Hazamehetek

Hazamehetek.

Hazamehetek

A késő őszi szél morajlása beszűrődik az ablakon. A Nap sugarai egy apró kis fehér kezet melengetnek a kórházi ágyon. Apró és színtelen kis kezek. Amelyek egy Micimackót babusgatnak. Ők így ketten a nehéz időszakban, bizony nagyon összenőtek. Nem csoda, hiszen közel két éve mondhatni többet voltak itt a kórházban, mint otthon. De túl egy komoly műtéten Simon, hamarosan haza mehet a családjához.

Még a teljes gyógyulásig eltelik egy kis idő, de legalább már otthoni környezetben lábadozhat. A hosszú kórházi kezelés alatt anya és apa egymást váltva, mindig a kisfiú mellett voltak. Segítettek neki elviselni a kezelések fájdalmait. Amit eleinte Simon bizony nehezen viselt. Mára már minden dicséretet megérdemel, hiszen megtanulta elviselni a gyógyulása érdekében szükséges kezeléseket. És mostanra már a doktornénikre és bácsikra nem úgy tekint, mint aki neki csak fájdalmat okoz. Tudja, hogy azért teszik, mert szeretnék őt meggyógyítani.

Aztán egyszer csak kiszakadt belőle a régen várt mondat! -De jó! …. Nemsokára hazamehetek. -Sóhajtott egy nagyot. És közben a kezével az ablakon át beszűrődött, Napsugaraival játszott. Igen kisfiam hamarosan mehetünk haza. -Én ma elmegyek, de apa mindjárt megérkezik. Ma vele leszel. 

Tudom anya. -De mit csinálsz? Miért kell hazamenni? Tudod, említettem már a szobádat elő kell készíteni mire hazajöhetsz. Aztán közben megérkezett apa is. Az anyuka elköszönt kicsi fiától, azzal, hogy az éjszakát már együtt töltik.

Otthon a nagymama és Simon nővére Liza várta. Ő már tizennégyéves. Komoly kis hölgy. Anyával mennek vásárolni. Szeretnék széppé tenni Simon szobáját és a szoba előtt lévő félig zárt teraszt. Mert a kisfiúnak még egy ideig, csak ennyi mozgástere lesz.

Aztán elindulnak vásárolni. Elég hosszú a lista. De valami érdekes szépséget is szeretnének találni. Még nem tudják, pontosan mit is keresnek! A terv, hogy alaposan körülnéznek az üzletekben. És azt remélik, találnak valami vidám kis szépséget, amit a beteg gyermek szívesen látna a környezetében. Anya ugyanis eltervezte, hogy Simon, vagyis ahogy becézik Simi szobájából látható teraszt a karácsony közeledtével a szokásosnál is szebbre, melegséget árasztó látványos hellyé varázsolja. Hiszen a kisfiú, nap mint nap azt látja majd a szobájából. Már alaposan körbejárták az üzleteket. Közben pedig a sok járkálástól, jól el is fáradtak. De még az eltervezett szépséget nem találták meg. És akkor egyszer csak Liza meglátott az út másik oldalán egy üzletet. Itt még nem jártak. Így szólt anyához. -Nézd ott egy kreatív bolt! Bemegyünk? -Nézett kérdőn az anyukára. És már húzta is anya kezét a bolt bejárata felé.

Alighogy beléptek a bolt ajtaján, egyszer csak felkiáltott. - Anya! Ez kell nekünk, -nézd! És rámutatott egy csodaszép karácsonyi díszre. Nézd csak! -Van rajta Micimackó és egy hőlégbalon. És ráadásul karácsonyi díszítésű. Nézd a kisfenyőfákat is rajta. Nekem nagyon tetszik. Szerintem Simi is szeretné. Hiszen tudjuk, ő és a Micimackó elválaszthatatlan barátok. Ráadásul még ez a hőlégbalon! Az is Simi egyik kedvence. Látod! -mindig ezeket nézegeti a könyvben. És egy nagyon szép karácsonyi dísz nekünk a teraszra. Mindeközben az üzletben felállított karácsonyi szépség az anyukát is elvarázsolta, kínálta magát. Vigyetek már haza! -Nekem ott a helyem, nálatok a teraszon!

És végül a család teraszára került. Simi szobájával szemben a főhelyet kapta magának. Így a fiú, hacsak kinéz az ablakon mindig a szeme előtt lesz a kedvenc Micimackó és az általa csodált hőlégbalon.

A család és természetesen Simi is számolták a napokat, mikor végre hazamehet. Izgatottan teltek a napjaik. Aztán egyik reggel Liza ment a teraszra elsőnek. És egy nagyot kiáltott. Apa! ….. Gyere gyorsan! -Eltűnt Simi Micimackója a hőlégballonnal együtt! A család döbbenten állt, szólni is alig tudtak. Ekkor a nagymama közelebb lépett az ott maradt karácsonyi díszhez. Nézzétek, itt egy írás! Szó, ami szó, elég furcsa! Alig tudom elolvasni. És olvasni kezdte.

Elmentem Meseországba. Meséket gyűjtök, hogy legyen mivel szóval tartani Simont, ha a kórházból hazajön. Ne aggódjatok időben visszaérek! 

Micimackó

A meglepetéstől elsőnek apa jutott szóhoz. Hát még ilyent! Ez csak a mesében fordulhat elő! -mondta. Ez így van! -mondja a nagymama. Ezért kellenek a mesék! Örüljünk, hogy velünk ilyesmi is megtörténik. De most menjünk, még sok a dolgunk. Holnap jön haza Simon. És ha Micimackó megígérte, hát akkor itt is lesz! Aztán együtt köszönthetjük Simit. 

Elérkezett a hazatérés napja. Simon elbúcsúzott az őt kezelő orvosoktól, nővérektől. Otthon a család várta a rég nem látott beteg fiút. Ő pedig szépen birtokba vette újra a szobáját. Mindenki várta, mit szól majd a Micimackónak és a hőlégballonnak a teraszon. Ahogy kinézett a szobája ablakán nagy örömmel felkiáltott. Egy mackó és hőlégbalon! De szeretem őket! -Közelebb hoznátok az ablakomhoz? A szülők örömmel tettek eleget a kérésének. 

Már nagyon várták ezt a pillanatot. Örültek egymásnak és főleg, hogy Simont jó hírekkel engedték haza a kórházból. Úgy tudom a karácsonyi dísz közepén pózoló Micimackó a hőlégballonnal tett mesegyűjtő útján, jó sok mesét gyűjtött.

Simonnak mesél is minden este. Mikor elfárad, anya folytatja a mese felolvasását. Hát így történt, hogy Siminek már két Micimackó barátja is van. Egy az ágyában alszik vele a másik pedig a teraszról figyeli, vigyázza az álmát.