Tyúkanyó és Csiri kutya

Tyúkanyó és Csiri kutya.

Tyúkanyó és Csiri kutya

Hallgasd meg kérlek a tyúkanyó és a kicsi Csiri kutya történetét. Egy szép gondozott tanyán élt sok-sok állat. Tavasztól őszig sűrűn jártak kirándulók errefelé. Jöttek mentek az emberek. Szép számmal voltak kisgyermekek is a kirándulók között. Ők mindig rácsodálkoztak az itt látható legelésző, kapirgáló állatokra. Volt itt pulyka, kacsa, liba és tyúkok is. Volt még kecske és birka, na meg kicsi bárányok. Egy páva és az erre járók láthattak alpakkákat is. 

A tanyagazda ugyanis elhatározta, hogy ezt a tanyát szeretné amolyan kis, mini állatkertté alakítani. Ő maga is szerette az állatokat.  

És élt itt egy kutya család is. Hiszen milyen tanya az, ahol nincs kutya? Mama kutya és a két csemetéje. Akik az udvarban szabadon jöttek mentek. És a tyúkok között volt egy, akinek fontos feladata volt. A tojásokat kellett melegíteni. Még pár nap és megmutatják magukat a kicsi pelyhes csibék.

Igen ám! -de az egyik kutyakölyök, állandóan a tojásokon ülő tyúkanyó körül ólálkodott. Az meg eleinte nem tudta mire vélni a dolgot. A csőrével néha a kölyök fejére koppintott. Akkor a kutyus meglepetten visszahúzódott. De egy kis idő múlva már megint a tyúk körül járkált. És addig-addig, míg az orrával a tyúk szárnyát egyszer csak megemelte és a puha tollak alá magát befészkelte.

Aztán ahogy érzékelte a tyúk testének a melegét, még szorosabban bújt hozzá. Az meg elzavarta volna, de a kutya maradt. És ekkor a tyúk a szárnyát még nagyobbra tárta és azzal a kutyust jobban betakarta. Itt kezdődött az ő barátságuk. A tyúkanyó és egy pici kutya! ….. Na még ilyet! És ettől kezdve a kölyök rendszeresen látogatta a tyúkot. Aztán később még a tyúkólba is bejárt. A gazda legnagyobb csodálkozására. Na nézd csak! -mondta a kutyusnak. Eltévedtél? -na gyere a helyedre viszlek. 

Aztán mikor már sokadszor látta a kutyát a tyúkólból kijönni, nem is tudta szó nélkül hagyni. -Te kölyök! Túl sokat jársz a tyúkólba. Lassan már magad is csibe leszel! A végén még te is csipogni fogsz, mint a tojásból most kibújt csibék? Aztán mit kezdek majd egy csipogó kutyával? Ezek után pedig egy jót derült a kicsi eb viselkedésén.

És elgondolkodott magában. Nahát! Ilyet, én még nem is láttam, tapasztaltam. Egy kicsi kutya és a tyúk a csibéivel? Hihetetlen. De igaz! Barátkoznak, játszanak egymással. -Na te csöpp kis kutya! Hiszen még neved sincs!  Csipogni ugyan nem fogsz! -de látom, csibe és tyúkbarát vagy. Nagy a barátság köztetek. Remélem, azért ugatni is megtanulsz rendesen! 

Így aztán arra gondolt. Ez a kölyök állandóan a csibék között van. -Hát kapjon valami csibés nevet. Legyen a neve Csiri. Szerintem illik is rá ez a név. Gondolta.

Nos barátom! – Te csöpp Csiri kutya. Becsüld meg magad! Értékeld ezt a barátságot! Tudod a tyúkok, csirkék a kutyákkal nagyon barátkozni nem szoktak. De ne feledd! – te kutya vagy és úgy is kell viselkedned! Ha megnősz a tyúkokat a rókáktól, neked kell majd megvédened! -Beszélte volna meg a kölyökkel. Az meg, ügyet sem vetett a hozzá beszélő gazdára. Megfordult és egy vakkantással már ment is a tyúkanyó védő szárnya alá.

Ezt látva a gazda elhatározta figyeli egy ideig ezt a barátságot. Aztán a telefonját magához vette, azzal a szándékkal, hogy talán, lát valami érdekeset ebből a barátságból. Hát bizony jól is tette!

Most, hogy nagyobb figyelmet fordít a csöpp kutyára, bizony nem gondolta volna, hogy mennyi érdekes dolgot tud meg róla. Azt már tudja, hogy a tyúk és a csibék nagy barátja.

Aztán egyszer a veteményeskertben akadt a gazdának dolga. Na mit gondolsz kivel találkozott az uborka bokorban? -Hát ki más lett volna, mint a Csiri kutya. Ott torkoskodott, jó étvággyal fogyasztotta a kicsi uborkákat. Egyiket a másik után. Mikor már a pocakját telerakta, egy nagyobb uborkát pedig a szájában vett és a csibék elé letette. A gazda mindezt, csak csendben figyelte. Mondanom sem kell, hogy meglepődött, mikor a kutya az uborkát a csibék elé tálalta. Azok pedig a friss ízletes uborkát, jó étvággyal elcsipegették.

Egy másik alkalommal pedig éppen az alpakkák vízét cserélte le a gazda. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy tyúkanyó sétál el mellette. A csibéit hátrahagyva a hátán a Csiri kutyát sétáltatja. Nahát! Ezt nem hiszem el. -Mondja. És a furcsa páros sétáját, gyorsan filmre vette. Azon már megsem lepődött, mikor egy vihar közeledtével a kicsi kutya szaladt, hogy a csibék mellé még a tyúk védőszárnya alá beférjen.

Így aztán megörökítette, ahogy a csibék a csöpp kutyát körbeveszik és játszanak egymással. Vagy mikor uborkát hozott nekik. És ahogy a hideg szél elől a vacogó kiskutyát a tyúk az övéihez a szárnya alá fogadta. 

Tehát a tanyagazdának lett egy szép kis gyűjteménye a cseppet sem mindennapi kicsi kutya életéről. Aztán hamar híre ment ennek a nagy barátságnak. Egyre többen lettek kíváncsiak az itt élő állatokra. És sétáltak a különös tanya felé. Az erre kiránduló gyermekek pedig nagy örömmel nézték a tanya lakóit.

A közeli városból egyre többen jöttek tanyanézőbe. A tanyagazda ezt látva, elhatározta, hogy még több érdekes állatot hoz a már itt élők mellé. Így aztán szépen lassan a városban élő gyermekek kedvenc kiránduló helye lett a Csiri kutyáról elnevezett, Csiri Tanya. 

Nos ennyi volt a történet. Figyeld meg a környezetedben lehet, hogy te is látsz hasonlóan érdekes állattörténeteket.