Brummogó és a szeretet

Brummogó és a szeretet.

Brummogó és a szeretet

Sűrű sötét az erdő. Olyan korán van, hogy a hajnali fények sem kúsztak be még a fák lombjai közé. Hiszen a Nap is csak most simogatja ki a sugarait.

Ágak roppanása, reccsenése. És a talajt betakaró sűrű avar, zizegése hallatszik a távolból. Brummogó a medve közeledik nehéz léptekkel. Aztán a bozótos között egyszer csak egy hosszúra nőtt indában a lába elakadt. A sötétben az előtte heverő akadályt nem láthatta. Bizony kellett egy kis idő, mire az ideiglenes rabságából magát kiszabadította. Ezekután arra gondolt, pihen egy keveset. Megvárja míg a Nap sugarai a segítségére sietnek. És a sötét erdőbe fényt, világosságot teremtenek. Így aztán egy közeli földkupacnak dőlve, kicsit elszenderedett. 

Hát bizony a kicsiből, jó sok szendergés lett! A Napsugarak közben az erdő legkisebb zugába is bekúsztak. Ő meg arra ébredt, hogy valami nagyon csiklandozza az orrát. Aztán észrevette, hogy az orra bizony a rajta lévő sok vöröshangyától bizsereg. -Nahát! Ti meg mit kerestek rajtam? Hogyan kerültetek ide? -kérdi bosszankodva tőlük. -Még hogy mi, hogy kerülünk ide? Nekünk itt van az otthonunk. Te vagy a betolakodó! Ráfeküdtél a fészkünkre! Nézd a súlyoddal, ahogy ráfnehezedtél, összenyomtad. Jöhetnek a fészekkarbantartók, hogy rendbe hozzák a hangyafészket! Örülj, hogy nem csipkedtünk jól össze! De te, hogyan kerültél ide?

-Tudjátok az úgy volt, hogy megsértődtem és elindultam erdőt kerülni és kicsit gondolkodni. -És miért sértődtél meg? Kérdi az egyik kíváncsi hangya. -Mert azt mondták rám, hogy önző vagyok és nincs bennem semmi szeretet. -Mit csináltál, amiért önzőnek neveztek? -Semmi különös dolgot nem tettem. Csak félre löktem a kisebb testvéreimet a finom húsfalatoktól. -Hát tudod meg is érdemelted, ha ezt mondták rád! Mondja a másik hangya. Nem lehetsz olyan falánk és mohó! -hogy a testvéreidet félre tolod a finom falatoktól. Nos kedves Brummogó! A hangyák családjában az ilyen viselkedés elképzelhetetlen. -Miért, ti hogyan étkeztek? Kérdi a medve csodálkozva. Nézd nálunk közös étkezés van. Az élelemszerző hangyáink a hangyabolyba szállítják az élelmet. Ugyanis a közösségünkben minden csoportnak meg van a maga feladata. Vannak ivadékgondozó, fészekkarbantartó és élelemszerző hangyák. Amikor összegyűlt az élelem, azt a fészeklakók közösen elfogyasztják. Nincs olyan, hogy valakit kizárunk a közös étkezésből! -Megosztjátok egymás között az élelmet? -kérdi a medve csodálkozva. Meg bizony! Jött a válasz. Nahát, erre eddig én nem is gondoltam. Még ilyet! Egy ilyen kicsi kis szárnyas csodától kell megtudnom, ha megosztom a testvéreimmel az ennivalót, akkor nem neveznek többet önzőnek? -Így van. Próbáld csak ki! Jött a kicsi vörös rovartól a gyors válasz. De mondhatok neked más új dolgot is. Biztosan nem tudod, hogy mi nem csak az élelmet a meleget is megosztjuk egymással. Vannak a napozó hangyák, akik a Napsugarainakmelegét a testükön összegyűjtik. És a hangyabolyba mászva a hozott meleget a többi fészeklakónak leadják. Mi így melegítjük egymást.

 -Nos kedves kicsi vöröshangya sok mindent megtudtam rólatok hangyákról. És azt is, hogyan viselkedjek a testvéreimmel, hogy önző ne legyek. Csak még a szeretetről nem mondtál semmit! Az nálatok hogyan működik? Mit csináljak, hogy szeretet is legyen bennem? Kérdezi a csöppnyi vörös szárnyast a hangyaszemmel óriásnak tűnő medve. -Nos te nagymackó! Menj haza a családodhoz. Ezentúl ne csak magadra figyelj! Nézd a testvéreidet is. Engedd közel magadhoz őket. Gondoskodj róluk, hiszen ők még nálad gyengébbek. Előbb utóbb magadtól is rájössz, mi is az a szeretet. Aztán ha majd rájöttél üzend meg nekem. Most pedig menj, mert a nagy tappancsoddal eltaposod az élelemszerző útjainkat. Jó utat hazafelé! Viszontlátásra! Azzal már indult is a kis szárnyas rovar az élelemszerző útjára. 

-Viszontlátásra és köszönöm! Szólt utána még Brummogó. És ő is elindult hazafelé. Aztán egész úton azon gondolkodott. Mit is csinálhatnék? -hogy bennem is legyen szeretet. A nagy gondolkodás közben egyszer csak, legnagyobb meglepetésére egy mézlelő fára lelt. Óvatosan körülnézett és mivel nem látott a fa körül repülni méheket, így összeszedte minden bátorságát a faodúban lépesmézet keresett. Jó, hogy közel volt az otthona, mert a talált mézzel gyorsan hazasietett. Most nem volt önző a lépesmézet sem ette meg. Hazavitte és a testvéreinek ajándékozta. Mackómama legnagyobb csodálkozására.

Nos kedves mese hallgató! Kérlek segíts Brummogónak! Ismerje meg ő is, mi is az a szeretet. Mikor anya, apa este mesét olvas neked. Átölel, megsimogat és puszit ad. Súgd oda Brummogónak! Barna maci figyelj! Ilyen a szeretet.