Manci és Guszti

Manci és Guszti.

Manci és Guszti

Egy kertvárosi társasház negyedik emeletén lévő lakásba, hívlak meg most kedves mesehallgató. Leginkább a lakásban lévő gyermekszobába. Tudom sok gyermeknek ismerős lesz a helyzet.

Nos ahogy a szobába lépünk, mindjárt körül is nézhetünk. Falon a polcokon, társasjátékok és könyvek. A sarokban lóg egy óriás plüssállat gyülekezet. A játék tárolóban megtalálható mindenféle állatsereglet. A szekrényen, asztalon kifestők, színesek és kréták. Arrébb vannak a babakocsiban a babák. És ha még jobban körül nézünk, van itt legó, mozdony, kisautó és ilyen olyan nagyautó. Labda és szobahinta.

Nos ez a rengeteg sok játék, hogy a gyermekszoba lakói már nagyobbacskák, néha bizony feleslegesek. Lassan új játszótársakra lelnek.

A szoba két lakója Lili és Ábel. Nemsokára ritkulnak a játékok, mert a fiútestvér Ábi, külön szobába költözhet. Mennek vele a fiús játékok, így a saját szobájában mindenki jobban elférhet.

Külön szoba ide, külön szoba oda! Esténként a testvérek hol egyik, hol pedig a másik szobában beszélgetnek, nevetgélnek. És bizony sokszor reggel anyuka a két gyermeket egy szobában találja. 

Szóval, hogy nagyobbak lettek, ők bizony a plüssállatok helyett már valami mást szeretnének. Egymással megbeszélték, anyától és apától tengeri malacokat kérnének. A szülők mérlegeltek és végül a kérésnek engedtek. Megérkezett egy tágas malacházban Manci és a Guszti a két tengeri malac. Gondolhatnánk egy fiú és egy lány! -de nem. A lakásba két fiú malac érkezett. Ábi a Guszti nevet választotta. Lili pedig, -hogy a másik malac is fiú? Na ez a tény őt egyáltalán nem zavarta. Ő bizony az újonnan érkező kis rágcsálónak a Manci nevet adta.

Amikor a malacok a lakásba költöztek késő ősz volt. Kaptak egy félreeső sarkot, ahol csak keveset jártak a családtagok. Nyugodt kis otthon volt, távol a nappalitól és a hálószobáktól.

A két gyermek amennyire csak tőlük tellett, igyekeztek a malackák kedvébe járni. Etetés, tisztántartás ez a tevékenység mindkettőjük dolga. Reggel a család otthonról elmegy. Ki dolgozni, ki iskolába. Lili és Ábi még kisiskolások. Majd csak délután érnek haza. A két tengeri malacra marad a lakás. El vannak ők ketten. Mindegyiknek van egy saját búvóhelye. Guszti a mozgékony, Manci kicsit félénk. De mikor csak ketten vannak, bizony elég hangosak. A ketrecben ideoda ugrálnak a kuckójukból ki, be szaladgálnak. Szénát szórnak, fötörnek. A kalitka környékén minden csupa széna. És ha ez még nem volna elég, néha a tápot is mind a padlóra szórják.

Mikor a gyermekek hazaérnek, hát bizony a rendetlenség láttán elszörnyülködnek.

Mondja a fiatalabb testvér Ábi. -Na Lili, ma te takarítasz! Nem Ábi! Jön a komoly válasz. A dinnyedisznók gondozását te is vállaltad! Még ilyen butaságot! -Neveti el magát Ábel. Dinnyedisznó! -hát ezt meg honnan szedted? Olvastam. Ez komoly. A tengeri malacoknak ez a másik neve. Világosította fel testvérét Lili. Hát én ezt a nevet még nem is hallottam! -Válaszolta Ábi. Na most már ezt is tudod! Akkor hajrá, kezdődjék a takarítás. -Mondta a nővére. Mivel a szülőknek megígérték, hogy a malacok mindig rendben lesznek, így mit volt tenni, kezdték a ketrec körül kiszórt szénát összeszedni.

Aztán mikor Manci és Guszti körül rend lett, kaptak egy kis nassolni valót. Répát, uborkát és egy kevés almát. Ábi rakott volna többet is, de a nővére figyelmeztette. Tudod! Sokat nem lehet, csak mindig egy keveset. És így teltek a napok, hetek és hónapok. És egyszer csak nyár lett. A negyedik emeleti panellakás bizony a két tengeri malacnak kényelmetlenül meleg lett.

A család azon tanakodott, hogy az ablak mellől a sarokból a malacokat a lakásban hová is költöztessék. Látták szenvednek a melegtől. A Nap majdnem egész nap a falakat melegítette. Hogy a két kis állatot mi indította arra, hogy a ketrec ajtót ki nyissa? -Bizony ezt megtudni nem fogjuk! Tény, hogy egyszer az ajtót kinyitották. Aztán a két malacot a lakás egy hűvösebb sarkában egymáshoz bújva találták. Ekkor a család rájött arra, hogy Manci és Guszti, ezt a meleg lakást nem bírja. Sokat tanakodtak, mi legyen a két kis kedvenccel.

És egyszer csak anya, hallott a városban egy befogadó helyről. Úgy hívták, hogy Zsálya liget. A család egy vasárnap délelőtt elment és a helyet megnézte. Aztán egy kis idő múlva Mancit és Gusztit a ketrecükkel együtt ide költöztette. A két gyermek nehéz szívvel, de elbúcsúzott a két tengeri malactól. De nem örökre! Vasárnapokon egy jó ideig családi program volt a malacok látogatása, kényeztetése. 

Volt itt több kisállat is. Például, nyuszi, teknős és még mások is. Jó helyre kerültek. Nap mint nap gyermeksereg vette körbe őket. Ez egy olyan hely volt, ahol gyermekeknek, programokat, táborokat szerveztek. Tehát a dinnyedisznók jó helyre kerültek. Reggeltől délutánig ők és a többi ittlévő kis állat a táborozó gyermekek szeretetében fürdőztek.

Mindig volt jelentkező, aki magára vállalta a kis állatok etetését és utánuk a takarítást. Az idejáró gyermekek itt megtanulhatták, milyen is a felelős állattartás.

Azóta Lili és Ábi a két kedvencet fotókon őrzi. Sajnálták, hogy meg kellett válni tőlük. De tudják az is hozzá tartozik a felelős állattartáshoz, hogy felismerjük nem elég csak szeretni őket. Amennyiben nem tudunk számukra megfelelő életteret biztosítani, jobb, ha elengedjük őket.

Hát így került a két tengeri malac, Manci és Guszti a negyedik emeleti lakásból a kényelmes Zsálya ligetbe.

Ne feledd! Ha meghallod e szót, hogy dinnyedisznó! -Tudd, hogy a tengeri malacoknak ez a másik neve!