A gyógyító hercegnő

A gyógyító hercegnő.

A gyógyító hercegnő

Egyszer nagyon régen, mikor még királyok uralkodtak a világ minden szegletében, élt egy idős király és királyné. Két gyermekük volt. Egy fiú és egy leány. András herceg és Viola hercegnő. A herceg már kicsit nagyobbacska volt, mikor a húga megszületett.

Egy szolidan elegáns palotában éltek ők így négyen. A palota kiszolgáló személyzetével együtt. A királyságban élő emberek csak jóságos királynak hívták a királyt és a feleségét is kedvelték, szerették. Boldog, kiegyensúlyozott család volt az övék. Egy sajnálatos dolog árnyékolta be a boldogságukat. 

A kis hercegkisasszony nem egészségesen született. Mikor még kisgyermek volt nem is nagyon lehetett látni, hogy tulajdonképpen milyen betegsége van. 

Csak ahogy telt múlt az idő, tűnt fel az embereknek, hogy Viola hercegnő hátán, bizony van egy kisebb púp. És kicsit furcsa a járása.

A hercegnő egyébként okos és nagyon jószívű volt. A királyságban mindenki szerette. Könnyen barátkozott és az emberekkel is hamar szót értett. Még olyan nagyobbacska gyermek volt, de már akkor feltűnt a királyi családnak, hogy rendkívüli módon érdeklődik a növények iránt. 

És sokat olvasott. Nem lehet tudni, hogyan, de korán felismerte, hogy vannak növények, amelyek gyógyító hatásúak.

Aztán egyszer csak, előbb a király, majd pedig egy éven belül az idős királyné is eltávozott az élők sorából. Így András és Viola ketten maradtak a hatalmas palotában.

A szülők elvesztése mindkettőjüket megrázta. A hercegkisasszony rosszul viselte, hogy többé nincsenek a szülei. Neki nagyon hiányoztak. Hiszen még alig nőtt ki a kamaszkorból. Nagyon fiatal volt.

András látva, hogy húga mennyire kétségbeesett, igyekezett megnyugtatni. Tudod húgom. -Amíg én létezem, nyugodt lehetsz. Mindenben segítelek és melletted leszek. Számíthatsz rám!

Tudom András, de hamarosan nősülsz! Asszonyt hozol a palotába!

Vagy elhalasztod a már betervezett esküvődet? Nem. Az esküvő meglesz, csak szépen szolidan és csendben. -Válaszolta testvérének.

Úgy is történt. Csendben lezajlott a királyi esküvő. Csak pár meghívott rokon volt jelen. A fiatal pár abban egyezett meg, majd később bepótolják az elmaradt lakodalmat.

Az esküvő nem várt traumát okozott Viola hercegnőnek. Amikor a szertartáson meglátta a csodálatosan szép és csinos Izabella királynét, önkénytelenül is kiszaladt a száján a következő mondat. Istenem de gyönyörű!

Aztán a tekintete végig futott saját magán.

És azt mondta. -Látod?  -milyen szép! -És te, hogy nézel ki? Aztán még tovább ostorozta magát. 

Nézd csak meg! -Kifogástalan az alakja. Az arca ragyog a szépségtől.  És az alkata?  -akár egy gazelláé. Szépsége pedig vetekszik a Nap sugarával. Izabella szépségét látva, fájdalmas szomorúság lett úrrá rajta. Most ébredt rá, hogy ő, tulajdonképpen, hogyan is néz ki. És ebben a lelkiállapotban rút kiskacsának érezte magát. Ekkor komoly elhatározásra jutott a jövőjét illetően. Minden nyilvános megjelenéstől visszavonul.

Felkereste a testvérét és azt mondta neki. Kedves királyi bátyám! Kérlek add nekem a palota egyik szárnyát. Szeretnék ezentúl mindenkitől távol élni! Nem szeretném, ha rajtam sajnálkoznának az emberek. És kérlek enged, hogy a palota ezen részéhez tartozó kertben szabadon gazdálkodhassam!

A palota a tiéd is! Nem kell az én engedélyem. Használd kedved szerint. -Válaszolta a király. Azért furdal a kíváncsiság. Mit szeretnél csinálni? Tudod kedves bátyám az olvasás mellett, nagyon érdekel a gyógynövények hatása az emberekre nézve. A könyveket is szeretem. De mellette a gyógyító növények is érdekelnek. 

Tudom Viola! A királyságban tudod, hogy hívnak az emberek? …. Nem András, nem tudom. Miért, hogy hívnak? -Kérdezett vissza. Hát kedves húgom, te vagy a gyógyító hercegnő. Nos kedves testvérem, akkor azon leszek, hogy igazán kiérdemeljem a gyógyító jelzőt.  

Aztán elvonult a palota azon szárnyába, amit róla neveztek el Viola szárnynak. Saját ízlésének megfelelően új otthont alakított ki magának. A palota ezen részéből, minden tükröt kidobatott. Nem akart szembesülni önmagával.

Hiába kérte őt a király és Izabella királyné, hogy ne tegye, ne vonuljon vissza. Hasztalan próbálkozás volt. Elhatározása komoly és megmásíthatatlan. Így aztán mindentől és mindenkitől visszavonultan élte tovább az életét. 

Közben a királyné egy kislánynak adott életet. Nagyon szép gyermek volt. Az édesanyja szépségét örökölte. És a Viktória nevet kapta. Kedves kis teremtés volt. Okos és érdeklődő. Lehet mondani, aki csak ismerte, mindenki szerette.

A királyi pár és Viktória hercegkisasszony boldogan és szeretetben éltek egymásal. Akárhogyan is szerették volna Violát a magányából kimozdítani, nem jártak sikerrel. A király ahogy megígérte a legkülönbözőbb témájú könyvekkel látta el testvérét. Sok növényekről szóló könyvet is vásárolt neki.

Így mentek az évek egymás után. Lassan Viktória hercegkisasszony is megnőtt. Sokszor ment Viola hercegnőt meglátogatni. Szeretett vele beszélgetni. Mivel Viola okos nő volt, sok mindent tanult is tőle. Igazából jól megértették egymást. Viola is szerette az unokahúgát.  A kedvéért a tőle ajándékba kapott tükröt is, felrakatta az egyik szobájának a falára. Nem volt könnyű meggyőzni őt Viktóriának, de a végén csak sikerült.

Közben pedig András király a palotába hozatott egy apai ágról való idős hölgy rokont. Akinek idős korára való tekintettel, már szüksége volt arra, hogy valaki mindig legyen mellette. Így aztán a királyi család vette őt a pártfogásába. Ahogy Viola hercegnő fülébe jutott a rokon érkezése, arra kérte testvérét, hogy költöztessék hozzá a királyi nagynénit. Így ő sem lesz olyan magányos. 

Mikor a nagynéni megérkezett Violához meglepetten látta, hogy unokahúga nagyon sok időt tölt a növényei között a kertben. A meglepetését tetézte még, hogy milyen sokan jönnek hozzá, tanácsot kérni a növények használatával kapcsolatban. És viszik a belőlük készült főzetet, ha beteg van a családban.

Aztán egyszer odaült Viola mellé mikor ő, éppen a növényeit rendszerezte. És így szólt. Tudod húgom! Olyan simogatóan jó érzés járja át a szívemet. Látom, hogy milyen hozzáértéssel nyúlsz ezekhez a növényekhez. A fiatal koromat juttatod eszembe. Én is ezt csináltam.

Te? …. Nénikém. -Kérdezte Viola. Bizony én is! Ha szeretnéd és érdekel, megosztom veled a sok éves tapasztalataimat. -Mondta az idős hölgy. Örülnék és nagyon köszönöm, ha megteszed! -Jött a válasz. Ezek után pedig? -szó, szót követett. És a nagynéni igyekezett minden tudását és tapasztalatát az unokahúgnak átadni. 

Ez a tapasztalatátadás aztán olyan jól sikerült, hogy a királyság minden kis zegzugába elterjedt a gyógyító hercegnő híre. 

Aztán egyszer a szomszédos királyságból váratlan vendég érkezett András királyhoz. Ez a vendég egy herceg volt. Pár éve halt meg a felesége. Azóta özvegyen élt. És hallotta Viola hercegnő történetét. A kíváncsiság hozta ebbe a királyságba. Szerette volna megismerni az okos, jószívű visszavonultan élő hercegnőt.

Na hiszen! Egy óceánt könnyebben át lehet szelni, mint Violát meggyőzni arról, hogy vegyen részt a vendég herceg fogadásán.

A fiatal királykisasszony Viktória, igyekezett minden csalafinta leleményességét bevetni Violánál. Annak érdekében, hogy a nénikéjét kimozdítsa az önkéntes száműzetéséből.

Hát! ….. Nem is ment könnyen! De erős akaratú hölgy lévén nem mondott le tervéről. Aztán egyszer csak, kézen fogta nénikéjét és azt mondta neki.  

-Édes néném, -gyere velem kérlek! Nézd magad a tükörbe! …..  Ne akard csúnyának látni magad!  -mert nem vagy az. -Mondta Viktória. Akiben ennyi jóság, segítőkészség, megértés és figyelem van az emberek irányában, nem élhet mindenkitől elzártan. 

Kérlek békülj ki önmagaddal. És bújj elő önként vállalt magányodból. Vedd észre, csodálatos ember vagy! A belső kisugárzásod mindent elárul rólad. Ott van az arcodon. És ezt rajtad kívül mindenki más látja. Az emberek szeretnek. A gyógyító növényeket nálad senki sem ismeri jobban. Kérlek tudásoddal segítsd az embereket!   

Hosszas rábeszélésre, végül Viktóriának sikerült elérni, hogy Viola hercegnő, kibújjon az önként vállalt magányából. 

Nagy volt az öröm a palotában. Mindenki boldogan fogadta Viola visszatérését.

Közben András király és Izabella királyné, elrendelte egy a palotában megrendezésre kerülő bál megszervezését. Viola visszatérésére és a vendég herceg tiszteletére.

Így aztán a palota megszokott élete, mondhatjuk, kicsit felbolydult.

Nagy lett a sürgés forgás. Mindenki kíváncsian és izgatottan várta a visszatérő hercegnőt. Maga a király és királyné is egyre izgatottabb lett. Régen várták már Viola visszatérését. 

Viktória királykisasszony komoly ruhatárral lepte meg Violát. Sok szép selyem vállkendőt, hosszú sálakat is hozatott nagynénjének.  Szebbnél szebb ruhák sorakoztak a hercegnő szekrényében. Ő meg csak állt és nem tudott választani a szép ruhák közül. Megaztán eddig nem is foglalkozott az öltözködésével komolyabban. Hiszen mindenkitől elszigetelten élte az eddigi életét. 

Így aztán hívta Viktóriát. Kedves húgom. Segítesz nekem választani a ruhák közül? -kérdezte. Szeretnék egy egyszerű elegáns ruhában megjelenni a bálban. -Mondta. Nagy örömmel nénikém. -Jött a válasz.

Gyere válasszunk együtt valami szépet neked! Aztán rövid keresgélés után kiválasztottak egy elegáns sötétzöld selyem estélyi ruhát. Hozzá pedig egy vállkendőt. Ebben nagyon csinos leszel. -Mondta a királykisasszony. 

Amikor Viola megnézte magát a tükörben csak állt és nem jutott szóhoz. Ilyen elegáns eddigi élete során még egyszer sem volt. Megaztán tükörbe sem nézegette magát. Most látszott rajta, hogy tetszik neki az a hölgy, aki a tükörből visszanéz rá. Csak mikor elfordult oldalra a hátán lévő púp kicsit elszomorította. 

Ezt észrevette Viktória. És rögtön a segítségére sietett. Aztán azt mondta. Édes néném. Az ott, csak egy kis szépséghiba. Ne is vedd észre! Tessék a vállkendő és már nem is lehet látni. És hozzátette. Nagyon szép és csinos vagy! Mehetünk a bálba.

Mikor ők ketten a bálterembe léptek minden tekintet rájuk szegeződött. Aztán András bemutatta a húgát a vendég hercegnek.

Egy jól sikerült, jó hangulatú bállal ért véget a nap a királyi palotában. Boldog volt András király és Izabella királyné. Örültek Viola visszatérésének. És boldog volt Viktória kisasszony is, mert sikerült a nénikéjét a magányából visszahozni a palotába. A vendég herceg is boldog volt, mert ugyancsak megtetszett neki a gyógyító, okos hercegnő. 

És igen. Viola szívét is boldogság járta át. Örült, hogy hagyta magát az unokahúgának meggyőzni. Így megismerte a vendég herceget, aki az ő kedvéért jött ide a palotába. Amikor a magányába elvonult nem gondolta, hogy valaha is lesz olyan férfi, akiért az ő szíve is hevesebben dobog. 

És örültek a királyságban élő emberek is, hogy újra köztük van az általuk nagyra tartott és szeretet gyógyító hercegnő.

A mese végén még annyit elárulok, hamarosan lakodalom lesz a palotában. A vendégül látott herceg feleségül kérte András királytól Viola hercegnőt. És képzeljétek ő meg igent mondott.

Lesz nagy dinóm-dánom! Hetedhét országra szóló lakodalom!