Mindenki a szigetért

Mindenki a szigetért.

Mint mindig, most is a szarka hozta a híreket. A városházán járt, ahol a nyitott ablakon keresztül épp egy illatos fánkot akart elcsenni, amikor meghallotta a beszélgetést. Feledve a fánkot, hanyatt-homlok repült vissza a szigetre. Riadót fújt, amire az állatok azonnal összesereglettek.

• Üdülőpark, szálloda, vitorláskikötő, … csak úgy záporoztak csőréből a szavak.
• És velünk mi lesz? – kérdezte aggodalmasan a nyuszi.
• Egy környezetvédelmis lány is feltette ezt a kérdést, de a többiek lehurrogták.
• Kell egy haditerv! – állapította meg a szamár, aki most kivételesen nem mondott csacsiságot.

Az állatok bólogattak, és a sereg elindult a vén bagolyhoz útmutatást kérni. Hosszan tanácskoztak, mire megszületett a terv, majd nyomban nekiláttak a megvalósításnak. Amikor egy reggel a sólyom a magasból kiszúrta a földmérőket, mindannyian készen álltak a bevetésre.

A szakembereket a part közelében érte az első kellemetlen meglepetés: a víz telis-tele volt döglött halakkal. Biztos sejtitek, az uszonyosok nem pusztultak el, csak sikerrel alkalmazták a kétéltűek által betanított légzőgyakorlatokat. Élettelenül himbálóztak a víz felszínén; igaz, komolyan koncentrálniuk kellett, hogy ne törjön ki belőlük a nevetés.

A parton közben feltűnt a veszett rókák csapata. Habzó szájuk láttán a rablóbanda tagjai elégedetten veregették meg vezetőjük, a szarka szárnyait. Az ötletgazda szerényen elhárította az ünneplést azzal, hogy a városban nyitva hagyott ablakok igencsak megkönnyítették küldetésüket, a fogkrémek eltulajdonítását. A rókák most vonaglani kezdtek; a koreográfia a flamingó munkáját dicsérte.

A földmérők ijedten hátráltak, de megpróbáltatásaik korántsem értek véget. A távolból farkasüvöltés hallatszott. Igaz, a szigeten csak egy öreg ordas élt, aki már vonyítani nem igazán tudott, azonban kitűnő mesternek minősült a sintértelepről szökött kutyusok betanításában. Nem szaporítom a szót, a szakértők fejvesztve menekültek, a város pedig gyorsan elállt az üdülőparki beruházástól.

A sziget lakói lelkesen ünnepeltek. Egyszerre kiáltották mottójukat: Egy mindenkiért, mindenki a szigetért! Vezetőjük, a kiöregedett cirkuszi medve köszönetet mondott valamennyi közreműködőnek.

• Külön elismerésemet fejezem ki a szarkának, aki nemcsak a hírek fáradhatatlan szállítója volt, hanem személyesen is nagy szerepet vállalt az akcióban. De, hova tűnt a szarka?

A hírhozó épp most landolt egy fenyőfán, és meglehetősen feldúltnak tűnt.

• Baj van. Filmesek jönnek a jövő héten. Horror-sorozatot akarnak itt forgatni „Rémségek kicsiny szigete” címmel.

− Kell egy haditerv! – mondta a szamár, és a többiek bólogatva, elindultak a vén bagolyhoz tanácsot kérni.