Irány Egyiptom!

Az unokatestvérek, Gizi és Güzü, egy napon születtek. Családjaik között nagy volt a versengés; mindkettő fiú utódra vágyott. Gizi szüleinek csalódniuk kellett, ráadásul Güzü előbb született, így ő lett a rangidős.

A verseny később is fennmaradt közöttük. Güzü gyorsabb észjárású és ügyesebb volt, de – neve ellenére – lustának bizonyult. Gizi rendre lemaradt unokatestvére mögött, amit nagy-nagy szorgalommal próbált ellensúlyozni.

Az első megmérettetésre az iskolai galacsinhajtó versenyen került sor. Güzü könnyen vette az akadályokat, és győztesként került ki a küzdelemből. Gizi kitartása csak az utolsó előtti helyre volt elegendő.

– Bogaram – szólt büszkén Güzü édesanyja kisfiához. – Az életben két dolog kell a boldoguláshoz: tehetség és szorgalom. Az elsővel születni kell. Szerencsés vagy, mert Szent Szkarabeusz kitűnő képességekkel áldott meg téged, de a sikerhez kemény munkára is szükség van.

– Bogaram – simogatta meg Gizi édesanyja kislányát. – Az életben két dolog kell a boldoguláshoz: tehetség és szorgalom. Az elsővel születni kell, de kemény munkával ugyanolyan sikeres lehetsz, mint tehetségesebb társaid. Szerencsés vagy, mert Szent Szkarabeusz az állhatatosság képességével áldott meg téged.

Güzü életében fordulópontot jelentett, amikor egy történelemórán megtudta, hogy őseit az ókorban igen nagy becsben tartották. Fejébe vette, hogy Egyiptomba megy; ott senki nem fogja többé ganajtúrónak csúfolni. Unokatestvére napokig próbálta lebeszélni vakmerő tervéről, sikertelenül.

Ősszel az iskola múzeumlátogatásra ment. Az egyik terem előtti plakát egyiptomi kiállításra hívogatta a látogatókat. Güzü meglátta a falakon a piramisok képét, és szó nélkül beszaladt. Senki nem vette észre, Gizit kivéve. A kislány borzasztóan megijedt, de nem hagyhatta magára unokabátyját. A fiú hirtelen eltűnt a szemei elől. Egy teremőr kezében látta viszont, aki vitrinbe akarta tenni egy díszes amulett mellé. Gizi remegve előbújt a sarokból, és az őr bokájába harapott.

– Menekülj! – kiáltotta Güzünek, és maga is nekiiramodott. Olyan gyorsan futott, mint még soha az életében.

– Megmentettél – hüppögte később Güzü a múzeum lépcsőjén. – Örökké hálás leszek ezért.

– Ne butáskodj, – válaszolta Gizi szelíden – hiszen egy család vagyunk. Nincs az a testi-lelki fájdalom, amit a szeretet ne tudna enyhíteni.

Az unokatestvérek életük végéig őrizték az egyiptomi kirándulás emlékét. Güzü kemény munkával megvalósította céljait, az ókori történelem tudorává vált. Gizit hősként ünnepelte a család, ez erőt és önbizalmat adott neki. Valóra váltotta álmait, a természettudományok kiváló ismerője lett. Együtt bejárták a világot, hogy elmondják mindenkinek: a ganajtúró bogarak, ugyan nem szent állatok, de kitartó munkájukkal nagy hasznot hoznak a természet számára.

Kazai Ágnes, amatőr szerző

Ezt a mesét írta: Kazai Ágnes amatőr szerző

Egy fővárosi egyetemen dolgozom közgazdászként. Szeretem a meséket; olvasni, írni egyaránt.https://ligetmuhely.com/szitakoto/szitane-kazai-agnes-mindenki-a-szigetert/https://www.kiskegyed.hu/novella/kazai-agnes-a-kistestver/39e9cd3