A három rakoncátlan malac

A három rakoncátlan malac.

A három rakoncátlan malac

Volt egyszer egy erdő. Ebben az erdőben élt időtlen idők óta a szépen gondozott kis kunyhójában egy remete. Olyan idős volt, hogy már maga sem tudta, hány éves is lehet. A sűrűre nőt fák és bokrok takarásában pedig a kíváncsi farkasszemek elől megbújva, egy ügyes kezek által felépített szemrevaló, kis házikót is találunk. Ebben a házban él a három, kicsit még neveletlen és rakoncátlan kismalac az anyukájukkal, Kockoc mamával. Akik néha bizony próbára teszik a mamájuk türelmét. Ő óvja, félti őket. Minden tőle telhető módon igyekszik a rájuk leselkedő veszélyektől megóvni három csemetéjét. Azonban ez nem mindig sikerül neki. Mert a rakoncátlan, csintalan malacgyerekek a mamájuk intelme ellenére, át-át szöknek az idős remete szépen gondozott, csinos kis kunyhójába.

Nos egy ilyen alkalommal történt, hogy a remeteházból kellemes főtt kukorica illat árasztotta el a kunyhó környékét. Ami az ifjú malacokat egyre közelebb és közelebb csalogatta az idős ember otthonához. Aztán azon tanakodtak, mit tanakodtak! Veszekedtek. Ki megy be elsőnek a kunyhóba. Addig-addig folyt a hangoskodás, míg az idős ember kijött a zajra az otthonából. És jó hangosan ezt mondta. - Azt a kacskaringósát! Mi folyik itt, mi ez a nagy lárma? És meglátta az ajtó előtt a malacokat.

- Ti meg hogyan kerültetek ide? A mamátok tudja, hogy eljöttetek, vagy már megint megszöktetek? -Kérdezte őket, elég erélyes hangon. A három szökevény megszeppenve ismerte be, bizony ők ismét engedély nélkül jöttek el az otthonukból. A teringettét! Hát mikor tanuljátok meg? -hogy csak úgy nem szökünk meg hazulról. A mamátok aggódik értetek. Erdőben vagytok. Itt élnek olyan állatok is, akik veszélyt jelentenek a számotokra! Vagy a farkasról már megfeledkeztetek? Nem lenne szerencsés, ha találkoznátok vele! -Na most mindjárt haza kísérlek benneteket. -Mondja kicsit mérgesen. 

- Várj még remetebácsi! Szól a legkisebb malacgyerek. Én nagyon szeretném megkóstolni a kukoricát amit főzöl! Mert ugye annak van ilyen finom illata? Igen. Jól érzed. Kukoricát főzök. De nem készültem vendéglátásra, tényleg csak kóstolni tudjátok. Látjátok én egyedül élek. Nekem nem sok kell, ti viszont hárman vagytok. Azért gyertek csak be szerény otthonomba. Szívesen látlak benneteket. Na több sem kellett a három rakoncátlannak! Egymást félre lökve, próbáltak a kunyhóba jutni. Aztán mielőtt még veszekedéssé fajult volna a dolog az idős remete megállította őket. És azt mondta. Álljatok csak meg! Hova ez a sietség? -Hát most mondtad, hogy csak kevés kukoricát főztél! -Szólalt meg a legidősebb malac. Akkor, aki elsőnek jut be a házadba, annak jut a többiek meg majd esznek otthon! -Na nem úgy van az barátom! Ha enni szeretnél, csak szépen sorban. Várd ki, hogy a testvéred bejusson a házba, aztán jöhetsz te is! A kukoricát pedig szépen elosztjuk testvériesen. Mert ugye úgy igazságos? -ha mindenkinek jut belőle. Ha máskor is szeretnétek nálam finomságot kapni, ezt jól véssétek a kismalac fejetekbe! 

Aztán mindhárom malacka kapott egy-egy darab finom édes kukoricát. - Így. Látjátok? Jutott mindenkinek. És ha megettétek hazakísérlek benneteket. A mamátok már biztosan nagyon aggódik értetek. Hozzám jöhettek máskor is. Örülök a látogatásotoknak. Legközelebb, ha jöttök, friss tököt vágok fel nektek. De csak egy feltétellel! Kockoc mamának tudni kell róla, hogy a remeteházba igyekeztek. És ne feledjétek a jó testvérek megosztják egymás között a keveset is.

Alig, hogy ezeket a dolgokat megbeszélték, valaki kopogtat a remeteház ajtaján. -Vársz valakit? -kérdezik szinte egyszerre a malacgyerekek. -Nem. Nem jön ide hozzám, soha senki! Ki lehet az? És azzal már nyitja is az ajtót. A három kismalac legnagyobb meglepetésére Kockoc mama áll az ajtóban.

- Hogy a malacok védőszentje áldjon meg benneteket! Hát megvagytok végre. Már az egész erdőt bejártam értetek. Aggódtam, hogy találkoztok a farkassal. Féltem, hogy bajotok esik. - Mondja elcsukló hangon. - Ó, szegény mamikám! Ne haragudj! -mondják egymás szavába vágva a malac csemeték. Ígérjük nem teszünk máskor ilyet.

- Igen. Én is remélem, hogy megjegyeztétek! Tudjátok! Jöhettek amikor csak szeretnétek. Szívesen látlak benneteket, de csak akkor, ha a látogatás Kockoc mama engedélyével történik. És legyetek mindig óvatosak! -Mondja az idős erdőlakó. Jól éreztem magamat veletek. Gyertek máskor is! 

- Viszontlátásra remetebácsi! Azzal már indultak is hazafelé. Vacsoraidőre éppen hazaérnek. Otthon aztán Kockoc mama felszolgálja a vacsorát. A három éhes malac már neki is látna az evésnek. Kaptak ugyan kukoricát az öreg remeténél, de az csak kóstolásra volt elég. Ők pedig az erdőjárás közben jól megéheztek. Alig várták, hogy az első finom falatot a szájukban érezzék. Igen ám! De a nagy igyekezetben véletlenül az egyik tál az asztalról vacsorával együtt a földre borult. A három malacgyerek csak állt meglepetten a kiborult étel felett. Mire a mamájuk intézkedett volna, megszólalt a legkisebb malac gyerek. Tudjátok mit mondott remetebácsi! A jó testvérek a keveset is elosztják. És mi jó testvérek vagyunk! Ugye? Aztán a megmaradt ételt egymás között testvériesen szépen elosztották.

Kockoc mama pedig, megvárta az ételosztás végét. És elégedetten nézte gyermekeit. Ezekután pedig minden malackája kapott még a nagy fazékból egy kis repetát. Boldogan szemlélte őket és remélte, hogy csemetéi jó testvérként nőnek majd fel. Olyanokká, akik kölcsönösen segítenek majd egymásnak.