A fa panasza

A fa panasza.

A fa panasza

Szép napos időnek indult a délelőtt. Az erdő fái a jó időben mozdulatlanul sütkéreztek a napsütésben.

Mókusok szaladgáltak a fák ágain. Vidáman ugrándoztak ágról -ágra. A madarak is nagyon jól érezték magukat a lombok között.

 Egy madár volt csak aki dolgozott. Hangos kopácsolással adta tudtára minden erdő lakónak, neki bizony dolga van!

Aztán az is lehet, hogy megéhezett!

 Hegyes, erős csőrével végig kopácsolja a fákat. Ahol a fában férgeket talál a csőrével kiszedi és jó étvággyal megeszi. Ez a madár nem más, mint a fakopáncs. A fák doktora. A szép színes tollú harkály.

Szóval így indult ez a nap.

Aztán délutánra elromlott az idő. Feltámadt a szél.

Az addig mozdulatlan és csendes erdő egyre hangosabb lett.

Eleinte csak szépen, finoman mozgatta az erdőben álló fákat a szél. Aztán hogy az erejét megmutassa, morgott egyet néha-néha.

Ezek után az erdő sem maradt mozdulatlan és néma.

Az ágak suhogva hajladoznak, –hajbókolnak. Egymásba kapaszkodnak.

 Keringőznek a lombok susognak a levelek.

Az erdő lakói biztonságos helyre térnek.

Az erdő legöregebb fája pedig a szomszéd fának így kesereg.

-Nézd!

 Ez a szélgyerek már megint erre tekereg!

Aztán majd esőt hoz ez a szél.

Némely öreg ágam éppen, hogy csak él.

Öreg ágaimat letöri ez az erős szél.

Hajtsd rám öreg ágadat segítek!

Majd én megtartalak. Így talán – ágad a helyén marad!

 -Mondja a szomszéd fa. Ne bánkódj, - öreg ágadért nem kár!

Nő majd helyette másik, sok kicsi ág.

Figyelj!

 Öreg barátom. -Szól a szomszédból egy másik fa. Az eső kell nekünk. Nagyra csak így nőhetünk!

A szél a magjaidat mind a földre szórja abból nő ki a sok -sok apró kicsi fa.

Tudod!

Mikor mi már nem leszünk! Lesz ki helyünket az erdőben pótolja.

Mi, még az ember és környezete által elhasznált levegőt

 a leveleinken keresztül beszívjuk! Megtisztítjuk a Nap segítségével átalakítjuk.

 Így az embereknek azt, tiszta levegőként visszaadjuk!

Mikor mi már nem leszünk, kell a sok ifjú fa!

 -Hogy a munkánkat valaki folytassa!

Ezért, aztán kedves öreg fa. Kérlek ne keseregj!

 Mert a szél és eső, ha nem is szereted kell neked!