A haragos beszélő kocka

A haragos beszélő kocka.

A haragos beszélő kocka 

Egyszer a kora esti órákban egy szépen berendezett gyermekszobában történt a megsértődött legó kockával, ez az eset. Láttad már? Milyen egy játék, amikor megmakacsolja magát? Még nem?...... Akkor most figyelj! Ebben a mesében megismerhetsz egy haragos beszélő kockát. Ja…. hogy a kockák nem beszélnek! Eddig én is így gondoltam. De nézzük csak!

Egyik napon, úgy hat és hétóra körül Péter elment a szobájába játszani egy kicsit, még az esti készülődés előtt. A szobába lépve tip-top rend várta. Anya szép rendet rakott a játékok között, így természetesen a legó kockák is szépen rendben sorakoztak a dobozokban. Ez ideig. ….Mert ahogy Péter a játékos polchoz ment, hát az első mozdulattal a dobozokat egytől egyig a szőnyegre szórta. Tudja, hogy az anyuka ezt nagyon nem szereti, de ő azért napról napra mégis megteszi. Anya a konyhában persze hallotta, hogy fiacskája a kockákat már megint a padlóra dobta. És szelíden így szólt gyermekéhez. -Ejnye Peti, párszor már megígérted, hogy a játékosdobozokat a szobában nem szórod szerteszét!

A fiú kicsit megszeppenve a szobájában körül néz és nagy komolysággal, azt mondja. -De anya, most nem is borult ki mind! Nézd egy nagy és egy kicsi doboz csukva maradt! -Látom Peti, látom. Szól az anyuka. Azt ugye tudod kisfiam?  Amit ide most kiszórtál, fürdés és vacsora előtt szépen mind összeszeded és a dobozokba visszateszed! Azzal már ment is a konyhába.

A fiú pedig elhelyezkedett a szőnyegen és a szétszórt legókkal játszani kezdett. Aztán egymás után kerültek ki a kezéből az ügyesen összerakott járművek. Autó, motor, repülő, helikopter. Ha már ilyen sok járműve van, hát akkor kell egy kifutópálya és autóparkoló is, gondolta. Csakhogy a szétszórt kockák között nem voltak az ehhez szükséges darabok, mert azok még a zárt dobozokban lapultak. Ő meg gyanútlanul a dobozok után nyúlt és szerette volna kivenni a szükséges legókat. Próbálta a tetőt levenni. Akárhogyan is erőlködött az a helyén maradt. Próbálta így is, úgy is. Bizony az sehogyan sem engedelmeskedett. Már-már sírásra görbült a szája, mikor eszébe jutott, talán anyának sikerül. És síró hangon anyát hívta. -Anya segíts! Nem lehet ezt a dobozt szétszedni. Pedig abban vannak a szükséges kockák. Nem tudom az autóparkolót megépíteni! Az anyuka látta, hogy kisfia tényleg küzd a dobozzal, de mindhiába. Így hát, odament és szétnyitotta. -Tessék, sikerült. De kérlek, ne szórd jobban szét őket a szobában! Nem szeretnék megint egyre rálépni! Mondtam már sokszor az fáj nekem! És hagyta gyermekét tovább játszani. Ő pedig kivette a szükséges kockákat, hogy összerakja, amit elképzelt magának. -Na végre! Mondta és nyúlt vissza a dobozba. Az alaplap, amire a kockák kerülnek az bizony a doboz alján maradt. Még egy fontos elemmel együtt. Anélkül pedig nem készül el az autóparkoló. Küzdött erőlködött, de a két ott maradt elem mozdulni sem volt hajlandó. Aztán hogy ne legyen újra sírás, az alaplap csak kikerült valahogyan a doboz aljáról. Igen ám, de a nagyon fontos kocka, szilárdan tartotta magát, mozdítani sem lehetett. Pedig Péter mindent megpróbált. De mindhiába. 

Aztán a sok sikertelen kísérletezést megunva, egyszer csak megszólalt a kocka. -Hiába is próbálod, én innen nem mozdulok! A helyemen maradok! Peti a meglepetéstől szóhoz sem jutott. Kezét a dobozból ijedtében gyorsan kihúzta. Egy ideig feszült csendben csak a dobozt nézte. Aztán a bátorságát összeszedve, azt kérdezte. -Te egy beszélő kocka vagy? Nekem szóltál? Az nem lehet! Te csak egy kocka vagy, nem beszélhetsz! -De igen! Beszélek. Muszáj volt már megszólalnom. Nem tűrhetem némán, ahogy nap mint nap, bánsz velünk! Én most makacs vagyok és neked szót, nem fogadok. Úgy döntöttem itt a helyemen a dobozban maradok.

Dobáltál eddig össze-vissza, szerteszét, ide-oda, mindenhova! Emlékszel az anyukád hányszor kért már? Kisfiam, ne szórd szét a játékokat! Tudod, ha véletlenül rálépek az fáj nekem! Szedd, össze őket kérlek szépen! És te mit csináltál? A következő alkalommal újra és újra össze-vissza dobáltál. Na most én ezt, meguntam! Nem mozdulok, itt maradok. Mi játékok úgy döntöttünk, mi is mint te, engedetlenek leszünk. És játszani sem tudsz majd velünk. -Akkor miből építek magamnak? Mondja kétségbeesetten. Én szeretek veletek játszani! -Épithetsz amit csak szeretnél, ha megígéred, hogy amikor már nem játszol a játékokat szépen összeszeded. És minket legókat pedig a dobozba a helyünkre visszateszel. -És mi van, ha elfelejtem? Próbálkozik Péter. -Mondtam. Akkor velem együtt az összes kocka a dobozban marad. Nincs legózás, nincs velünk játszás. Peti a határozott szavak hallatán meglepetten ült a szétszórt játékok között. És gondolkodni kezdett. -Mi van, ha tényleg megtörténik? Nem játszhatok a kedvenc legó kockáimmal? Ezt már mégsem hagyhatja! Akkor már inkább a játékokat ezentúl szépen összerakja. És hosszas megfontolás után a haragos beszélő kockának ezt mondta. 

-Na jól van megpróbálom. Igyekszem majd az összes kockát összeszedni és a helyére visszatenni. -Ennek igazán örülök mondja a dobozban maradt haragos kocka. Látod a jó hír hallatán a haragom is huss ….. el szállt! Talán neki is kezdhetnél a pakolásnak. Hiszen mindjárt itt a vacsora és fürdés ideje. És láss csodát! Peti a szőnyegen a kockák után csúszik-mászik. A sok kockát pillanatok alatt összeszedi és dobozzal együtt a polcra teszi.

Időközben az apuka is megérkezett. Gondolta, meglepi gyermekét és csendben Peti szobájába lép. Furcsa volt számára, hogy sehol egy szétszórt játék. Aggódva kérdezi gyermekét. Petikém, te nem is játszottál? Minden játék a helyén van! Erre már anya is belép a szobába. Hűha! Itt meg mi történt? Takarítómanók jártak nálad, Petikém? -Nem anya, én voltam a játékokat látod milyen szépen elraktam? -Igen. Látom nagyon ügyes vagy! Mindig is tudtam, hogy egy ügyes kisfiam van nekem. De valljuk be, eddig nem jeleskedtél a játékok összeszedésében. -Igen, de most muszáj volt.

 -Muszáj? 

-Miért volt muszáj Petikém? Kérdi anya csodálkozva. -Hát azért, mert a beszélő haragos kocka, mérges lett rám. Amiért mindig össze-vissza dobálom és azt mondta. Ha így szét szórom őket, nem jönnek ki a dobozból. És akkor én nem tudok többet játszani a legóimmal. Hát inkább ezentúl összeszedem őket. Az ajtóban álló szülők pedig meglepetten csendben egymásra néztek. És anya hallkan csak ennyit mondott.  -Vajon milyen varázserővel rendelkezik ez a csoda kocka? Mit tud, amit én nem? Neki sikerült, ami eddig nekem nem. Rávette Petit, hogy maga után a játékokat összeszedje?

Hmm! ……De jó! Akkor nekünk, van egy beszélő haragos kockánk!

Mit gondolsz? A te kockáid között is megbújhat valahol egy ilyen, beszélő haragos kocka?