Barion Pixel

Az ellopott kutya


Az ellopott kutya
A most következő mesét, még kislánykoromban a nagymamámtól hallottam. Elmesélem ismerjétek meg ti is.
Nos figyeljetek!
Egy takaros kis faluban élt egy jószívű, gazdag ember. Volt egy nagyon jó kiállású, szép németjuhász kutyája. Az Eszes. ...

Kép forrása: saját

Az ellopott kutya

A most következő mesét, még kislánykoromban a nagymamámtól hallottam. Elmesélem ismerjétek meg ti is.

Nos figyeljetek!

Egy takaros kis faluban élt egy jószívű, gazdag ember. Volt egy nagyon jó kiállású, szép németjuhász kutyája. Az Eszes. Ez volt a neve, mert nagyon okos jószág volt.

Történt egyszer, hogy két rossz szándékú ember érkezett a faluba. Ahogy a házhoz értek, igencsak megakadt a szemük a szép állaton. Nyájasan beszéltek a kutyának, akit eddig még senki nem bántott. Csak szeretetet kapott. Fenntartás nélkül odament a két idegenhez. Egyikük egy magas kalapos, a másik pedig alacsony kopasz ember volt.

Ahogy Eszes, közel ment hozzájuk a kopasz ember elkezdte simogatni a mit sem sejtő állatot. A kalapos pedig egy vékonyabb kötelet kötött gyorsan a nyakörvére. Közben simogatták, becézgették a meglepett kutyát. És próbáltak vele gyorsan odébb állni.

Eszes, ekkor már próbált ellenállni, de már késő volt. Mivel szabadulni nem tudott, úgy gondolta, akkor ő inkább nem megy tovább! És megállt. Ekkor a kopasz kicsi ember jó nagyot rúgott a kutya hátsójába.

Szegény Eszes, akkora rúgást kapott, csak sántítva tudott tovább menni. Ezekután jobbnak látta, ha nem ellenkezik a két tolvajjal! Egy kis séta után meg is érkeztek egy elhanyagolt házhoz, ahol a két rossz szándékú ember meghúzta magát.

A kutyát a kopasz ember egy fához kötötte. A kalapos mondta neki, hogy kössön rá erősebb kötelet!

Majd pihenés után kötök rá, -mondta a kicsi kopasz férfi.

Azzal lepihentek a házban. Az okos kutya, gyorsan munkához látott. Igyekezett minél gyorsabban elrágni a vékony kötelet. Nem is kellett neki sok idő! -hamar végzett vele. És amilyen gyorsan csak tudott elsántikált a két tolvaj elől.

Azért igyekezett, nehogy felfedezzék, hogy már nincs ott! Szerencsére a közelben talált egy másik házat.

Arra gondolt megpróbálja talán, meghúzhatja magát egy kis ideig ezen a helyen. Most még fáj a lába. Nem szívesen menne tovább. A házban egy férfit talált, akin látszott, hogy beteg nincs jól. Eszes odabújt a férfi közelébe és nyalogatni kezdte a kezét. Nem is kellett mást tennie a beteg ember rögtön látta, hogy a kutya szintén nincs jól. Azt mondta neki.

Látom neked is kell a segítség! -Itt maradhatsz, legalább nem leszek egyedül. Sajnos ennivaló nem sok van, de majd elosztjuk, ami maradt. - És azzal megsimogatta a mellette fekvő állatot. Akkor vette észre, hogy nyakörv van a nyakában. Jobban szemügyre vette és látta rajta az írást. ESZES. 

Talán ez a neved? -nézett kérdőn a kutyára. Az meg, még közelebb bújt a fekvő emberhez.

Szóval téged, úgy hívnak, hogy Eszes! Akkor én is bemutatkozom. Én meg a Kehes Jóska vagyok.

Tudod miért hívnak Kehesnek? – megmondom. Azért, mert sokat köhögök. És így rajtam maradt a Kehes Jóska név. Alig, hogy ezt megbeszélték, hangos kiabálás hallatszik az utcáról.

Kehes Jóska! Nem láttál erre egy németjuhász sánta kutyát? -Nem. – Hangzott a gyors válasz. Ha lehet, Eszes még inkább az emberünk mellé húzta magát.

Aztán így voltak egy két napig egymással. Majd, amikor a kutya úgy érezte, tud rendesen járni ott hagyta a Jóskát. Elindult hazafelé.

Gazdája már kereste és nagyon megörült a szeretett kutyájának. Üdvözlés után azonban, Eszes hozta a pórázt a szájában. Ezt akkor szokta tenni, mikor hosszabb sétára készülnek. A gazda furcsállotta. Hiszen csak most ért haza! -Gondolta. Mivel ismerte a kutyáját, tudta menni kell vele. És Eszes elvezette őt a beteg ember házához. Odabújt Jóskához és nyalogatni kezdte a kezét. A gazdag ember megértette, hogy a kutyája segíteni szeretne. És tőle is azt várja, hogy segítsen a Jóskán.

Így meghívta magához az ismeretlen beteg férfit. Megbízott Eszesben. Látta a kutyáján, hogy jó embernek tartja. Aztán a gazdag ember munkát adott Jóskának. Kapott munkát és a munkájáért pedig fizetést. Így már biztosítva volt a megélhetése.

 Azon felül a gazdaembernek volt az udvarában egy külön álló kis lakás. Oda beköltözhetett Jóska, addig amíg a gazdánál dolgozik. Tehát már otthona is lett.

A kutya gazdáját pedig jól eső érzés töltötte el, hogy segített egy arra rászoruló embernek.

Hát így történt, hogy találkozott egymással ESZES a kutya és a KEHES JÓSKA!

Keresi Magda, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró

Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Tulajdonképpen az unokák indítottak el a meseírás útján. Egy közös alvásnál, kitalált mesét kértek tőlem. Ekkor született meg a Kisfarkas az első kitalált mese. Azóta folyamatosan nő az elkészült mesék száma. Ma már rövid szösszeneteket és novellákat is írok. Magánnyomtatásban kilenc mesekönyv készült. Nyomdában van a tizedik. Kettő novellákat...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások