Vilizsó és Nyakigláb

Vilizsó és Nyakigláb.

Vilizsó és Nyakigláb

Valahol a nagy tengerek közelében találunk egy csodálatosan szép szigetet. Ennek a szigetnek a közepén pedig egy gyönyörű szép, fákkal ölelt zöld rétet. Sok színes virág található ezen a tündérréten.

A reggeli harmatos rét pedig? ….. Na az valami csoda! Képzeljük csak el a réten elterülő sokszínű virágot. Ahogy a reggeli harmatcseppek az ébredő Nap fényének hatására, csillogóan varázslatos lepellel borítják be a tündérrétet. Pompás látvány fogadja minden reggel az itt élő szigetlakókat!

Igen. Itt tündérek élnek, tehát a sziget és a rét is csak tündéri lehet!

Na ez a rét a tündérek találkozóhelye, amikor fontos közölnivalójuk van egymással. A tündérsziget vezető tündére is erről a reggeli csodarétről kapta a nevét. Így lett az ő neve Harmatcsepp. Ő az, aki elosztja a napi tennivalót a tündérek között. Most pedig munka van!

Magához hívatta Vilizsó tündérfiút.

Üdvözöllek Vilizsó!

 Fontos feladat van a számodra. Mostantól egy ideig a te feladatod, hogy a nagyvilágban a gyermekek segítségére legyél. Megkérlek figyeld ezentúl, hol van rád szükség és segíts!

Nem leszel egyedül. Kapsz magad mellé egy társat is. Akit magadnak kell felismerni, megtalálni. Annyit mondok könnyen felismerheted. Egy különös kinézetű tündér lesz a társad.

Egy láthatatlanná tevő leplet és egy varázspálcát kaptok segítség képen. Ezekkel tudjátok megoldani a rátok váró feladatokat.

A varázspálcára nagyon vigyázzatok! Felbecsülhetetlen lehetőséget nyújt a számotokra. Amíg birtokolhatjátok, szinte nem lesz lehetetlen dolog a számotokra! Szeretném felhívni a figyelmeteket, nem élhettek vissza ezzel a korlátlan lehetőséggel!

Értem mondta Vilizsó. Itt a réten találom a leendő társamat? -kérdezte.

Igen -válaszolta Harmatcsepp. Gondolkodj és gyermekszemmel keresd a kijelölt tündért!

Ahogy Vilizsó elköszönt a tündér magához kérette Nyakigláb tündért is.

Neki is elmondta milyen feladattal bízza meg őket. Aztán annyit elárult még a leendő társáról, hogy Vilizsónak hívják.

Vilizsó?  -hát ez meg milyen név?

Nem Vili és nem Zsó! Vilizsó… És elnevette magát. Azzal elköszönt Harmatcsepptől és elindult a társát keresni.

A szép színes réten, ahogy nézelődött magában mondogatta, ízlelgette a tündértől hallott nevet. Vilizsó …Vilizsó.

Ahogy ezt a nevet ismételgette, nem tudta a nevetést abbahagyni! Mert ezzel a névvel még nem találkozott. Nem ismer senkit, akit így hívnának!

Ahogy jöttek mentek a tündérek körülötte, hát elég furcsán néztek rá!

 Gondolták …. Nem csak a kinézete a viselkedése is furcsa. Magában nevetgél. A végén már olyan kuncogás fogta el, hogy a mellette közlekedő tündérek is azon kapták magukat, muszáj nekik is nevetni.

Elmondom neked, ezen a napon a tündérek szigetén szokatlanul sok nevető, kuncogó tündérrel lehetett találkozni.

Hmm. ….. Vilizsó. Nahát de furcsa név. Vajon milyen lehet a gazdája? -kérdezte magától. Na remélem hamar kiderül!

Ahogy ott járkált, nézelődött és szüntelenül a Vilizsó nevet mondogatta, erre lett figyelmes a név gazdája.

-Jól hallottam? -Vilizsót mondtál? -kérdezte. Igen. -Ismered?

-Naná, hogy ismerem! -hiszen ez a nevem. -De te kivagy? -te csupa-csupa lábtündér!

-Ne sértegess, mert megharagszom és nem leszek a társad! A nevem pedig Nyakigláb. Így hívnak.

-Na hiszen ez sem sokkal jobb név, mint amit én mondtam. Ne haragudj nem akartalak megbántani. Csak hát olyan furcsa a neved.

-Én is így vagyok a te neveddel. És jót kacagtak egymáson.

Ahogy így rád nézek értem Harmatcsepp szavait – mondta Vilizsó. Elég különösen nézel ki. Már meg bocsáss! Te Nyakigláb!

 Téged nagyon szeretnek majd a gyermekek. Tényleg csupa -csupaláb vagy! Bocsáss meg. Nem bántó szándékkal mondom. Ahogy így rád nézek, egy nagyon szerethető figurát, akarom mondani Nyakigláb tündért látok magam előtt.

Igen. Már nekem is feltűnt, hogy milyen hosszú lábam van! De hát! … Ez vagyok én a Nyakigláb.

És ezek után még sokáig beszélgettek.

Eközben valahol messze egy anyuka készítette a kislányát az esti alváshoz. Zsuzskának hívták a síró gyermeket. Nem akart még lefeküdni. És bizony sokáig jó hangosan sírt és kiabált.

Anyuka már kicsit türelmetlen volt. Hiába próbálkozott nem sikerült Zsuzskát csendre inteni. Miközben a kislány bátyja a másik szobában már lefeküdt.

Ekkor azt mondta kislányának. Zsuzska!  -hívok egy jó tündért, hogy csípjen a popódba, akkor talán végre csendben leszel!

A kislány a tündér szóra mindjárt csendesebb lett. Anya legnagyobb meglepetésére.

Csakhogy a tündér szót, tündéreink is meghallották!

-Vilizsó, így szólt a távolból. Hívtatok?  -egy perc és ott vagyunk!

Anya most lepődött megcsak igazán! – De bele ment a játékba.

-Igen. Egy jó tündérre van szükségünk!  – mondta és igyekezett a csendet kihasználni a kislány öltöztetésénél. És megkérdezte. Hallom, hogy beszélsz, de nem látlak!

-Ez így van. -Válaszolt a tündér. Tündérek vagyunk és csak gyermekek társaságában létezünk. Felnőttek nem láthatnak bennünket.

-Jó, akkor kicsit magatokra hagylak benneteket, de mindjárt visszajövök! -mondta anya. Zsuzska csak csendben figyelt.

Ahogy anya kiment, Vilizsó és Nyakigláb közelebb ment a kislányhoz.

Szervusz Zsuzska!

Az én nevem Vilizsó. A mellettem álló tündér pedig Nyakigláb a segítőm, -mondta.

A kislánynak egy hangja nem volt. Csak meglepetten nézett a két tündérre. Kinyújtotta a kezét Nyakigláb felé, őt szerette volna magának.

A két tündér kérdőn nézett egymásra, … most mi legyen? -Erre nem számítottak. Nem gondolták volna, hogy Zsuzska, szeretné magának Nyakigláb tündért!

Vilizsó gyorsan a lepel alá bújt. Arra gondolt most kipróbálhatja a varázspálca erejét. Hiszen, Harmatcsepp azt mondta a pálcával nincs lehetetlen dolog a számukra! Próbáljuk ki, -gondolta.

 Elmondta a varázsigét.

 Egy láb -két láb. Hipp –hopp! -Legyen belőled hosszúlábú, nyakigláb!

És láss csodát! A kezében már ott is volt egy nyakigláb tündérbaba.

A varázsolt játékbabát Zsuzskának adta. Amit a kislány nagy örömmel ölelt magához.  

Közben pedig az előtte álló két tündért nézte. Hiába törte a buksiját, nem jutott eszébe a nevük. Illetve csak annyi, hogy Zsó és Nyaki.

Így aztán ennyit mondott. Köszönöm Zsó, hogy varázsoltad nekem nyaki babát!

A két tündér pedig?  Egymásra nézett meglepetten. Zsó pedig, alig tudta megállni nevetés nélkül, mikor meghallotta társának az újabb nevét.

Aztán odasúgta Nyakinak -na most akkor induljunk! Azzal amilyen gyorsan jöttek, úgy távoztak is.

Anya a meglepetéstől szólni sem tudott. …… Mégis vannak tündérek? A mesében biztosan. Örült, hogy kislánya nyugodt és csendesen az ágyába bújt.

A két tündér jó messziről még visszaszólt. Szép álmokat és jó éjszakát kívánunk! Hívjatok, ha szükség van ránk!