Az unatkozó játékok

Az unatkozó játékok.

Az unatkozó játékok

Csendes békés este van. Derűs, kedves hang szűrődik ki a gyermekszobából. Anya mesét olvas két gyermekének. A kislány Milla és az ikertestvére Dominik. Mindketten nagy átéléssel hallgatják az anyuka kellemes hangján olvasott esti mesét. Ők még egy nagyobb szobában egymás mellett élnek. De hamarosan kapnak különszobát. Ugyan így is jól el vannak egymással, csak mikor a sok játék a polcokról lekerül. Na ilyenkor van egy kis bibi. Nevezhetjük kisebb káosznak is. A fiús játékok keverednek a lányos játékokkal és ez okoz némi problémát a két gyermek között. Így aztán hamarosan lesz külön szobájuk. 

Anyuka a mese végén jó éjt puszival, öleléssel kíván szép álmokat gyermekeinek. -Álmodjatok szépeket! Mondta és behúzta maga mögött a gyermekszoba ajtaját. 

A polcokon pihenő temérdek fiú és kislány játék, könyv, csak erre várt. Izgatottan figyelték, lesték, hogy a gyermekszemeket az álompor mikor nehezíti el. Nekik ugyanis fontos és halaszthatatlan megbeszélni valójuk van egymással. Elegük van ebből az állandó össze-vissza keveredésből. Ők már nem várnak tovább. Megoldást keresnek. Még két segítséget is hívtak maguk mellé. Egy manó lányt és egy fiút. Akiket Milla és Domi álmába szeretnének valahogyan bele csempészni. Még maguk sem tudják, hogy hogyan? -de bíznak a manók leleményességében. Remélhetőleg ők majd megoldják ezt a fontos feladatot. Hiszen, mi más is lehetne egy manó feladata? -hacsak az nem, hogy lehetetlennek tűnő dolgokat is megoldjanak! Közben pedig a két gyermek a külön-külön kis kuckójában a kedvenc alvóskával, már békésen szundikál és valahol álomországban jár.

A játéksereg csak erre várt. Na akkor lássunk neki! Mondják az óriás hálós tárólóból kiugráló plüssök. Van itt minden. Mackó, kutya, róka, egér, baba és még nagyon sokáig lehetne sorolni, hogy ki mindenki. -Nos akkor figyeljetek! Palkó! Lincsi! -itt vagytok? -Igen! Jött a válasz. -Hol? -nem látunk benneteket. Kérdezi az összes játék szinte egyszerre. -Akkor nézzetek ide a polc szélére! Mondja Palkó. Egy hosszúszárú virág van a kezemben. És integet a virággal. Igaz nagyobb a virág, mint mi vagyunk, de itt vagyunk és hallgatunk benneteket. Mit szeretnétek tőlünk, mit tegyünk?

-Az-ta!.... csodálkoznak a játékok. Hát ti aztán nagyon kicsik vagytok! Nagyobbnak gondoltunk benneteket. -Mi manók már csak ilyen kicsik vagyunk. Különben hogyan maradhatnánk észrevétlenek? – Ez igaz! Mondták helyeslően a játékok. És egymás szavába vágva, mindenki mondani kezdte a közölni valóját. Na hiszen, ha hallottad volna! Olyan lett a szoba, mint egy hangosan zümmögő méhkas. Csak itt nem méhecskék csaptak zajt, hanem a sokféle játék. Volt itt mély, magas, vékony, dörmögő hang és még cincogás is. Ugatás, makogás, rikácsolás, hogy a többit már ne is említsem. Na képzelheted! Aztán Palkó manónak ebből elege is lett. És a csöpp manó, óriási nagy hangon azt mondta. -Észrevettékek? -nem cirkuszban vagyunk! Ez itt egy gyermekszoba! Kérek egy kis csendet és figyelmet! Micsoda viselkedés ez?

Látom ti még nem tudjátok. Nem beszélünk egyszerre és főleg nem vágunk egymás szavába! Szépen illedelmesen megvárjuk, míg az előttünk szóló befejezi a mondandóját. Kérlek benneteket mindig csak egy valaki beszéljen! Akkor legalább megértjük, hogy miről is van szó. Aztán megkérte a nagy mackót, mondja el mi a problémájuk.

-Nos. Kezdi a maci. Mi már unjuk, hogy a legtöbb időt a tárólókban töltjük. Már sokan úgy érezzük, feleslegesek lettünk. Kinőtek bennünket a gyerekek. És csak itt senyvedünk, egymás hegyén hátán a tárolókban. Valahol máshol pedig örülnének nekünk a kisgyermekek. Ezért aztán arra gondoltunk, hogy valahogyan csempészétek be magatokat, Milla és Dominik álmába. Álmodjanak arról, hogy minket kinőt, megunt játékokat, ajándékozzanak oda olyan helyre, ahol örülnek nekünk és játszanak is velünk. Mert ez így nekünk unalmas, ha mindig csak össze vagyunk zsúfolva. Egymásra rakva és nem játszik már velünk senki. Aztán meg, csereberélhetnek is egymás között más gyermekekkel! Mi örülnénk, ha máshol is örömöt tudnánk szerezni.

-Ez egy nagyon okos ötlet. Mondták a manók. Na Lincsi! Megtudjuk csinálni, -mit gondolsz? Kérdezte Palkó. -Na hallod! Ha nem tudnánk meg csinálni! Nem is lennénk igazi manók! Mondja a lány. -Milyen igaz! Helyesel Palkó. Akkor munkára fel, menjünk már is, álmot csempészni. Ti meg szépen csendben menjetek a helyetekre és csend legyen ám! Tudjátok, egyszere csak egy beszél! Azzal a két kicsi manó ment, hogy az alvó gyermekek álmába még időbe beleférjen. Izgultak is a játékok! Bíztak Palkóban és Lincsiben. Remélték ügyesen megoldják a rájuk bízott feladatot. És hát ők is azon voltak, hogy a megunt és kinőt játékoknak segíteni tudjanak. Hogy új kis gazdára találjanak és közösen szép és boldog perceket, napokat együtt tölthessenek.

Másnap aztán mikor az ébredő Nap a szobájukat megvilágította, Milla ébredt elsőnek. Csendben felült az ágyában. Átnézett Domi kuckójába látta, hogy ő még szundikál. És maga elé nézve hallkan azt mondta. Hogy én milyen furcsát álmodtam! És rögtön a játékos sarokba ment. Végignézett a sok-sok játékon és megjegyezte. Ezek tényleg nagyon sokan vannak. Belenyúlt a plüss tárolóba és egy már majdnem elfeledett, kis egérke akadt a kezébe. Na nézzük csak, hát veled már nagyon régen találkoztam. Közben Domi is dörzsölte már a szemét és a testvére mellé állva azt kérdezte. -Szerinted is unatkoznak itt a már kinőt, megunt játékaink? -Igen. Azt hiszem. Ezek tényleg nagyon össze vannak zsúfolva! Sokukkal már egy ideje nem is játszunk! -Érdekes nekem is ezt mondta álmomban a Palkó manó. Mondja Dominik. -Nekem meg Lincsi mondta. És ő is egy manó. Aztán anya lépett be a szobába.

-Szép jó reggelt! Ti már felébredtetek? -Igen. Neked is jó reggelt anya! Képzeld mindketten manókkal álmodtunk! Még beszélgettünk is. -Miről? -kérdi gyermekeit. -Hát tudod anya, Lincsi és Palkó manók azt mondták nekünk, hogy nagyon sok nálunk a már kinőt, megunt játék. És hogy cseréljük el őket, vagy adjuk oda olyan kisebb gyermekeknek, akik szívesen játszanának velük. Merthogy a sok egymásra pakolt játék itt nálunk csak unatkozik. Azt néztünk éppen Domival, hogy igazuk lehet.

-Na ennek nagyon örülök. Köszönöm az álommanóknak. Hogy is hívják őket? -Lincsi és Palkó. -Hát kedves kis manók köszönöm. Már egy ideje azon gondolkodtam, hogyan is mondjam meg nektek, hogy sok már a feleslegessé vált játék ebben a szobában. A külön költözés előtt gondoltam őket szétválogatni. Akkor nem lesz probléma, ha elvisszük a nem használtakat? -kérdezi a gyermekeit. -Nem anya! Sokukkal már tényleg régóta nem is játszunk. Csak kerüljenek nálunk kisebb gyerekekhez, akik szívesen játszanak majd velük. De azért próbáljunk cserélni is olyanokra, ami még nekünk nincs. Lehet? -kérdi Domi. -Természetesen lehet. Megoldjuk kisfiam. Mondja az anyuka és örül, hogy a játékszortírozás ilyen könnyen ment.

-Nos akkor hozunk dobozokat és közösen szétválogatjuk a játékokat. Aztán mikor készen leszünk vele, egy részét eladományozzuk. És természetesen hagyunk csereberélni is. Így legalább tényleg csak azok a játékok kerülnek a szobátokba, amit használtok és játszotok is velük. Akkor holnapra meg is van a program. Pacsit rá! -mondja az anyuka. Tudjátok kicsit féltem, hogy majd nem egyeztek bele a játékválogatásba.

-De anya! Az álom manók is megmondták. Adjuk oda őket, olyan helyre, ahol esetleg nem jutnak ilyen játékokhoz a gyerekek. Ne sajnáljuk, mert sok örömöt tudunk másoknak okozni az adományozással. Mondja a kislány. -Igen anya! És mi ezért nem is sajnáljuk odaadni őket. Teszi hozzá még Dominik. 

A játéktárolókban is volt nagy öröm! Sikerült a tervük. Hamarosan boldog gyermekkezekbe kerülnek. Mert hiszen kisgyermek és a játék, akkor boldog, ha egymásra találnak.

Neked is vannak megunt, kinőt és nem használt unatkozó játékaid? Lehet, hogy ők is játszótársat szeretnének?