Rátarti kakas

Rátarti kakas.

Rátarti kakas

Egyszer régen hajdanában, egy falun élő ember udvarában, történt meg ez az eset, amit most elmesélek.

Ebben az időben falun még az ember, megtermelte magának az egész évre szükséges eleséget. Növényeket és a húsféleséget.

Ősszel mikor a növény beérett a jó gazda azt betakarította és a padlásra családjának, télire elrakta. A felesleget pedig a vásárban eladta.

Szinte minden családi udvar tele volt kisebb, nagyobb állatokkal.

Istállóban egy tehén, aki a gyermekeknek a tejet adta. Az ólban a disznók, más néven sertések, sok kismalaccal. Udvarban a libák, kacsák. Na és a tyúkok népes tábora. Volt köztük mindenféle fajta. Kendermagos, kopasz nyakú meg tarkabarka. És volt a gyöngytyúk, aki magáról azt gondolta, ő az udvar legszebb tyúkja. De ne feledjük a kakast sem! Mert milyen baromfiudvar is az? -ahol hajnalban egy kakas sem kukorékol! Kukurikú! ….kukurikúúú!  …. Ébresztő emberek! Mindjárt előbújik a Nap! Hát nem is volt udvar, ahol hajnali négyórakor kakas ne kukorékolt volna!

Juliska néninek is volt egy büszke, rátarti kakasa. Ez a kakas bizony a hajnali négy órát a kukorékolásra, korai időnek tartotta. Még hogy ő, beálljon a sorba! És ilyen korán már kukorékoljon? Na azt ő egyáltalán nem akarja. Majd, ha minden kakas a kukorékolást abba hagyta, akkor a hangját ő is megmutatja. 

Így aztán ő nem is kukorékolt hajnali négykor! Pontban öt órakor felröppent a tyúkól tetejére. És a hangját, ahogy csak tudta kiengedte. Kuku ..rikúú..kukurikúú..! Emberek! …ismét reggel lett! Figyelmeztette a házigazdát, mintha ezt ő magától nem tudta volna.

Tudta bizony, mert a kakasszót már ébren várta. Hiszen a mezőn őt a munka várja. Korán reggel Juliska néni is serénykedett. Az állatseregnek reggelit készített. Egy kis vágott zöldfélét. És kukoricadarát összekeverve a kiskacsáknak és a libáknak. Aztán a tyúkok etetőedényébe pedig búza és kukorica került. Kaptak még enni egy kis friss zöldet. És hogy ne szomjazzanak, kaptak az itatóedényükbe friss vizet.

Jött a kakas is nagy peckesen. Hiszen az éjszaka neki is megéhezett a begye rendesen. Ahogy már szó volt róla a büszkesége nem engedte, hogy csak úgy egyszerűen az etető edényhez menjen. Ezért aztán magát jól kihúzta. A fejéjét magasra tartva, hogy mindenki lássa az etető edény körül összegyűlt, tyúksereget alaposan körbejárta.

Juliska néni a kamra ajtóból a kakasát nézte és ezt mondta. -Na nézd csak a kevély kakasát! -mindenkinél többre képzeli magát. Mintha nem is a földön járna. -Nézd, hogy hová lépsz! A lábad előtt egy nagy vizes tál. Vigyázz! -mindjárt odaérsz! …..A gazdasszony alighogy ezt kimondta, kakasunk a tál szélére lépett. A vizestál perdült egyet a levegőben és a földre visszaesett. A kakas pedig? – hát igen. Hogy is mondjam csak! – Hát bizony hasra esett.

Na több sem kellett a tyúkoknak! Olyan kotkodácsolást csaptak. A nevetéstől a begyüket fogták és a szárnyaikat csapkodták. Még a szomszédban is hallották. Na a Juliskánál buliznak a tyúkok! -Mondták egymásnak a szomszédok. Aztán hogy a ház asszonya is jól kinevette magát, ment, hogy elvégezze a hátralévő dolgát. Még az udvarra kell engednie a pulykát és a csodálatosan szép tollakkal ékeskedő pávát. Bizony mikor a páva magát kicsit megrázza és a tollazatát magán szétteríti, nincs az udvarban egy állat sem, aki a szépségét utoléri.

Ahogy Juliska néni a szárnyasokat ellátta, még nem végzett a dolgával. Megy, hogy a tehénkét is ennivalóval ellássa. Aztán ott vannak a nyuszik, disznók és a malackák. Fontos, hogy a reggelijüket ők is időben megkapják. De még mindig nem végzett a szokásos reggeli munkájával.

A sertés ól mellett van kettő féle, négy lábú lakója. Egy fodros szőrű bárány, két kis játékos báránykával. És egy hangosan mekegő kecske, aki bizony a reggelijét hangos mekegéssel követelte. Mekk..mekk! Hiszen a háziasszonynak ő is tejet ad. A reggeli osztásból, ki nem maradhat!

Háziasszonyunk, hogy a bárányokat és a kecskét is megetette az állatok körüli munkáját most befejezte. Aztán a kamrába megy, hogy maga után mindent rendben hagyjon.

Egyszer csak kitekint a kamrából. Hát az anyabárány és a kecske a rátarti kakashoz megy hosszú léptekkel. Juliska néni csak figyel! No csak mi történik? Mondja a bárány a kakasnak. Láttuk, hallottuk, hogy reggel, hogy jártál! Hát kinevettek a tyúkok rendesen. De valljuk be rá is szolgáltál! -kapcsolódik a beszélgetésbe a kecske. Mekk…mekk..mekk! Tudom! A tyúkok előtt jól lejárattam magam. Jobb lett volna, ha a lábam elé nézek! -Mondja a kakas.

Bizony komám, jól jegyezd meg! Ha az orrod, …akarom mondani a csőröd így fenn hordod, attól még a tyúkok között nem lesz jobb dolgod! Legyél kicsit szerényebb, -bánj velük szépen! Meglásd te leszel a legboldogabb kakas a környéken.

Hát így történt, hogy a bárány és a kecske a kakast, szerénységre intette. Ugye te is úgy gondolod, ha a kakas okos, akkor az intelmet megértette. Mert nem a rátarti viselkedéstől, sokkal inkább, amit teszünk és ahogy embertársainkkal viselkedünk, na attól leszünk valaki!