A házőrző libák

  • 2022.
    dec
  • 17

https://ggwebsite.com
A házőrző libák
Élt egyszer a kis várostól nem messze egy idős hazáspár. Ők voltak a Mária néni és a Béci bácsi! Az életük során sokáig a városban éltek. Aztán mikor idősek lettek már nem jártak mindennap dolgozni.  Szerettek volna valami hasznos tevé...

Kép forrása: saját

A házőrző libák

Élt egyszer a kis várostól nem messze egy idős hazáspár. Ők voltak a Mária néni és a Béci bácsi! Az életük során sokáig a városban éltek. Aztán mikor idősek lettek már nem jártak mindennap dolgozni.  Szerettek volna valami hasznos tevékenységet maguknak. Ekkor költöztek a várostól nem messze lévő telekre. Szerettek ide jönni pihenni.

 Szóval az idős pár kiköltözött a telekre. Aztán a hideg idő beálltáig itt éltek szépen ketten. Éltek itt mások is elég sokan! Tehát nem maradtak itt sem szomszédok nélkül.

 Nyáron pedig sok gyermek töltötte itt a szabadidejét. Minden szomszédnál voltak unokák. És örültek a jó időnek. Önfeledt játékkal, fürdőzéssel töltötték a napokat. A szomszédos telekről vidám, hangos gyermekzsivaj hallatszott.

  Mári néni gondolt egyet a nyár elején. Vásárolt kis csibéket, libákat és pihe puha pelyhes kacsákat. Azt találta ki, hogy ezeket az állatokat ő, majd szépen felneveli! Telt múlt az idő. Ezek a kis élőlények szépen cseperedtek, megnőttek. Tele volt a kis udvar velük.

 Azonban liba csak kettő darab volt! Na de ne gondoljátok, hogy valami egyszerű libák lettek volna!  Nem ám! Az egyik egy nagyon hosszúnyakú és nagy növésű. Szürke tollakkal a Zsiga nevet kapta.

 A másik egy kisebb nagyon szép fehér, magára sokat adó lányliba volt. Ő a Pipiske névre hallgatott. Ez a két liba olyan hangos volt be nem állt a szájuk. Állandóan kiabáltak, gágogtak amilyen hangosan csak tudtak. Hangjuktól harsogott a környék. Mindenki hallotta őket. Az arra lakók mindig mondták Mári néninek. Ide nem is kell házőrző kutya. Ez a Zsiga és Pipiske még a kutyáknál is hangosabb.

 Ha valaki csak megközelítette a kis házat, ahol az idős pár lakott. A környéken mindenki hallotta a libák gágogását! A két liba rohant a kerítés mellé és dugta ki a fejét. Megakarták csipkedni az arra járó embereket. Ha a kerítés nem lett volna, biztosan megtámadják az arra járókat. Kíváncsiak vagytok, hogy Pipiske miért kapta a nevét? Képzeljétek el ez a liba állandóan csak tollászkodott. A hangoskodáson kívül nem csinált mást. Egész nap csak a testén lévő tollakat igazgatta a csőrével. És ha ez még nem lenne elég úgy fenn hordta a csőrét, mintha ő lett volna a libák királynője!

 Mári néninek mindig volt a fején egy pöttyös kendő! Egy alkalommal takarította az állatok éjszakai szálláshelyét. A LIBA LAKOT. Akkor a mi Pipiskénk odasétált és a csőrével levette Mári néni kendőjét. Nagy gágogással elszaladt vele! Egy másik alkalommal szintén elvette a kendőt.

 Ekkor Mári néni elhatározta. Ő bizony ráköti Pipiskére a pöttyös kendőt! Kötött egy szép masnit a kendőből Pipiske nyakára. Ekkor lett igazán Pipiske - ez a liba! Körbe sétálta az udvart. A fejét még magasabbra emelte. Mintha csak azt kérdezte volna. - Na szép vagyok? Most már igazán illett rá a Pipiske név! A két liba biztosan uralta az udvart. Jól megértették egymást. Igaz néha nagyon hangosak voltak főleg a Zsiga.

 Ilyenkor Béci bácsi odaszólt. – Hallgass már te liba Zsiga! Aztán halkan maga elé mormolta. -Nemsokára mégy a fazékba! Már említettem a két liba milyen jól őrizte a házat. Ősz vége felé járt az idő. Mikoris  a következő dolog történt! Még kellemes idő volt, de már érezni lehetett, hogy közeleg a tél.

 A kis ház és udvar közelében ólálkodott rókamama a kicsinyével! Kimerészkedtek az erdőből. Lehet, hogy szerette volna a kis rókának megmutatni, -hogyan is kell zsákmányt szerezni? Ha így szerette volna, hát ezen a napon ez nem sikerült neki! Ugyanis a két házőrző liba ezt megakadályozta!

A rókák szerettek volna bejutni az állatok szálláshelyére. Hogy onnan szerezzék be a vacsorának valót. Biztosan fenték a fogukat jó kis pipihúsra.

 Igen ám, de Zsiga és Pipiske ezt észrevette! Hangos kétségbeesett gágogásba kezdtek! Olyan hangosak voltak, hogy a környéken lakók mind hallották a két liba jajveszékelését! Az idős házaspár is rohant. - Gondolták, hogy baj van. Hiszen ismerték a két libát. Tudták hogy valaki, vagy valami megzavarta az állatok nyugalmát.

 Mire odaértek az állatokhoz már csak a két róka hátsó felét látták. Ahogy menekültek az erdőbe! A rókák ezen az estén bizony éhesen maradtak. Az állatok megmenekültek! A két öregember is túl volt az ijedtségen.

 Aztán Béci bácsi azt mondta Mári néninek.  Mári -ezt a két libát mielőtt még valami róka elvinné a lábasba kell tenni!

 Biztosan tudjátok. Ősszel van Márton napja. Amikor libapecsenye a vacsora! Tudta ezt Mári néni is! -de nem szólt egy szót sem. A két liba nagyon a szívéhez nőtt míg felnevelte őket. Megaztán azt is tudta, hogy hamarosan hidegre fordul az idő és vissza kell költözni a városi lakásba.

 Így hát mivel az én mesémnek itt a vége! Pipiske és Zsiga liba. - Így lett Márton napi vacsora!

 

Keresi Magda, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró

Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Szerencsés vagyok minden unoka szerette a meséket. Szeretik a könyvet. Aztán egy közös alvásnál "talált" mesét kértek tőlem. Kénytelen voltam rögtönözni, vagyis kitalálni egy mesét. Csak a következő alkalomnál már nem emlékeztem pontosan a mese szövegére. Ráadásul ők is, ahány gyermek, mind máshogy emlékezett a "talált" mesére.. Így aztán, hogy n...