Jó tett helyébe, jót várj!

Jó tett helyébe, jót várj!.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Egyszer volt, hol nem volt, valahol az országunk legszélén, élt egy ember a feleségével és a három pújával. Nem voltak gazdagok, de szegények sem.

Az asszonyka minden reggel, amikor a kakas kukorékolt, már talpon volt. Sürgött-forgott, sertepertélt. Először körbe söpörte a házat, a járdát, majd nekilátott a napi tennivalóknak. Reggelit készített az embernek, aki ezt követően elkerekezett a szomszéd faluba, hogy pénzt keressen. A három púja meg útnak indult az iskolába.

Ez idő alatt az anyukájuk ellátta a jószágokat: a tyúkokat, kakast, pulykákat, libákat, kacsákat, és a malacokat. Kiengedte a baromfit a kertbe, az etetőbe enni és inni adott nekik. Egy kicsit beszélgetett velük. Mindegyiket a nevén szólította, ilyen kedvesek voltak a számára. Cirmit pedig kedvesen korholta: -Ejnye-bejnye! Úgy megijesztetted Csibe Csabit, hogy sírva bújt el tyúkanyó szárnyai alá. Téged meg ezért megkergetett Morzsi és most nem tudsz lejönni a magas fáról. Látod-látod? Mindjárt kerítek egy hosszú létrát és lehozlak. Így ni! Sikerült is. Máskor ne légy ilyen gézengúz, a jószágainkat ne bántsd! Adok neked mást, az is fogad alá való. Ezt eheted bátran! – cirógatta meg gyöngéden a cica buksiját.  Ezután bement a házba tenni-venni. Így ment ez napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre.

Az embert, aki ezermester is volt, mert szinte mindenhez értett, gyakran hívták segíteni, hol ide, hol meg oda. Egyszer cserepet javított, másszor falat festett, mikor mire volt szükség. Az asszonyka meg varrást vállalt. A gyerekek is kivették a részüket a munkából. Egyik alkalommal a fáradtságtól az anyukájuk kezéből kiesett a kosár, benne a krumplik szanaszét gurultak. Már hajolt is le, hogy összeszedje.  – Hagyd édesanya, majd én összeszedem! - mondta a legidősebb és így is tett. – Megpucolom helyetted! – mondta a legfiatalabb és így is tett. Jólesett a segítség az asszonykának. Tanulás után ganézni, vagy gereblyézni mentek házakhoz. Szívesen tették, nem fogadtak el érte semmit se. - Dolgozni nem szégyen, bármi is az! – mondták mosolyogva. Amikor hazafelé tartottak, szedtek egy csokor friss virágot a mezőről az asztalra. Tudták, hogy az édesanyjuk nagyon szereti.

– Édesanya, szeretnék átmenni Julis nénihez! - mondta a középső gyermek.- Tudom, hogy beteg és nincs senkije. – Jól van, menj hát, ma még úgyse látogattam meg! Összekészítek neki egy csomagot: egy adag húslevest, kalácsot, amit ma sütöttem. Teszek mellé pár szem gyümölcsöt is. Jobbulást kívánunk neki! Ha szüksége van valamire, üzenjen veled! - Rendben, megmondom, köszönöm szépen! – Szívesen. A gyermek átment Julis nénihez, vitte az ételt is. Illendőképpen köszöntötte, majd átadta az üzenetet a jókívánsággal. Beszélgetett a nénivel, segített neki enni. Főzött neki forró, citromos teát, jól betakargatta, sőt még ki is takarított nála. Aztán elköszönt és elment.  

Történt egyszer, hogy az egyik nap valahogy meggyulladt a nádtető és mire jött a segítség félig leégett a házuk. Sírt, jajgatott az asszonyka: - Mit tegyünk? Jaj, mit tegyünk? Odalett a házunk! Odalettek a bútorok! Odalett mindenünk! Még jó, hogy legalább a jószágaink megmaradtak! - Összeült a család, tanakodni kezdtek, hogy mitévők legyenek. Elhatározták, hogy a kocát meghagyják, a hét malacot pedig leölik és eladják. Így is tettek. A levágott malacokat szekérre rakták. A szekeret a szomszédtól kapták kölcsön. A legkisebb púja elvitte a vásárba a süldőket és jópénzért eladta őket. De ez az összeg még mindig nagyon kevés volt. Mivel jószívükről, segítőkészségükről voltak híresek, a szomszédok is örömmel adakoztak, amit csak tudtak. Volt, aki pénzt, volt, aki anyagot kínált az építkezéshez. Ezen felül jöttek a két kezükkel is segíteni. Hamarosan megépült a ház. Még jobb lett, még szebb lett, mint annak előtte. Megköszönték a segítséget. Képzeljétek! Mire újjáépült a házuk, a koca is újból ellett, méghozzá hét malacot. Mikor nagyobbacskák lettek, négyet levágtak, ebből hármat szétosztottak mindazoknak, akik segítettek nekik. Egyet pedig azoknak, akiknek ritkán került hús az asztalukra.

Így történt. Ha nem hiszed, járj utána!