Kép forrása: saját
Torkos Zsömle.
Torkos Zsömle.
A másik történet a szőlőhegyen történt. Mint már említettem ezt e helyet, viszont nagyon szerette a Zsömle!
A szőlőhegy nagyon kedves hely volt a számára!
A présház mellett egy nagyon öreg nagy diófa adott egy kis hűs enyhülést a nyári melegben. Sok gyümölcsfa volt a szőlősorok között mindenféle növények nőttek.
A mi tehenünk nagyon szeretett torkoskodni a gyümölcsökből. És a veteményest is előszeretettel dézsmálta meg! Mivel sok füves terület volt a présház körül a gazda hagyta, hogy a tehenek szabadon legeljék a füvet.
Igen ám! De a Zsömle ezzel nem érte be.
Ráadásul, mint említettem elég torkos is volt.
Különösen szerette megenni a zöldpaprikát. Ezért ő bizony, ha éppen nem vették észre, belátogatott a szőlősorok között lévő veteményesbe is! Aztán válogatás nélkül, amit talált azt ő, bizony jóízűen elfogyasztotta! Mígnem egyszer, ezt a gazda megelégelte.
Azt gondolta magában!
Várj csak Zsömle! Teszek róla, hogy ne legyen kedved megdézsmálni többet a veteményest!
A paprikát én is szeretem, ha te kieszed, mi marad nekem? A mi gazdánk bement a szőlősorok közé.
Megkereste a méregerős csípős paprikát! Nem sajnálta a tehéntől. Kihúzott jó pár tő paprikát.
Hívta a tehenet magához. Gyere. Zsömle egyél! Aztán szépen megkínálta vele a tehenet. Úgy tette a szájához, hogy a sok erős paprika a tehén szájába kerüljön. A gyanútlan állat az egészet befalta!
Ami ezután történt? Próbálta kirázni a szájából az erőset, de a falánksága megakadályozta ebben.
Rázta a fejét, nyitotta a száját, hátrafelé tolatott. Hangot sem tudott a száján kiadni, pedig szeretett volna!
Aztán meglátta a présház mellet lévő vizes hordót, amiből inni szokott.
Mondanom sem kell a víz hatására még inkább égette az erős a száját! Szegény állat prüszkölt megállás nélkül.
Kétségbeesve tolatott hátrafelé, akkor meg beleesett a présház körül lévő bokorba. Elég sok idő eltelt, mire szegény magához tért.
Az tény, hogy az eset után hiába kínálta a gazda a finom zöldséget. Nem fogadta el a Zsömle!
Megelégedett a szép fű legelésével a veteményes közelébe sem ment!
Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró
Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Szerencsés vagyok minden unoka szerette a meséket. Szeretik a könyvet. Aztán egy közös alvásnál "talált" mesét kértek tőlem. Kénytelen voltam rögtönözni, vagyis kitalálni egy mesét. Csak a következő alkalomnál már nem emlékeztem pontosan a mese szövegére. Ráadásul ők is, ahány gyermek, mind máshogy emlékezett a "talált" mesére.. Így aztán, hogy n...