Jézus születése

Jézus születése.

Bizony réges-régen történt,

Mikor Heródes ült törvényt,

Levél sem volt még a fákon,

Élt egy leány messzi tájon.

Istenfélő, szelíd gyermek,

Éke, názáreti kertnek,

Kémlelte a langyos szellőt,

Tavaszi, víg bárányfelhőt.

Hirtelen nagy szélvész támadt,

Arany fénnyel béke áradt,

Angyal szállott alá égből,

Mintha ismerné már régtől.

Szómat közben ne feledjem,

Mária volt, ott a kertben,

S szép szavakkal elé állott:

Új élettel leszel áldott!

Hogyan lehet, meg is kérdi,

Gyönge szíve nem is érti,

Mégis hiszi hírnök szavát,

Angyalének zengő dalát.

Leány, hazaszaladt nyomban,

József szíve nagyot dobbant,

Ő az, kivel jegyben jártak,

Örök boldogságra vágytak.

Teltek hetek, múltak napok,

Őszre jöttek hideg fagyok,

Nehéz idők jártak szerte,

Szegény embert ág is verte.

Dermedt szél fújta a fákat,

Farkas kerülte a nyájat,

De a császárt nem zavarta,

Népét számlálni akarta.

Szamár hátán batyu, szépen,

Mindahányan útra készen,

Virradatkor, nagy sietve,

Elindultak Betlehembe,

Rájuk borult téli este,

Léptük ékes csillag leste,

Tündöklő és csuda fényes,

Talpuk alatt az út, széles.

Ám az idő, hideg, jeges,

A szent család szállást keres,

Minden házat végig néztek,

S ím, egy fogadóhoz értek.

Itt hálhatnánk, ha szánnának,

Amíg minket megszámlálnak!

Fogadósunk mérges nagyon,

Künn tágasabb, ott a havon!

Csillag ragyogott az égen,

Nemsokára éjfél lészen,

Istállóban szépen, csendben,

Megpihentek mind a ketten.

Mária már nagyon fáradt,

Mégis nagy fényesség támadt,

Hozsánna most Földnek, Mennynek,

Megszületett a Szent Gyermek!

Pásztorokhoz kinn a réten,

Angyal szállott sötét éjen,

Azt hirdette ékes dallal,

Megváltót hozott a hajnal.

Három király, szépen, sorban,

Útnak indult azon nyomban,

Tündöklő jel, fénylő, égi,

Ajándékot vittek néki.

Gáspár, Menyhért, és Boldizsár,

Mindegyikük pompás király,

Karácsonyi kisded álmát,

Pásztornéppel ők vigyázták,

Hozzá szóljon hálaének,

Örvendezzen minden lélek!

Dicsőséget az Istennek,

Békességet jó Embernek!