Kép forrása: saját
Az ellopott kutya.
Az ellopott kutya
A most következő mesét, még kislánykoromban a nagymamámtól hallottam. Elmesélem ismerjétek meg ti is.
Nos figyeljetek!
Egy takaros kis faluban élt egy jószívű, gazdag ember. Volt egy nagyon jó kiállású, szép németjuhász kutyája. Az Eszes. Ez volt a neve, mert nagyon okos jószág volt.
Történt egyszer, hogy két rossz szándékú ember érkezett a faluba. Ahogy a házhoz értek, igencsak megakadt a szemük a szép állaton. Nyájasan beszéltek a kutyának, akit eddig még senki nem bántott. Csak szeretetet kapott. Fenntartás nélkül odament a két idegenhez. Egyikük egy magas kalapos, a másik pedig alacsony kopasz ember volt.
Ahogy Eszes, közel ment hozzájuk a kopasz ember elkezdte simogatni a mit sem sejtő állatot. A kalapos pedig egy vékonyabb kötelet kötött gyorsan a nyakörvére. Közben simogatták, becézgették a meglepett kutyát. És próbáltak vele gyorsan odébb állni.
Eszes, ekkor már próbált ellenállni, de már késő volt. Mivel szabadulni nem tudott, úgy gondolta, akkor ő inkább nem megy tovább! És megállt. Ekkor a kopasz kicsi ember jó nagyot rúgott a kutya hátsójába.
Szegény Eszes, akkora rúgást kapott, csak sántítva tudott tovább menni. Ezekután jobbnak látta, ha nem ellenkezik a két tolvajjal! Egy kis séta után meg is érkeztek egy elhanyagolt házhoz, ahol a két rossz szándékú ember meghúzta magát.
A kutyát a kopasz ember egy fához kötötte. A kalapos mondta neki, hogy kössön rá erősebb kötelet!
Majd pihenés után kötök rá, -mondta a kicsi kopasz férfi.
Azzal lepihentek a házban. Az okos kutya, gyorsan munkához látott. Igyekezett minél gyorsabban elrágni a vékony kötelet. Nem is kellett neki sok idő! -hamar végzett vele. És amilyen gyorsan csak tudott elsántikált a két tolvaj elől.
Azért igyekezett, nehogy felfedezzék, hogy már nincs ott! Szerencsére a közelben talált egy másik házat.
Arra gondolt megpróbálja talán, meghúzhatja magát egy kis ideig ezen a helyen. Most még fáj a lába. Nem szívesen menne tovább. A házban egy férfit talált, akin látszott, hogy beteg nincs jól. Eszes odabújt a férfi közelébe és nyalogatni kezdte a kezét. Nem is kellett mást tennie a beteg ember rögtön látta, hogy a kutya szintén nincs jól. Azt mondta neki.
Látom neked is kell a segítség! -Itt maradhatsz, legalább nem leszek egyedül. Sajnos ennivaló nem sok van, de majd elosztjuk, ami maradt. - És azzal megsimogatta a mellette fekvő állatot. Akkor vette észre, hogy nyakörv van a nyakában. Jobban szemügyre vette és látta rajta az írást. ESZES.
Talán ez a neved? -nézett kérdőn a kutyára. Az meg, még közelebb bújt a fekvő emberhez.
Szóval téged, úgy hívnak, hogy Eszes! Akkor én is bemutatkozom. Én meg a Kehes Jóska vagyok.
Tudod miért hívnak Kehesnek? – megmondom. Azért, mert sokat köhögök. És így rajtam maradt a Kehes Jóska név. Alig, hogy ezt megbeszélték, hangos kiabálás hallatszik az utcáról.
Kehes Jóska! Nem láttál erre egy németjuhász sánta kutyát? -Nem. – Hangzott a gyors válasz. Ha lehet, Eszes még inkább az emberünk mellé húzta magát.
Aztán így voltak egy két napig egymással. Majd, amikor a kutya úgy érezte, tud rendesen járni ott hagyta a Jóskát. Elindult hazafelé.
Gazdája már kereste és nagyon megörült a szeretett kutyájának. Üdvözlés után azonban, Eszes hozta a pórázt a szájában. Ezt akkor szokta tenni, mikor hosszabb sétára készülnek. A gazda furcsállotta. Hiszen csak most ért haza! -Gondolta. Mivel ismerte a kutyáját, tudta menni kell vele. És Eszes elvezette őt a beteg ember házához. Odabújt Jóskához és nyalogatni kezdte a kezét. A gazdag ember megértette, hogy a kutyája segíteni szeretne. És tőle is azt várja, hogy segítsen a Jóskán.
Így meghívta magához az ismeretlen beteg férfit. Megbízott Eszesben. Látta a kutyáján, hogy jó embernek tartja. Aztán a gazdag ember munkát adott Jóskának. Kapott munkát és a munkájáért pedig fizetést. Így már biztosítva volt a megélhetése.
Azon felül a gazdaembernek volt az udvarában egy külön álló kis lakás. Oda beköltözhetett Jóska, addig amíg a gazdánál dolgozik. Tehát már otthona is lett.
A kutya gazdáját pedig jól eső érzés töltötte el, hogy segített egy arra rászoruló embernek.
Hát így történt, hogy találkozott egymással ESZES a kutya és a KEHES JÓSKA!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró
Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Tulajdonképpen az unokák indítottak el a meseírás útján. Egy közös alvásnál, kitalált mesét kértek tőlem. Ekkor született meg a Kisfarkas az első kitalált mese. Azóta folyamatosan nő az elkészült mesék száma. Ma már rövid szösszeneteket és novellákat is írok. Magánnyomtatásban kilenc mesekönyv készült. Nyomdában van a tizedik. Kettő novellákat...