Kíváncsi a csibe

Kíváncsi a csibe.

Kíváncsi a csibe

Egy szép vidéki környezetben találjuk a mesében szereplő tanyát. A tanyához tartozik egy nagy és egy egészen kicsinyke kis tó.

Ebben a szép környezetben látta meg a napvilágot Kíváncsi a csibe.

Történt ugyanis, hogy Kotkoda a kotlós, kapott egy fészekaljnyi tojást. Szorgalmasan őrizte, melegítette huszonegy napon át. Vigyázott egy tojás sem kerüljön a fészek szélére. Állandóan igazgatta a tojásokat. Ugyanis nagyon fontos, hogy ez idő alatt mindig melegen legyenek tartva. Hogy aztán huszonegy nap után szépen sorban elő bújjanak a tojásból a kiscsibék.

Gondos tyúkanyó volt. Mind a tizenöt tojásból, ami a fészekben volt lett egy egy csibe.

Szerintetek kibújt ki elsőnek a tojásból? -Hát persze, hogy a Kíváncsi! Hangos csibecsipogással -csip csip, adta tudtára mindenkinek ő bizony megérkezett.

Aztán szépen sorjában előbújtak a többiek is. Így Katinéninek lett tizenöt kicsi csibéje.

Kíváncsi alig bújt ki a tojásból máris elindult felfedezni a világot. Katinéni próbálta visszatenni a többi csibe közé, de mindhiába.

A tyúkfészektől kicsit arrébb egy másik kosárban is népes kis tábor volt. Ők voltak a párnapos kicsi kacsák.

Nem tudni miért? Kíváncsi érdeklődését igazán ők keltették fel. Állandóan ott téblábalt, tipegett és csipogott. A gazdasszony eleinte mindig visszarakta a helyére, de aztán látta, hogy teljesen felesleges.

Úgy látta ez a kis lény erős akarattal rendelkezik és nem hagyja magát befolyásolni.

És azt mondta. Tudod mit te kis kíváncsi? – menj, ha menni akarsz! És hagyta. Ha a kacsák megtűrik maguk között, hát legyen! Menjen csak a kacsák közé. Gondolta.

Tetszett neki a csibe. Igaz eleinte sokat bosszankodott a szertelenségén. De mára már megszokta és megszerette a kis szertelen Kíváncsit.

Nem maradt a többi csibével. Ő mindig külön utakon járt. Csak nagy ritkán töltött egy kis időt az övéivel. Meg kell hagyni nemcsak kíváncsi volt, kicsit különc is!

 Aztán ahogy telt az idő már az étkezése is a kacsákkal történt.

Szépen nőttek, cseperedtek. A csirkék és a kiskacsák is.

Katinéni nagy odaadással gondozta őket. Etetés közben még beszélgetett is velük. Gyertek kicsikéim, itt a finom ennivaló. Egyetek!

Azon már egyáltalán nem csodálkozott, hogy Kíváncsi a kacsák eledelét eszi.

A csirkék is és a kacsák is egyre többet voltak a szabadban.

Nem mondom! Jó soruk volt. Nagy zöld terület. Fák, bokrok. Volt hová elbújni a meleg elől. És hát ott volt a kisebb és nagyobb tó.

Kíváncsi annyi időt töltött a kacsákkal, már szinte kacsának gondolta magát is. Ezzel nem is volt addig baj, amíg kacsa mama nem vitte úszni az övéit!

Elindultak szépen sorban a kis tó felé. Tudjátok ugye a kacsák bizony szeretik a vizet. És jól tudnak úszni!

Nagy örömmel vetették magukat egymás után a vízbe. Kíváncsi a vízhez érve teljesen elbizonytalanodott.

Mintha csak tudta volna neki ezt nem lehet! Óvatosan lépett a tó szélén a kis pocsolyába. Az ösztöne megsúghatta neki ne tedd! Ez nem való neked. Te nem tudsz úszni!

Eközben a tó közelébe ért Katinéni. Rászólt Kíváncsira! Pi-pi-pi! Gyere csak ide!  Te kis buta csibe! Nem való az úszás neked! Nem vagy te kacsa! Mondta a kedvenc kiscsibéjének.

Gyere csak, -nézd! A te lábad kaparászásra való, nem úszásra! A kacsák lábán az ujjak között van egy úszóhártya, így ők azzal segítik magukat úszás közben. Neked viszont nincs! Mondta a csibének. Hogy aztán csibénk mennyit értett belőle, azt csak akkor tudnánk meg, ha a kiscsibe eszével gondolkodni tudnánk! Szerencsére mi okosabbak vagyunk és így tudjuk, hogy a csibe lába kapirgálásra és nem úszásra való.

Így hát Kíváncsi egy dolgot már megtapasztalt magával kapcsolatban. Nem tud úszni és nem szereti a vizet, mint a kacsák!

Ezekután mikor a kacsák úszni mentek a nagy tóhoz. Ő kimaradt a kirándulásból. Ezt az időt arra használta, hogy a háziasszony körül sertepertéljen. Állandóan ott volt a lába alatt. Néha ez bosszantotta is Katinénit. Aztán megenyhült a csibe szokásán és egyre többet voltak együtt.

Eddig nem volt szokás a háznál, hogy egy baromfit beengedjenek oda. Most képzeljétek csak el!

Kíváncsinak saját bejárása lett Katinéni konyhájába. Ennyivel a csirke nem érte be. Addig hízelgett a gazdasszonynak, mígnem a gangra kapott egy kosárba fészket magának.

És ezekután peckes fejtartással innen figyelte a többi baromfit az udvarban. Nézte a többiek hogyan kapirgálnak a szemétdombon.

Na ő ezt el sem tudta volna képzelni magáról! Ő aztán nem! Még hogy a szép körmeit kapirgálásra használja? Azt már mégsem teszi!

Neki a gangon van a helye. Igazi házikedvenc lett belőle. Nagyon tudott hízelegni Katinéninek.

Nem lenne Kíváncsi a kíváncsi, ha ennyivel beérte volna! Nem. Neki még kellett, hogy a macska és a tacskó is a barátja legyen!

Képzeljétek csak el! A tyúk a macska, na meg a tacskó. Katinéni gangján. Egy nagy kosárban összebújva.

El kell ismerni nem minden napi látvány! Azóta így élnek ők, békességben és nagy egyetértésben egymással.