Csiga mikor útra kel

Csiga mikor útra kel.

Csiga mikor útra kel

Egy borongós esős napon az árokparton lapulevél alá bújt a csiga.

 Az eső  csepereg. Ő, egyre csak kesereg. Az eső elől itt bujkálok? – a világból meg semmit sem látok?

 Ezért aztán útra kelt világot látni ment. Útközben a sok hangya egymásnak egyre csak ezt, mondja.

Erre csiga, - arra csiga. - Vigyázz, ne menj ki az országútra!

A sok autó siet, rohan. Szegény csiga, – ott az életed veszélyben van!

Öreg varjú a fáról hangosan károg.

Te gyerek nem való az neked.

Ne baktass az országútra! Húzd meg magad a bokorba! Jó kis hely az  biztonságos.

Szegény csiga csak megy. Már a házáig sáros lett.

Magas fáról a varjú egyre csak károg.

Kár, kár, kárr! Fogadj szót te kíváncsi!

Különben az otthonod, többet látni nem fogod!

 Csigagyerek észhez tér s az otthonába visszatér.

Otthon kicsit kesereg. Na hát! - a házam milyen sáros lett?

Világgá én többet nem megyek.Inkább leheveredek.

A mesének meg itt, vége lett!