A kis farkas 1 rész

A kis farkas 1 rész.

A kisfarkas

Egyszer nem is olyan régen a kerekerdő közepén állt egy csinos kis házikó.

Ebben a házban éldegélt kisfarkas a szüleivel. Mivel rikítóan vörös volt a szőre ezért, Vöröske lett a neve. Egyszer farkasapukának fontos dolga akadt. Beteglátogatóba kellett mennie az erdőben élő rokonához. Ezért pár napra Vöröske és a mamája egyedül maradt a házikójukban. A farkasmama elhatározta, hogy ez idő alatt elvégzi a nagytakarítást az otthonukban.

Anyuka magához hívta csemetéjét mondván, hogy komoly megbeszélni valója van vele. kis farkas szót fogadott az anyukájának és kíváncsian nézett rá. Közben azon törte a buksiját, vajon mi lehet? -az a fontos közölnivaló.

Nos kezdte az anyuka. Holnapra nagyon sok munkát terveztem magamnak, ezért nagyon szeretném, ha szépen eljátszanál az udvarunkban. És nem kellene attól tartanom, hogy valamerre elcsavarogsz!

Jó lenne, ha nyugodtan tudnám végezni a dolgomat.

Vöröske megígérte, hogy minden úgy fog történni, ahogy a mamája szeretné.

Eljött az este. Vöröske fürödni ment, aztán következett a vacsora, fogmosás. És utána jó éjszakát kívántak egymásnak és elmentek aludni.

Reggel mindketten jókedvűen ébredtek. A szokásos reggeli teendők után a kisfarkas elindult az udvarba játszani.

Mamája meg nekilátott a betervezett munkájának.

A kis kölyök, ahogy ígérte, előszedte a játékokat és önfeledten játszott.

Közben szépen kisütött a nap.

A mi farkasunk egyszer csak furcsa hangokat hallott. A fák fölött repültek a madarak és a pillangók is vidáman repkedtek. Látszott, hogy ők is jól érzik magukat a szép napfényes időben. Egy ideig csak nézte őket.

Egyszer csak megpillantotta a szép színes pillangókat. Addig nem is volt semmi baj, amíg a házuk felett repkedtek ezek a szép színes csodák. Ahogy a pillangók a magasban repültek, Vöröske a szemével kísérte őket. A végén már futott utánuk, amerre látta repülni a pillangókat.

Elég sokáig követhette őket, mert egyszer csak elfáradt és hagyta had, repüljenek tovább. Igen ám! De ahogy megállt és körbenézett, akkor vette észre, hogy teljesen ismeretlen területre tévedt. Nagyon kétségbeesett és bizony sírni kezdett.

Hangosan sírt és beszélt, hogy fog ő most haza találni? Hiszen ilyen messzire nem szokott egyedül elmenni.

Egyszer csak valami zajt hallott. Figyelni kezdett és félt is! Ekkor a bokrok közül előbújt a nyuszimama. Ő már hallotta a kisfarkas sírását.

-Megkérdezte. Hát veled mi történt?

-Miért vagy ennyire kétségbeesve?

Eltévedtem, -mondta a kis kölyök. Pedig az anyukámnak megígértem, hogy nem fogok elcsavarogni.

Nyuszimama megfogta a mancsát és ezt -mondta neki.

Ne félj, én éppen arra megyek!

Tudom, hol a házatok és hazakísérlek. És azzal elindultak.

Útközben beszélgettek, hamar meg is érkeztek.

Farkasmama már kétségbeesve kereste gyermekét és nagyon megörült, amikor meglátta őket.

A mi kis farkasunk, amikor észrevette az anyukáját, szaladni kezdett. És nagyon boldogok voltak mindketten, mikor megölelték egymást.

A nyúlmamának megköszönték, amiért ilyen segítőkész volt, hogy hazahozta a farkasgyereket.

Aztán ő, folytatta tovább az útját. Vöröske pedig megígérte az anyukájának, hogy többet nem szalad sem a madarak, sem pedig a pillangók után. És megpróbálja betartani az ígéretét.

Időközben farkasapuka is hazaérkezett. Nagyon megörültek egymásnak és boldogan élnek az erdei otthonukban.