Vissza a vadonba

Vissza a vadonba.

                                              Vissza a vadonba

Szép csillagfényes késő nyári este van. A selymesen puha füves legelőről beszélgetés hangja szűrődik és keveredik a tücskök ciripelő hangjával. Szörcsi és családja jöttek hulló csillagokat nézni. Innen a rét közepéről, ha felnéznek a csillagokkal díszített sötétbe burkolódzó égboltra, csodálhatják annak szépségét. Aztán mikor egy-egy csillag elindul az utolsó útjára végig cikázva a sötétségben a látványában gyönyörködnek. És közben beszélgetnek.

Jó ideje már, hogy Szörcsi a mesés állatbirodalomba került, mint kicsi elefánt. Azóta Elfi szinte mindenre megtanította, amit egy elefántnak tudnia kell. Cingával megbeszélték, hogy itt az ideje megmutatni Szörcsinek, tulajdonképpen hol és hogyan élnek az övéi a vadonban. Megadni neki a választás lehetőségét. Döntsön ő! Hiszen már felnőtt elefánt lett belőle. Hol is szeretne a továbbiakban élni? Így aztán elhatározták elkísérik a kívánság labirintuson át a hatalmas elefántcsorda élőhelyére. Ismerkedjen az ott élő álatokkal. Amennyiben meggondolná magát a kívánság alagúton át, vissza is tud jönni ide a mesés állatbirodalomba. 

Aztán Elfi a fogadott elefántja mellé telepszik. És így szól hozzá.

-Sokat gondolkodtunk Cingával, hogyan is mondjuk el neked a következő mondandónkat. Figyelj Szörcsi! Tud, hogy megszerettünk és gondolom érzed is, egy kis család lettünk. Most, amikor már felnőtt elefánt lettél, neked kell dönteni a további életedről. Én már öreg vagyok és maradok itt a mesebirodalomban Cingával. Régóta itt élek. Hozzá szoktam az itteni kényelmes és biztonságos élethez. Neked viszont lehetőséged van arra, hogy az elefántok családjához csatlakozz. Családot alapíts. Ez a te döntésed kell, hogy legyen. Ezért holnap útnak indulunk a kívánság labirintuson át és meglátogatjuk az elefánt családodat. Ez a kívánság alagút arra szolgál, hogy az állatbirodalomban élő állatoknak segítsen rövid időn belül, eljutni a származási helyükre. Meglátod, hipp-hopp és át is érünk a szavannák vidékére. Elkísérünk. Nézz körül az igazi otthonodban. Aztán ha maradni akarsz, hát maradj és légy boldog. Éld az elefántok igazi életét. Ismerd meg milyen a szavannán élni egy nagy csordában. Na mit szólsz? Benne vagy? -Mehetünk?

-Köszönöm Elfi a lehetőséget. Eddig nem szóltam róla, de sokszor elképzeltem milyen is lehet az igazi otthonomban az élet. Az állatbirodalomban eltöltött idő alatt többször álmodtam, hogy ott járok a hatalmas, néha kopár szavannán egy nagy elefántcsorda tagjaként. Tudom nem lesz ilyen nyugodt és biztonságos az életem, mint amilyenben eddig volt részem. De elefánt vagyok és hív a kihívásokkal teli szavanna. Szeretlek benneteket. Hálás vagyok a percekért napokért, amit veletek tölthettem. Tudom, okoztam néha kellemetlen perceket neked és Cingának. A szívembe zártalak benneteket, mindig velem lesztek. -Mi is szeretünk Szörcsi!  Válaszolta Elfi. Akkor reggel korán indulunk. Most pedig aludjunk! Jó éjt, szép álmokat!

 Aztán reggel mikor a Nap sugarai bevilágítottak az elefántok szálláshelyére Cinga ébredt elsőnek. Hosszú vékony egérfarkával finoman végig cirógatta Elfi ormányát. -Jó reggelt, ébresztő! Felkelt a Nap. Súgta az öreg elefánt fülébe. Nem lustálkodunk, indulunk! Felsimogatom Szörcsit is és mehetünk. Azzal óvatosan felmászott Szörcsi füléhez és így szólt. -Ébresztő hétalvó! Vár rád a vadon és az elefántcsorda. Az meg legyezett egyet a hatalmas fülével és szegény Cinga a vártnál gyorsabban ért a földre. Ezt már az egér nem hagyhatta szó nélkül. -Na most már elegem van belőletek! Előbb Elfi dob le a hátáról, most meg te a nagy füleddel. Cincogta jó hangosan. Könnyű nektek, óriások vagytok. Egy ilyen kicsi egérrel könnyen elbántok.

Óh jaj! Ne haragudj, bocsi Cinga! Nem akartam. Gyere …. az ormányommal megsimogatlak. -Azt már nem! A simogatásod nem egérnek való! Kettejük évődését Elfi szakította félbe. -Látom Cinga már megint pórul jártál. -Tudod nem könnyű ám nekünk, egy ilyen csöpp lényre figyelni, vigyázni! -Tudom. Én ne tudnám?  Veled élek már egy ideje. Mondja az egér. Elég sok időbe telt, míg a hatalmas termetedet megszoktam. És a látványától a félelmemet leküzdöttem. Nehogy egy ilyen óriás panaszkodjon itt nekem! Panaszra nekem lenne okom. Repültem már párszor a hátatokról. -Igazad van barátom. Válaszolta Elfi. Na de, most már induljunk!

Amig a két barát egymással beszélgetett, közben Szörcsi az itt élő állatoktól elbúcsúzott. -Viszontlátásra barátaim! Egyszer-egyszer majd visszajövök és meglátogatlak benneteket. Azzal a kis család a kívánság alagút felé vette az útját. Útközben Szörcsi még búcsúzkodott a velük találkozott állatoktól. Az alagúthoz érve, még egyszer visszanézett és azt mondta. -Mindig jó szívvel gondolok majd az itt eltöltött időre. Jó volt nekem itt. De úgy érzem mennem kell! Vár az igazi otthonom. Hogy is mondják az emberek? -Mindenhol jó, de legjobb otthon. Ezen a helyen vált belőlem felnőtt elefánt. Cinga. Nem nőttél ugyan nagyobbra, ormányod sem nőtt, ahogy én azt zsenge koromban gondoltam. Jó barát lettél figyeltél rám mindig. Köszönöm. És neked is Elfi. Köszönöm a türelmes és odaadó gondoskodásodat.

-Nos akkor itt az idő. Szól a sokat tapasztalt elefánt. Lépjük át a labirintus küszöbét, amely elrepít bennünket a szavannákra! Cinga kapaszkodj erősen a hátamon! Nem szeretném, ha megint lepottyannál rólam! És mire az egérnek eszébe jutott, hogy ő itt mindig félni szokott, már az alagút vége felől friss levegő és melegséget árasztó fény szűrődött be. Mintha Cinga szorongását Elfi is megérezte volna, csak ennyit mondott. -Türelem barátom. Mindjárt megérkezünk. Szörcsitől pedig megkérdezte. Na! -izgulsz? Mire ő válaszolhatott volna a következő pillanatban, szemük elé tárult a magával ragadó szavanna látványa. Alig tettek pár lépést, egyszer csak ujjongva kiáltott fel az egér. -Nézzétek! Ott egy elefántcsorda. -Igen Cinga. Látom én is. Szól az öreg elefánt. És elindult a csorda felé. Egy pillanatra azért még visszanézett. És csodálkozva látja, hogy Szörcsi, ott áll mozdulatlan a távolba meredve az alagút kijáratánál. -Mi van veled? Földbe gyökerezett a lábad? – kérdi. Aztán megszólal az egér a hátán. -Elfi! Lehetnél vele kedvesebb, megértőbb! Hiszen ő most látja először az igazi otthonát! Az öreg elefánt pedig röstelkedve mondja. -Igazad van Cinga. Hogy én erre nem gondoltam! És visszament Szörcsihez, aki csak állt és szívta magába a szavanna illatát. És azt mondta Elfinek. -Azt hiszem most boldog vagyok! Ez az illat! Az aranylóan ragyogó Nap és a fények! Na és a szabadság érzése, ami most a lelkembe költözött. Ez hiányzott eddig nekem! Végre itthon vagyok. -Ennek igazán örülök, válaszolta neki az öreg elefánt. Kívánom légy boldog, hiszen ez az otthonod. De most gyere velem kérlek! Nézd ott a csorda! Bemutatlak nekik. Akik e közben szépen lassan feléjük közeledtek. Kíváncsi elefántszemek meredtek rájuk. Elfit rögtön felismerték és nagy szeretettel köszöntötték. Ő szintén üdvözölte a csordát. És így szólt hozzájuk. -Bemutatom nektek Szörcsit. Emlékeztek? Ő az árva kicsi elefánt, akit a gondjaimra bíztak. Most, hogy felnőtt lett, kérlek, fogadjátok magatok közé. A csordában élők közül többen emlékeztek rá, hogyan is lett Szörcsi árva elefánt, így szívesen látták a csorda tagjaként. Hiszen a szülei is idetartoztak, egészen addig, míg az orv vadászok ki nem oltották az életüket.

Aztán a jelenlévő elefántok, szépen lassan mind Szörcsi köré gyűltek. És üdvözölték az újonnan érkezett csordatagot. Ki az ormányával, ki a fülével és sokan a hatalmas fejükkel finoman megérintve, adták tudtára, hogy befogadták maguk közé. Elfi és Cinga pedig kicsit félre húzódva figyelték az eseményeket.  

Az öreg meghatódott elefánt pedig biztosan tudta, jó döntés volt Szörcsit elkísérni ide az övéihez. Látta milyen boldog és felszabadult a többi elefánt között. Annyit mondott az egérnek. -Na barátom akkor induljunk vissza a mesebeli állatbirodalmunkba! És elbúcsúztak Szörcsitől, na meg a többi elefánttól.  Cinga aztán még odaszólt Szörcsinek. -Vigyázz magadra barátom! Légy boldog az új családoddal itt az igazi otthonodban!

Ő pedig búcsút intve barátainak annyit mondott. -Köszönöm nektek! Meglátogatlak majd benneteket. Viszontlátásra! 

Azzal a furcsa páros kicsit fájószívvel a kívánság labirintus felé vette az útját. De tudták, hogy a barátjuk boldogan és szabadon éli tovább az elefántok életét. Megaztán megígérte nekik, hogy időnként meglátogatja őket. Biztosak voltak benne, ha megígérte, akkor az úgy is lesz. Ha pedig a látogatás megtörténik, figyeld, mert lehet, hogy abból egy újabb mese születik.