Ezernyi Csillag Völgye


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Az Ezernyi Csillag Völgye azokról az apró, égi lámpásokról kapta a nevét, amelyek tiszta, nyári éjeken megvilágítják a vidéket.
Sok-sok évvel ezelőtt még csak néhány csillag ragyogott az égbolton. A környéken élő állatok napnyugta után összegyűltek az erd...

Kép forrása: Kránitz Orsolya

Az Ezernyi Csillag Völgye azokról az apró, égi lámpásokról kapta a nevét, amelyek tiszta, nyári éjeken megvilágítják a vidéket.

Sok-sok évvel ezelőtt még csak néhány csillag ragyogott az égbolton. A környéken élő állatok napnyugta után összegyűltek az erdei tisztáson, és csendben bámulták a fényeket.

A völgyben egy kis ház állt, gyógyító füvesasszony lakott benne a lányával. Az anya messzi földről származó ősei örökül hagyták tudásukat és a trópusi erdők – megannyi kínt orvosló – kincseit: az inkák csodaszerét, a lapacho-t, a méregűző okoubakát, hosszú élet titkát őrző haritakit, a titokzatos tayuyát vagy egyenesen a sárkány vérét, a Sangre de Drago-t.

A különös asszonyt kerülték az emberek, így napjait gyermekével és az erdei állatokkal töltötte. Látta megszületni a vadak kicsinyeit, bátorította a repülni tanuló fiókákat, óvta a gyengéket, befogadta az árvákat és meggyászolta az elejtetteket. Varázsszerei gyógyírt jelentettek megannyi állat számára.

Egy nap az anya megbetegedett. A gondos ápolás, a különféle gyógynövényfőzetek ellenére sem javult az állapota. Amikor érezte, hogy közeleg a vég, így szólt a lányához:

– Gyermekem, az időm nemsokára lejár. Amim csak volt, szeretetem és tudásom, megosztottam veled. Nem volt könnyű életed mellettem, és a jövő is sok megpróbáltatással jár majd. Fájó szívvel búcsúzom, de tudnod kell, hogy sosem hagylak magadra.

A lány szomorú szívvel hallgatta édesanyja szavait. Mielőtt tiltakozhatott volna, az anya folytatta:

– Az erdő közepén álló fát sok-sok évvel ezelőtt ültettem; a magokat édesanyámtól kaptam. Ez a Moringa-fa, a legkülönlegesebb növény a világon. Dél-Amerikából származik, csodatévő erejét az ottani varázslóknak köszönheti. Családunkban az anyák ősidők óta adják át a tudást és a magvakat gyermekeiknek. A fa alatt szeretnék végleg megpihenni, így még sokáig melletted leszek. Ha valamilyen testi-lelki fájdalom ér, csak szakíts le egy falevelet, az enyhíteni fogja szenvedésed. De jól vigyázz! Gondosan őrizd meg a titkot! Levelek nélkül a fa elveszíti varázserejét, és elpusztul.

Édesanyja halála után szomorú egyhangúságban teltek a lány napjai. Ellátta a ház körüli teendőket, gondozta a környékbeli állatokat, növényeket. Az estéket a fa alatt töltötte, e helyen megnyugvásra talált.

Hamarosan barátokra lelt, egy csapdából kiszabadított őzre és egy, a lakhelyéről elkóborolt mókusra. A két elárvult állat társasága segített enyhíteni anyja elvesztése miatt érzett fájdalmát.

A fiatal őz eszes állat volt, a lánytól sok mindent megtanult. Újdonsült ismereteit azonnal ki is próbálta, lábával betűket és számokat rajzolt a porba. Egyszer elhatározta, hogy megszámlálja a Moringa-fa leveleit. El is jutott egészen harminchétig, majd elálmosodott. Később, amikor a mókus megkérdezte tőle, hány levelet számolt össze, azt válaszolta, ezernyit.

A következő évben a csodafa virágba borult. A három jóbarát ámulva nézte a fehér szirmok sokaságát. Az őz a fa körül keringőzött egyre sebesebben, a mókus féktelenül, ágról-ágra ugrándozott. A lány hosszú hónapok óta először nevetett önfeledten, közben nem győzte óvatosságra inteni pajtásait.

A mókus egyre magasabbra jutott a fán, majd egyszer csak eltűnt a levelek között. A mulatságot hirtelen panaszos kiáltás törte meg, a bolondos állat két ág közé szorult, és mozdulni sem tudott.

Kétségbeesetten hívta a lányt, aki habozás nélkül felmászott a fára. Már majdnem elérte a kis állatot, amikor elvétette a lépést. A mókus kiszabadult, de a lány lezuhant, és eszméletét vesztette. Amikor magához tért, mozdítani sem bírta a lábát.

Korholta magát ügyetlenségéért, később ostobaságáért, hogy egy letépett levéllel próbálta csillapítani fájdalmát, pedig sosem hitt komolyan a különleges fáról és az ősi hagyományról szóló történetekben.

Hirtelen különös dolog történt. A levél leszakítása után egy csillám emelkedett a magasba, a csillagok közé. Nemsokára a lány fájdalma is enyhülni kezdett. Ekkor értette meg, hogy édesanyja milyen örökséget is hagyott rá.

Nem osztotta meg a titkot senki emberfiával. Anyjához hasonlóan a gyógyításnak szentelte életét. A varázslevelekkel ápolta a sebzett szárnyú madarakat, a csapdába esett vagy meglőtt vadakat. Minden leszakított falevél után egy fájdalommal kevesebb lett a földön és egy csillaggal több az égen.

Egy reggel sírásra lett figyelmes. Futott a hang irányába, majd észrevett egy vérző lábú, zokogó kisfiút. Egy elvadult kutya vagy róka lehetett a támadó, tudta meg a gyermek – félelemtől reszkető – testvérétől. Abban a pillanatban nem tudott másra gondolni, csak hogy segítsen. Eszébe sem jutottak édesanyja intelmei, szaladt a fájdalmat elűző, minden bajt gyógyító falevélért.

A csoda most sem maradt el, és a gyermek hamar rendbe jött. A testvérpár azonban nem tudta megtartani a titkot, így az esetnek híre ment először csak a közeli településeken, majd a távoli vidékeken. A környéket ellepték a fájdalmuk csillapításában, bajaik gyógyításában reménykedők. A lány igyekezett minden szenvedőn segíteni, közben aggodalmasan figyelte az egyre kopárabbá váló Moringa-fát.

A gyógyulásra várók mellett megjelentek a kíméletlen kalandorok is, akik hasznot reméltek a varázslatos levelektől. A lány próbálta védeni a fát, mindhiába. Amikor az utolsó levelet is leszakították a fáról, a csillámmal együtt egy halovány sóhaj is a magasba szállt. A valaha megannyi levéllel borított fa egyszerűen elporladt.

Azóta a völgy felett ezernyi csillag látható, amelyek éjszakánként beragyogják az egész vidéket. A környéken élő állatok csendben, szomorúan bámulják az égboltot, az emberek pedig ezerféle szert kipróbálnak testi-lelki kínjaik orvoslására. A minden bajt gyógyító, messzi földről származó csodafa csak a mesékben él tovább.

Kazai Ágnes, amatőr szerző

Ezt a mesét írta: Kazai Ágnes amatőr szerző

Egy fővárosi egyetemen dolgozom közgazdászként. Szeretem a meséket; olvasni, írni egyaránt.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Vitárius Lászlóné

2023-06-07 16:14

Szeretnék hozzá illusztrációt készíteni, nagyon tetszik!

Kazai Ágnes

2023-06-07 16:54

Köszönöm szépen, megtiszteltetés lenne az illusztráció.

Kazai Ágnes

2023-06-15 16:29

Köszönöm szépen a meséhez készített illusztrációkat. Gyönyörűek.