Őszi séta

Őszi séta.

Őszi séta

Szép napsütéses az idő. A mesében szereplő család ebéd utáni sétára készül a parkba.

Még jó idő van! -mondja apa. Használjuk ki! Nem tudhatjuk meddig lesz még ilyen sétára csalogató időnk. A család két gyermeke izgatottan készülődik.

Izgalmasnak ígérkezik a séta. Ugyanis a testvérek, Ábris és Zsófi a szülőktől fényképezőgépet kaptak ajándékba. A családban mindenki szeret a természetben kirándulni. Sokszor kirándulnak együtt.

Elkészültetek? -kérdezi anya. Igen! Indulhatunk, készen vagyunk. Hangzott a válasz.

Ábris és Zsófi nyakában természetesen ott lóg a fényképezőgép.

A házból kilépve apa megkérdezi. -Érezitek milyen melengető még a napsugara?

Bizony, ahogy távolodik tőlünk egyre gyengül majd az ereje.

Válaszolta anya.

Ahogy sétálgatnak a talpuk alatt ott hevernek a fáról lehullott színes levelek. Nézd Zsófi, - milyen szép levélszőnyeg van a lábunk alatt! Hívta fel Ábris a húga figyelmét a látványra. Igen, ez tényleg szép. Fényképezzük le! És ettől kezdve, amerre csak mentek mindenről képet készítettek.

Mivel szép kiránduló idő volt, mások is sétálgattak a parkban. Volt aki a kutyáját is magával hozta. Hosszú pórázra engedte, hadd érezze a kedvence a szabadabb mozgás örömét.

Közben a körülöttük lévő színesen pompázó fák, bokrok látványával nem tudtak betelni. A két gyermek az összeszedett levelekkel dobálta egymást. Csodálatosan szép volt az egész park körülöttük.

Csak Zsófi sajnálta a lábuk alatt heverő színes leveleket. Lehullottak a fáról és eddig tartott csak az életük? -kérdezte. Aztán apa megnyugtatta. Tudod Zsófi! -Most ugyan itt hevernek a lábunk alatt.

Mégsem mondhatjuk, hogy haszontalan lett volna az életük. Az őszi eső a téli hó hatására szépen lebomlanak. Vagyis a bennük lévő szerves anyag visszakerül a földbe. Amit aztán a következő évben hasznosítanak az itt élő növények.

Akkor jó, – mondta Zsófi! Aztán megszólalt Ábris is. - Ezt eddig én nem is tudtam! Akkor jegyezzétek meg! - Mondta apa. Mert ez így megy évről évre. Ősszel a fák is nyugovóra térnek pihennek. És tavasszal kezdődik minden újra. Az ősszel elhullajtott levelek pedig tápanyagként hasznosulnak.

Ahogy ezeket a dolgokat megbeszélték, egyszer csak furcsa hangra lettek figyelmesek. Apa sejtette, hogy valami érdekes dolog történik. Így csendre intette a családot. Most mindenki maradjon nyugodtan. Figyeljetek és fényképezzetek!

Ő már a lehullott levelek között meglátta az ott ugrándozó mókust. Aki az éppen arra sétáló ember lába előtt szaladt el.

Nézzétek csak ott előttünk egy mókus! -mondta. Próbáljátok megörökíteni, -talán sikerül!

Alighogy ezt kimondta a parkban sétáló kutyus már a mókus után vetette magát. A gazdi meglepődött nem számított a kutya reakciójára. És kicsúszott a kezéből a póráz! Szerencsére elég távol voltak a mókustól. Mire a kutya utol érte volna az már a fa törzsében kapaszkodva igyekezett fel a fára.

Ekkor Ábris hangosan felkiáltott. Megvan! Sikerült lefényképeznem! De jó! -mondta Zsófi. És mindjárt meg is nézték, hogy sikerült -e a felvétel. Örömmel állapították meg. Igen sikerült.

Aztán még egy kis ideig sétálgattak beszélgettek a parkban. Örültek a mókus megmenekülésének. A nap is kezdte visszahúzni a sugarait, hűvösebb lett a levegő. Így hát elindultak hazafelé. Otthon a meleg szobában majd megnézik milyenek lettek a felvételek.

Csakhogy Zsófi kinézett az ablakon. Azonnal hívta apát. Gyorsan nézzétek! Milyen gyönyörű a körülöttünk lévő táj! Azzal Ábris már tette is dolgát. Igyekezett megörökíteni a látványt. 

Nézzétek meg ti is! Jól sikerültek a kiránduláson készített képek?

Nekem erről a mókus, kutyakalandról egy kis versike jutott eszembe:

Mókus csörtet az avarban.

A kutya persze magának akarja.

Ügyes mókusunk a fatörzsét elkapja,

máris mászik fel a csúcsra rajta!

Ágak között megbújva, látja a kutyát

 a fa alatt bosszankodva, csaholva!