Színekkel a világ

Színekkel a világ.

Színekkel a világ

Egy szürke Napfény nélküli őszi napon az addig egymás mellett szépen megfért színes ceruzákkal a következő furcsa dolog történt. Volt két szép ceruzatartó. Az egyikben a színes tollak kaptak helyet. A másikban pedig a színes ceruzák.  Már olyan sokan voltak, hogy egy tartó kevés volt nekik. Mivel ilyen időben mást úgysem lehet csinálni a használójuk az asztalra tette a két ceruzatartót. A bennük szépen sorba rakott színesekkel. Ugyanis rajzoláshoz készült.

Mielőtt rajzolni kezdett volna! -gondolta, hoz magának egy finom teát és közben elkortyolgatja. Igen ám! -De mire visszatért a teával, nem ismert rá a saját asztalára. Ugyanis óriási káosz uralkodott a színesek között. Ott hevertek össze-vissza az asztalon. Na nézd csak! Hurrikán vonult át a szobán? Vagy csintalan manók járhattak itt, akik szétszórták a színeseket?  Mi a csoda történhetett? Ezen töprengett és lehuppant az asztal előtt álló székébe. A teát kortyolgatva csak figyelt. Közben pedig a gondolataiba merült.

Aztán egyszer csak életre kelt az asztalon a sok színes ceruza és toll. Volt közöttük pár grafit ceruza is. És a grafitok között pedig egy különleges és bölcs ceruza. Azt tudni kell, hogy a színesek között volt rövidebb és hosszabb. Aszerint, hogy melyiket milyen sokszor használták. Szó, ami szó! Bizony akadt közöttük pár darab, amit a ceruzahegyező már ugyancsak kicsire rágott. A tollak mérete nem változott. Csak a sok használattól elhalványul a színük. És egyszer csak kifogy belőlük a színes tinta.

Nos komoly vita kezdett kialakulni az asztalon. A hosszabb ceruzák ide-oda tolták a rövidebbeket. És ezt mondták. Nézzétek! Ezek a rövidek, hogy ide furakodtak közénk! Jó sok van belőlük. Mit keresnek még mindig itt közöttünk? Egyik másik már olyan kicsi, hogy használni sem lehet őket! De a rövid ceruzák bizony nem hagyták, hogy a nagyok félre tolják őket. És helyet követeltek maguknak a hosszabb színesek között. 

Ne toljátok őket félre! Szólt rájuk több színes toll. Oka van annak, hogy ilyen kicsik lettek. Nézzetek csak ránk! Mi nálatok hosszabbak vagyunk. Mégsem gondoljuk, hogy nektek nincs helyetek közöttünk! Ha kicsik is, azért még színes ceruzák. Itt a helyük. És ahogy a színesek végig mérték a tollakat, szépen lassan helyet adtak maguk között az imént még félre tolt rövidebb ceruzáknak. Azok pedig elvegyültek a nagyok között. Na ezt már szeretem. Eddig nem szóltam. Kíváncsian vártam, valaki észreveszi e, hogy nem helyes ahogy viselkedtek egymással. -Szólalt meg a bölcs grafit ceruza. És az eddig hangoskodók mind elcsendesedtek.

Aztán egy kis csend után újra megszólalt valaki. Nézzétek! Nincs közöttünk fehér szín. -Mert biztosan nem fontos, hogy legyen! -Jött a válasz. Már hogyne lenne fontos! Szólt a grafit. Megfigyelted, hogy például milyen színű papírra rajzolnak veled? -tette fel a kérdést. Én tudom! Szól a zöld színes. -Hát fehérre! Na ugye! -mondja a bölcs. Na hiszen! Megszólalt a legkisebb a kis csutka! Lassan már nem is vagy közénk való, olyan apró vagy! Szólalt meg valaki a káosz közepéből. Ezt meg sem hallottam! -Csattan fel a grafit. Még hogy nem való? Képzeld csak el. Mi lenne? -ha nem lenne körülöttünk zöld szín. Gondolj csak arra, mikor tavasszal zöldbe borul a természet. 

Mit gondolsz, miért ilyen csutka ez a zöld színes? Teszi fel a kérdést. Te, aki hallgatod ezt a mesét biztosan tudod a választ. …… De az itt össze-vissza heverő sok színesnek is elárulom. -Mert sok fát, bokrot, füvet színeztek vele. Vagyis a zöld a világ számára nélkülözhetetlen szín. Még hogy nélkülözhetetlen! És a többi színes? … Velünk mi a helyzet? Kérdezték, kicsit sértődötten. Engem eddig alig használtak! Panaszkodik a sötétkék. És egymás után az összes hosszan maradt színes ceruza, szintén feltette ezt a kérdést. -Akkor én? … És az asztal közepe felé húzódtak lassan a rövid színesek mellé. De olyan szépen ám, mintha valaki gondosan sorba rakta volna őket.

A használójuk pedig a székéből továbbra is csak csendben figyelt. Ekkor megszólalt a bölcs grafit ceruza. 

Kedves színes ceruzák!  Mindegy, hogy hosszan vagy röviden, de egymás mellett vagytok. Kiegészítitek egymást. Együtt teszitek széppé a színeitekkel a rajzokat és a környezetünket. Gondoljunk csak egy aranylóan sárguló, csodaszép búzamezőre. És a búzatáblában pirosló pipacsra. Na meg az aranysárga búzatengerből szelíden kikukucskáló kék színű búzavirágra. Képzeld el, hogy ott állsz és csodálod a színek keverékét. Aranysárga, szép piros és szolidan, de mégis figyelem felkeltően kék. Fentről pedig a narancssárga Nap sugarai a szép kék nyári égbolt.

Vagy a fák lombjai, ugye milyen szép zöldek? Aztán tavasszal mikor virágba borul a természet. A sok fehér, rózsaszín virág a fákon. A sokszínű virágok a kertekben. Figyelted már? A nyári égboltnak, milyen csodálatosan szép kék a színe. Vagy a tavak, tengerek vizét csodáltad már meg?

És még sorolhatnám. Te is láthatod a sok színes szépséget, ami nap mint nap körbevesz. Csak figyelni kell! Rajtunk múlik észrevesszük e, vagy csak elsétálunk mellette. Azonfelül pedig jól jegyezzétek meg! A világnak minden színre szüksége van. Színekkel varázsolhatjuk azt széppé, színessé! Fejezte be a mondandóját a bölcs grafit. És szolidan elvegyült a színes ceruzák között.

A ceruzák használója pedig, ahogy mindig is tette a színeseket a szép ceruzatartókba helyezte. Ekkor beszaladt a szobába Panna a kis unoka. És ezt mondja, de szép rendben vannak a színeseid! Igen. Éppen most jöttek rá, hogy együtt a színeikkel milyen csodás színkavalkádot tudnak nekünk varázsolni. 

Ilyen szépeket? -kérdezte. És egy szép színes virágcsokrot nyújtott át. Tessék! Ezt neked hoztam. Köszönöm kedvesem, nagyon szépek! Vízbe tesszük és aztán ide az asztalra. Párnapig a szobát fogják színesíteni.

Kedves mese hallgató! Amennyiben szeretnéd te is színesebbé tenni  az életedet és a környezetedet, hát csak bátran keverd a neked tetsző színeket. A világunk attól csak szebb lehet.