Zizi és Gyurika

Zizi és Gyurika.

Zizi és a Gyurika

Ez a mese megtörténhet bármely családban, ahol kisgyermekek élnek. És valószínű, már sok helyen és sokszor előfordult a történetünkhöz, hasonló eset. 

Szóval a mesében szereplő család három gyermeke, elég régóta próbálta meggyőzni a szülőket, hogy ők bizony nagyon szeretnének maguknak egy fiú és egy lány papagájt. A szülőknek sem volt ellenére a dolog, hiszen ők is állatszerető emberek, -csakhogy! Miért is kellett a hosszas rábeszélés? … Hát az a helyzet, ők már tudták, mivel is jár a családban történő állattartás. Nem elég csak akarni, szeretni a kedvenceket! Bizony gondozni is kell őket. Etetni, tisztántartani, amit a gyermekek egy idő után, már elszoktak felejteni és marad a szülőkre a feladat.

A család három gyermeke, már nagyobbacska volt és nagyon megígérték, hogy gondoskodnak a két madárról. Így aztán egy napon megérkezett a családba, Zizi és Gyurika. Kaptak egy sarkot a lakásból. Egy asztalt, ahol a kalitka is kényelmesen elfért. Ez a hely lett a papagáj sziget. Igen, -sziget! Mert a kreatív gyerekek az asztalt formás szigetté alakították. Kisebb, nagyobb zöld növények és mindenféle apró kis díszítések, melyek a kalitkát körbe fogták. A kalitkában is minden a helyén volt. Ami ahhoz kellett, hogy Zizi és Gyuri jól érezze magát. 

Kellett egy kis idő a két papagájnak míg a családtagokat megismerték, megszokták. És valljuk be a családnak úgyszintén.

 A madarak a nap nagy részében a lakásban csak ketten voltak. Mikor délután a család hazaérkezett a két fiú, Gábor és Gergő első útja a papagáj szigethez vezetett. A madarak egymást túlharsogva a két fiút köszöntötték. Az üdvözlést ők is viszonozták. Következett a becézgetés, simogatás. ….. És a beszédóra!  Igen, mert fiúk elhatározták a két madarat az emberi szóra megtanítják.

Gyakoroltak sokat. Amit a madarak már néha bizony untak. Aztán mikor a fiúk nővére az ajtón belépett, Zizi és Gyurika máris a kalitka ajtón csüngött. Tudták mi következik. Andi a karját nyújtja és ők ilyenkor egy kicsit a kalitkán kívüli életet élvezhetik. Mondanom sem kell a beszédtanulás is jobban ment, ha a szavakat nekik a kislány mondta. Szóval a két madár lett a családban mindenki kedvence. 

Aztán idővel egyre többször történt, hogy Zizi és Gyurika a délutánokat kalitkán kívül töltötte. Anya és apa a gyermekeket többször figyelmeztette. Vigyázzatok! Csak óvatosan! Ablak ilyenkor nyitva nem lehet! …. Mert a madár kirepülhet. Nekem elrepült gyermekkoromban egyszer a madaram! -Mondta apa. Hívtam aztán vissza, de többet sajnos nem láttam.

Történt egyszer egy szombat délelőtt. A család a heti munka és iskola után, végre együtt van. Jó az idő, szépen süt a Nap. A lakás minden ablaka nyitva van. A családtagok pedig? -ki ezzel, ki azzal van elfoglalva.

A két madár is dolgozik. Már régóta próbálkoznak. … De a kalitka ajtózárját a helyéről elmozdítani, eddig még nem tudták. Tudjuk, gyakorlat teszi a mestert! És a sok gyakorlásnak bizony meglett az eredménye.

Sikerült! Az ajtó egyszer csak kitárult. Andi a zajra a kalitkához indult. De már késő!  Huss! ….a Gyurika az ablakon kirepült. Zizi is ment volna, de az ajtó akkor gyorsan bezárult. Ügyes volt a kislány! Így a szökéstől a Zizit megmentette.

Volt nagy riadalom. Gergő és Gábor a Gyurikát siratták. Lesték, várták, talán visszajön! Aztán egyszer csak a ház körüli egyik fán, Gyurikát meglátták. Hangosan hívogatták. Gyuri ..Gyurika!

Aztán jött apa és azt mondta. -Ti visszacsalni nem tudjátok. Egy valaki tudja csak az pedig a Zizi. Még szerencse, hogy nem tudott a kalitkából kiszökni. Ügyes voltál Andi! -mondta a kislánynak. Csináljuk azt, hogy az ablak előtt lévő íróasztalra tegyük Zizit a kalitkába. Talán meghallják egymás csipogását, kiabálását és lehet, hogy visszajön. Így is történt. A kalitkát Zizistől, az asztalra tették. Úgy, hogy az ablakot betudják gyorsan csukni, ha Gyurika a kalitkához visszarepül. És azt mondták a szülők. Nos gyerekek! Sok jóra ne számítsatok, mert lehet, hogy a tervünk nem sikerül. Ha szerencsénk van Zizi visszahívja. Aztán a sötétítőfüggöny mögé bújva, várták mi történik. Szerencse volt, hogy Zizi megállás nélkül kiabált. Aztán hallották a fáról is a választ. Így ment ez egy ideig. És egyszer csak, … hopp! Gyurika az íróasztalon landolt.

Ekkor apa az ablakot gyorsan benyomta, hogy a madár kirepülni ne tudjon rajta.

A gyerekek között nagy volt a boldogság! Tudták! -a szerencse bizony melléjük állt. Most apán volt a sor, hogy kalitka ajtót javítson. De úgy ám! -hogy Gyurika és Zizi többet azon, kiszökni ne tudjon!