelgő húsvét előtt, Pamacs meglátogatta Mókit. De nem jött üres kézzel. Ajándékot is hozott. Festett tojást és egy kis finom mogyorót.

- Ezt neked hoztam. - mondta, azzal letette az ajándékkal teli kosarat.

Móki nagyon meglepődött.

 - Ez igaz, -mind nekem hoztad? -kérdezte barátját.

-Igen! -válaszolta Pamacs. És miért kaptam? -érdeklődött a mókus. Mert a barátom vagy. És nemsokára itt van húsvét. Ilyenkor én is kapok a nyuszifészekbe ajándékot.

Kellemes húsvéti ünnepet kívánok. -mondta. De ne haragudj most mennem kell. Tudod megint csak úgy ellógtam a gazdimtól. Nem tudja, hogy hová tűnhettem már megint. Sietek mert Petya vár. Elutazunk az ünnepekre. - Azzal már el is tűnt a fák között.

A meglepett mókus ott maradt egyedül és nem tudta mire vélni a dolgot. A meglepetéstől észre sem vette, hogy nyúlbácsi és nyúlasszony, végig hallották a macskával történt beszélgetését. A két nyúl egymásra nézett és már tudták, hogy az erdőlakóinak is lesz idén húsvéti ünnep és meglepetés! 

Nyúlasszony annyit mondott: Ezek tényleg barátok lettek. Nézd még ajándékot is hozott a mókusnak.

E közben mókusunk elindult hazafelé. Egy mesebeli fa volt az otthona. Bebújt az odújába és a történtek jártak a fejében.

Másnap szokatlanul hangos volt az erdő, mikor kidugta fejét az odúból.

Az ott élő erdei állatok csodálkozó hangjától, beszélgetésétől volt hangos az erdő.

Nézzétek mindenhol egy fészek! Én finom magokat és egy festett tojást kaptam. - Mondta harkály.

A kíváncsiság Mókit is kihozta az odúból. Meglátta az otthont adó fa tövében a fészket.
- Nahát! Dió, mogyoró és szép színes tojás! Hogy kerültek ide? Ki tehette oda minden erdőlakónak a fészket?

Az erdőben összegyűlt állatok is mind, ezt kérdezték egymástól.

Akkor nyúlbácsi és nyúlasszony előbújtak a bokorból. -Ti eddig még nem találkoztatok ezzel az ünneppel. Az embereknél a húsvét, már nagyon régóta, vallási ünnep. Az meg, hogy mi nyulak ilyenkor ajándékot teszünk a fészkekbe, egy néphagyomány. Képzeljétek az emberek az ünnep második napján még locsolkodnak is!

Az a szokás náluk, hogy a fiúk reggel elmennek a lányokhoz és mondanak egy rövidke locsolóverset. Aztán illatos kölnivel meglocsolják őket.

Nyúlbácsi! Te hallottál már ilyen verset? - Kérdezték az erdő lakói.

Hallottam, de elfelejtettem! Várjatok csak, valami ehhez hasonló lehetett.

De, ne nevessetek ki! -ez most jutott eszembe. -Figyeljetek!

"Erdőlakók jónapot!
Illatos vízzel locsolhatok?
Ha egy két pirostojást kapok,
akkor szép húsvéti napot kívánok!"

Ahogy nyúlbácsi ezeket elmondta a magasfa tetején egy varjú rikácsolása hallatszott.

- Kár, kár! Kihozta ezt az ehetetlen ajándékot? Fényes és az íze rémes!

De, ami a fényesben van az édes! - A két nyúl már rögtön tudta, csokitojás került a károgó varjú fészkébe. És a varjú a csomagoló papírt is a szájába vette.

Ezen az erdőlakók jót derültek. Nyúlbácsi és nyúlnéni Kellemes Húsvéti Ünnepet kívánt és tovább ment!

Nyúlbácsi még visszaszólt. - Ha tetszett az ünnep kedves egybegyűltek! – jövőre még több erdőlakó együtt ünnepelhet!

Köszönjük nyúlbácsi a meglepetést! Legyen kellemesen szép ez a húsvéti napotok! - köszöntek el az erdőlakók.