Esti mese fiúknak

Esti mese fiúknak.

Esti mese fiúknak

Halihó kedves mesehallgató!

Akárhogy is hívnak, én most egy álmot hozó fiús mesére meghívlak. Nem lehet, hogy mindig csak a lányoknak legyen esti mese!

Kint a Nap elbúcsúzott a sugarait is eldugta. A Hold már készülődik, nemsokára elő is bújik. Segítségül hívja a csillagokat, hogy az égboltot nekünk éjszakára szépen megvilágítsa.

A szobában egy kattintás és máris világos van. Peti akkorát nőtt, hogy a villanykapcsolót pont eléri. Amint alkalom nyílik rá a villanyt azonnal fel is kapcsolja. És irány a szobája. Aztán nyomban anya is jön utána.

Hű! …… a mindenét, hát itt meg mi történt? Csattan fel anya, miután a kisfia szobáját meglátja. Petikém a játékokat nem szedted össze? Hát itt a játékok között óriási káosz uralkodik. Látom anya én is! -Véletlenül úgy felejtettem. -Mondta a kisfiú.

Ezt látom kisfiam! Pedig megbeszéltük, hogy a játékokat, ha már nem játszol velük szépen összeszeded. Tudom ….. anya! Ezt mindig elmondod. Tudod? -de hát mégsem teszed! A játékok össze-vissza hevernek! Igen. Tudom, de mindig elfelejtem. -Mondja Peti az anyukának. 

Kérlek szedd össze és rakd már el ezt a sok játékot. Mennének aludni, pihenni. Egésznap ide-oda raktad, szórtad őket, bizony ők is elfáradtak. Aztán téged is vár a fürdő a finom vacsora és az ágy. Készítem a fürdővized. Mindjárt visszajövök. Kérlek a játékokat addigra szedd össze!

Na! Petikém készen vagy? -kérdi anya. És ahogy a szobába lép meglepődve veszi észre, bizony ebben a szobában szép rend lett. 

Na látod! De ügyes vagy! Milyen szép szobád lett!

Most már lehet menni fürödni. -Mondja az anyuka. Aztán a szokásos esti teendők után, eljött a pihenés ideje. De előtte még anya Petit megdicséri, -látod milyen ügyes voltál! Most, hogy a játékok is a helyükre kerültek és pihennek, én akkor most mesélek neked.

Gyere ide az ölembe úgy szeretem, ha a közelemben vagy! Tudom a fiúk közül sokan a puszit nem szeretik. De azért ugye nem baj, ha az anyukád, mikor csak lehet próbálkozik. Kicsit gyere a karomba megölellek, szeretgetlek hiszen egésznap alig láttalak!

Jövök anya, -mondja Peti. Hiányoztál te is nekem ma az oviban. De jó, hogy este már itt vagy nekem!

Azzal anya nyakát átölelve, kitekintett a kertre néző ablakon. És felkiáltott. -Nézd anya! Újra megjött a rigó! Ott ül a diófán. Látom Peti, de látok ott még más madarat is. -Szólt anya. Nézd! Ott a pinty és őszapó is. Megjöttek, ahogy minden este szoktak. 

Vacsorára még egy kicsit csipegetnek, ennivalót keresnek. Ha jóllaktak aludni mennek. Hallgasd csak lehet, hogy neked üzennek? Én úgy hallom, jó éjszakát kívánnak neked! Anya ugye holnap is visszajönnek? Remélem kisfiam! -válaszolt anya. Most pedig készülődjünk a lefekvéshez. De anya! ….. mesét még nem is néztem. Igen tudom. De már későre jár az idő! …… Menjünk szépen aludni. Kérte anya a kisfiát. Ígérem holnap bepótoljuk. 

Mesélek ma én neked. Inkább beszélgessünk egy kicsit. -Kérte Peti. -Rendben. Nézd! A csillagok már szépen világítanak. Igen látom, szerinted anya a csillagok éjszaka mit csinálnak? Hát világítanak nekünk. Azt tudom, de még világítanak közben nem csinálnak semmit? Szerinted mit kellene, hogy csináljanak? -kérdezett vissza. – Én úgy gondolom anya! …… hogy a csillagok bújócskát játszanak egymással.  És szerinted hová bújnak egymás elől? -Jaj, anya! …… hát nem tudod? Nem kisfiam nem tudom, de majd te megmondod. Hát! ….. A felhők közé anya. Igazad lehet kicsim. De most már alvás, későre jár!

Tudod mit? -akkor én azt kívánom, hogy amíg alszol. Álmodd azt, hogy a csillagokkal bújócskázol és reggel, majd meséld el.

Azzal anyuka a kisfiát az ágyba befektette gondosan betakargatta. Átölelte, szeretgette. Tudod ugye? – milyen nagyon szeretlek. -kérdezte. Tudom anya. Kapsz egy jó éjt puszit. Holnap estig elég lesz? A szívembe teszem és igen, elég lesz! 

Szép jó éjszakát gyermekem! Álmodj a csillagokkal és reggel meséld majd, el nekem!

Jó éjt anya! Szeretlek!