Vilizsó és Nyakigláb Gatyás varjú

Vilizsó és Nyakigláb Gatyás varjú.

Vilizsó és Nyakigláb

Gatyás varjú

Tündérszigeten innen és azontúl elterjedt a hír, hogy a szigeten él egy különös varjú.

Hogy különös lett volna? -Hát én inkább csúnyának mondanám! A Gatyás nevet az itt élő tündérek adták neki. És így rajta is maradt. Mindenki így hívta. A név mellé még a flitteres jelzőt is megkapta. Viszont aki csak meglátta pillanatokig rajta felejtette a tekintetét.

Na elkell ismerni azért volt rajta különös dolog is! A lábán lévő tollakon színes flitterek csillogtak. Meg kell hagyni ilyen flitteres gatyás varjúval, sehol máshol nem lehet találkozni, csak itt a tündérszigeten.

Ez a varjú valamikor tündér volt itt élt a tündérréten. Valahogy nem illet a tündérek közösségébe. Ő másnak, szebbnek és jobbnak tartotta magát az itt élő tündéreknél. Kevés volt neki az a figyelem, amit kapott. Azt majd elfelejtettem megemlíteni, hogy a hiúsága viszont határtalan volt. Szerette a csillogást.

Így aztán állandóan borsot tört a szigeten élők orra alá. Szó, ami szó! Sok rossz dolgot követett el az itt élő tündérekkel szemben.

Aztán Harmatcsepp tündér megelégelte a dolgot és száműzte egy másik szigetre. A hetedhét tündérországra szóló találkozó idején viszont visszatért. Szerette volna tovább folytatni a csínytevéseit. Csakhogy Vilizsó és Nyakigláb megakadályozta ebben.

Elmondták Harmatcseppnek, hogy a varjú nem más, mint a szigetről kitiltott Kotnyeles tündér.

Ekkor történt, hogy Kotnyelesből Gatyás varjú lett. Vilizsó és Nyakigláb kérésére ez lett a büntetése a rosszcsont tündérnek! Remélve, hogy így elkerüli Kotnyeles az újabb kitiltást a szigetről. A két jótevő tündér, annyit kért még Harmatcsepp tündértől. Varázsoljon még egy kevés színes flittert, Gatyás tollára. Hiszen mindig különleges akart lenni. -Hát most igazán azzá vált!

Így lett Kotnyelesből flitteres gatyás varjú, vagyis a Gatyás.

Szóval Kotnyeles itt élt továbbra is a tündérszigeten. Csak most már, mint varjú. Nagyon nehezen szokott hozzá az új életéhez. De mára már megbékélt vele.

Amit tündérként keveset kapott, most van benne része bőven. Az pedig nem más, mint a figyelem! Hiszen senki nem tud úgy elmenni mellette, hogy a szeme ott ne ragadna a varjún másodpercekig. És egyre többen nézik, figyelik. Mostanra már a tündérek is tudják mindannyian, hogy tulajdonképpen ki is ez a különös varjú.

 A régi bántásokat lassan elfelejtik neki. Lehet mondani, hogy megsajnálták, talán kicsit meg is kedvelték a Gatyás varjút. Egyre többen mennek hozzá közelebb. Simogatják beszélnek vele.  

A tündérgyermekek kedvenc madara lett. Figyelem és szeretet veszi körül.

Amikor gyermekek társaságában van kivirul, boldognak látszik. Ilyenkor rá sem lehet ismerni. Már nem hasonlít a régi önmagára, mikor még tündér volt. Ugyanis akkor állandóan kötekedett mindenkivel. Mindig valami rosszban sántikált. Elégedetlen és rosszkedvű volt. Semmit nem tudott szó nélkül hagyni. Ezért is kapta a Kotnyeles nevet.

Ez a varjú már nem az a varjú, akit büntetés képen öltöztettek ebbe a jelmezbe. Inkább hasonlít egy jó tündérre, mint a régi Kotnyelesre.

Az egész tündérszigeten híre ment, hogy Gatyás megváltozott. Szelíd, barátkozó és szeret a gyermekek társaságában lenni.

Ez a hír eljutott Vilizsó és Nyakigláb tündérekhez is. Ők már várták, mikor jön ilyen hír a varjúról. Ugyanis abban bíztak, sikerül Kotnyelest ráébreszteni, hogy amit tündérként csinált az helytelen. Úgy is lehet valaki érdekes, egyedi, vagy különc, ha a viselkedésünkkel nem bántunk meg senkit.

Ezért aztán felkeresték Harmatcsepp tündért.

Tündérszép napot kívánunk neked! Van egy kérésem hozzád kedves tündér. -Mondta Vilizsó.

Hallottuk, hogy Gatyás milyen sokat változott. Megszerették a tündérek. Felnőttek és gyermekek egyaránt.

Kérlek. Engedd meg, hogy magunkkal vigyük! Szeretnénk mi magunk meggyőződni a változásáról.

Tudjátok! Én száműztem volna a szigetről! -Mondta Harmatcsepp.

Nektek köszönheti, hogy a szigeten maradhatott. Még ha egy varjú testében is. De maradhatott.

Kedves tündér. Engedd, hogy velünk jöjjön! -kérlelte Nyakigláb.

Adjunk neki még egy esélyt. Kérlek!

Nem bánom, próbáljuk meg! -szólt Harmatcsepp. Azt előre megmondom, ha nem sikerül a próbálkozásotok, Kotnyeles nem maradhat a szigeten.

Köszönjük, -mondta Vilizsó. Remélem nem okozunk csalódást! Én bízom benne, hogy sikerülni fog! Hiszen mindenkinek kell adni lehetőséget, hogy a hibáját kijavítsa!

És ha a tervünk sikerül kérlek gondolkodj azon, hogyan szabadítod fel a madárrabság alól Kotnyelest!

Megígérem, válaszolta Harmatcsepp.

Azzal Vilizsó és Nyakigláb elköszönt és elmentek, hogy Gatyást magukkal vigyék. Kíváncsiak emberek társaságában tud e úgy viselkedni, ahogy ők azt szeretnék. Szeretnének segíteni abban, hogy visszakapja a régi tündéralakját.

Elindultak, hogy megkeressék a varjút. Az meg mikor meglátta a réten Vilizsót és Nyakiglábat, elbújt egy vastag faágon. Nem szeretett volna velük találkozni. Hiszen ők ismerték és tudtak minden csínytevéséről. Azonban Nyaki észrevette és azt mondta neki.

Látlak ám! Ne bújj el érted jöttünk. Harmatcsepp engedélyezte, hogy magunkkal vigyünk.

Az a helyzet, hogy velünk kell jönnöd!

Mit akartok velem? -én szeretek itt élni, már megszoktam.

Jó szándékkal jöttünk. -Mondta Vilizsó.

Nyugodtan bújj elő és gyere velünk.

Már várnak bennünket a gyerekek. Gyerekeket mondtál?

Ez komoly? -Igen az. Várnak már bennünket. Jó akkor jövök. Röstellem magam, de jövök.

Na ennek igazán örülök, -mondta Vilizsó! Jó, ha az ember elismeri a hibáját. Most aztán induljunk!

Azzal a láthatatlanná tévő lepel és varázspálca segítségével, máris indultak a tündérekre váró gyermekek otthona felé.

Elég sokáig tartott a körutazás hiszen a nagyvilág összes gyermeke várta őket. Már hiányolták Nyakiglábat, ahogy egy kislány elnevezte Nyakit. És bizony amerre csak jártak a varázslás nem maradhatott el. Nemcsak Nyakit kellett sokszor és sokat varázsolni, hanem most már Flitteres varjút is megszerették a gyermekek. Vilizsó alig győzte varázsolni Nyakit és a varjút Gatyit.

Mígnem Vilizsó elérkezettnek látta az időt, hogy Gatyit visszavigye Harmatcsepphez. Nyakiglábbal együtt úgy látták, tapasztalták, Kotnyeles tündér rászolgált Harmatcsepp jóakaratára. Megérdemli, hogy megszabaduljon a varjú jelmezétől! Belátta a hibáit. És ennek a Kotnyelesnek bőrében sokkal jobban érzi magát, mint a régi önmagában!

Azt viszont nem tudta, hogy mi vár rá a tündérszigeten. Nagyon izgatott volt. Kíváncsian várta, hogy Harmatcsepp mit mond majd neki.

Vilizsó és Nyakigláb a tündérhez kisérte.

Hogy határoztál kedves tündérem? -kérdezte Vilizsó.

A tőletek kapott információ alapján, megszabadítom Kotnyelest a varjú testből. Teszem azt úgy, hogy visszaadom az átváltozó képességét. És szívesen látjuk itt a tündérszigeten.

Döntse el ő maga. Mikor lesz Kotnyeles? Mikor csillogó flitteres ruhában igazi tündér? És ha még szeretne valamikor Gatyás varjú is lenni, hát legyen!

Na kedves tündérfiúk! Ti most kit szeretnétek magatok előtt látni? -kérdezte Harmatcsepp.

Vilizsó és Nyakigláb szinte egyszerre mondták. Az igazi tündért!

Nos fiúk, akkor munkára fel! Kotnyeles nektek köszönheti, hogy kapott még egy lehetőséget.

Tessék Zsó és Nyaki! Nálatok a varázspálca használjátok. Nem kellett kétszer mondani. Rögtön nekiláttak a varázslásnak!

Egy láb két láb, -Vilizsó és Nyakigláb! Hipp -hopp! Kotnyelesből legyen -csillogó, flitteres ruhában egy igazi tündér!

És ott állt velük szemben a csinos Kotnyeles tündér! Aki csak úgy ragyogott a fényes csillogó ruhájában.

Nagyon köszönöm nektek Zsó és Nyaki, hogy biztatok bennem.

És neked is köszönöm a lehetőséget Harmatcsepp. Nem fogsz csalódni bennem megígérem. Köszönöm!

Nos kedves gyerekek. Kotnyeles még nem tudja. Nektek elárulok egy titkot. Vilizsó a varázslásnál figyelt arra, hogy újra szép és kicsit fiatalabb legyen a tündér. Arra gondoltak Harmatcseppel visszaadják neki azokat az éveket, amit a rátarti viselkedésével elrontott. Nagy meglepetés lesz neki, ha majd először tükörbe néz!

Ugye ti is így gondoltátok? Csillogó, flitteres ruhában egy igazi jó tündér.