Vakáció régen és ma

Vakáció régen és ma.

Vakáció régen és ma

A ragyogóan tiszta és fénylő égbolt megadja az alap hangulatát egy közös, unokatesós vakációzásnak. 

Hétágra süt a Nap. A nyárilakban csend és nyugalom honol. Még alszik a gyermeksereg. Este sokáig ébren voltak. A szép csillagos este leple alatt a ház elé sorban kiülve, denevérek megjelenését várta hét kíváncsi szempár. A várakozás közben pedig kórusban szólt a „száraz tónak nedves partján” című gyermekdal.

Szóval a vakáció első közösen eltöltött napja mondhatjuk, hogy jól sikerült.

Másnap nagyi, reggel korán ébredt. Van tennivalója ilyenkor bőven. A nagypapa is úton van a friss péksüteménnyel. Mire felébred a társaság, minden készen legyen és indulhat a következő nap. 

A család életében ilyen alkalom csak nyáron van. Együtt két hétig a gyermeksereg. Szép zöld erdős környezet, nagy terület a nyárilak körül, pancsolásra alkalmas medence, hinta, kosárpalánk. Szóval nekik csak annyi a dolguk, érezzék jól magukat együtt.

Nos a reggelizéshez kész az asztal.  Minden a helyén. Jönnek is szépen egymás után a gyerkőcök.

Azt nem lehet mondani, hogy csend lenne az asztal körül. Ki így szereti, ki úgy. Van hogy mindenki másképen,  ….. szeretné!  Nade hát azt, már mégsem lehet! Így aztán egyezségre kell jutni. Egy biztos pont a hét gyermek között a reggeli és esti kakaó. Ezt mindenki egyformán szereti.

A kakaó kortyolgatása közben a fiúk közül valaki megjegyzi. Úgy igyátok! -ezt a kakaót barna tehéntől kaptuk. És összenevetnek egymással. Ők hárman vannak a négy leánnyal szemben.

Megszólal az egyik kislány. Nem is igaz! Minden tehén fehér tejet ad! 

-Hát ti ezt nem tudjátok? És ők is egy jót nevetnek. Annyira, hogy egy pohár kakaó az asztalon landol. És egy szép kakaó színű tó lesz belőle. Nagyi! ….. kiborult, mondják a lányok. Igen látom! -Szól a nagymama. Segítek mindjárt. És pillanatok alatt eltűnteti a kakaó tavat az asztalról.

Közben a fiúk megbeszélik egymás között.  … A lányok nem is értik a viccet! Közben ők már egészen másról csacsognak egymással. Mami pedig hoz a kiborult kakaó helyett másikat. Mert a kakaó az fontos a reggelinél. Miközben a poharat az asztalra teszi a következőt mondja.

Azt tudjátok? -mikor én ilyen idős voltam, mint most ti, még nem ittam kakaót. Akkor mit ittál?  -jött a gyors kérdés. Mi akkor tejet ittunk, amit a Riska tehenünk adott. Csak jóval később ittam először kakaót, egy hozzánk közeli város reggelizőjében. Volt, tehenetek? …. Milyen hely volt az a reggeliző? És egymás után jöttek a kérdések. A beszélgetésbe már a fiúk is bekapcsolódtak. Így aztán a nagyi leült a gyermekek közé. És arra gondolt, ma kicsit késni fog az ebéd. De sebaj!

És mesélni kezdett. A kérdésre válaszolva. Hogy hol ittam először kakaót? -Igen a reggelizőben. Ott lehetett venni kenyeret. Aztán péksüteményeket, tejet, kakaót és teát. Hát itt volt az én első találkozásom a kakaóval. Nem emlékszem, hogy otthon lett volna kakaó por a családunkban. 

És igen, volt tehenünk. Riska volt a neve. Amikor ilyen idős voltam mint, most ti? Mi nem mentünk nyaralni. Nem is nagyon hallottuk a „nyaralni” szót. A faluban és nagyszülőknél telt a nyarunk. Az ott élő hasonló korú gyermekekkel, egész nyáron a tehenek legeltetése és őrzése volt a feladatunk. 

Reggel kihajtottuk az állatokat a faluhoz közeli rétre. Aztán délutánig figyelni kellett rájuk. A késő délutáni időben hajtottuk őket haza. Utána mehettünk játszani.  

A tehenek jó esetben, ott legelték a füvet a réten. Mi gyerekek pedig játszottunk egymással. Fogócskáztunk, rongylabdával játszottunk. Mi lányok sokszor hoztunk a kukoricásból, olyan kukoricacsöveket, amelyiken jó hosszú haj volt és azok voltak a hajasbabáink.

Néha bizony a játék hevében megfeledkeztünk a tehenekről! Előfordult, hogy a közeli kukoricásból kellett kihajtani egyik, másik tehenet. Oda beengedni őket, szigorúan tilos volt! Azért megszidtak bennünket otthon a szülők.

Történt egyszer, hogy a rám bízott Riska bizony a kukoricásban kötött ki. Nem is akárhogyan. Jó messzire bement a sorok közé. Hiába hívtam, könyörögtem neki. -Riska gyere, nem mehetsz be oda! De esze ágában sem volt a finom zsenge kukoricát ott hagyni. 

És akkor mit csináltál?  -kérdezték a gyerekek szinte egyszerre. Hát bizony sírva fakadtam, mert egyedül nem tudtam kihajtani. -Mondta a nagyi. És hogyan sikerült?  -kérdezték. Csak nehezen tudtuk rávenni a Riskát, hogy a kukoricásból kimenjen! Segítettek a többiek, akik szintén tehenet őriztek a réten. Sajnos kárt okoztunk, sok kukoricát letörtünk.  -És mi volt mikor hazamentél? Érdeklődtek az unokák. Megszidtak nagyon, hogy figyelmetlen voltam. Mondta a nagymama.

Nos édeseim, eddig tartott a mese. Segít nekem valaki az asztalt leszedni? Igen. Visszük! Volt a válasz. És mindenki vitte a saját tálcáját a mosogatóhoz. 

Aztán megkérdezték. Mami mesélsz máskor is?  Rendben, ha szeretnétek! Volt a válasz. 

Most viszont mindenki foglalja el magát. Kérte a nagymama. Mert nekem is dolgom lesz. Készítem az ebédet. -Mondta.

A legidősebb fiú unoka még megkérdezte a nagyit. A szüleid rád bízták a Riskát? Hogyan bírtál vele? -hiszen még kicsi voltál! És annyit mondott még. De jó, hogy nekünk nem kell ilyent csinálni! Mielőtt a nagyi válaszolt volna a kérdésekre, már szaladt is játszani a többiekkel. 

Aztán előkerültek a labdák, tollasütők. Homokozó játékok. A hinták is beindultak. Lekerült a medencéről is a takaró. Arra számítva, hogy hamarosan nagy zsivajjal megkezdődik a pancsolás, fürdőzés.

Nagyi pedig boldogan nézett a gyermeksereg után. És annyit mondott. -Bizony jó nektek! Csak játszatok, legyen boldog és felhőtlen gyermek korotok!