Barion Pixel

Ezen a héten

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Pancsinak hívtak.

Sebesen közeledett a várva várt nap, a vasárnap. Ma hétfő volt.  Pancsi vidáman ébredt. Anyukájával kézen fogva igyekezett az óvodába. Tudta, hogy az óvó néni és a pajtásai már nagyon várják. Azért annyira mégse sietett, hogy ne szedett volna föl a földről, néhány szép színes falevelet.

- Beviszem az óvodába!

- Jól van, kincsem!

- Nézd, vadgesztenye! Szedek belőle annyit, amennyi belefér a jobb kabátzsebembe.

- Aúúú! Aúúú! De szúr a tüskéje! Inkább óvatosabb leszek. Édesanya! Pontosan hat darab fért bele.

- Nézd, itt makkok hevernek! Akkor ez a tölgyfa!

- Igen! Okos vagy, Pancsi! – A kislány örömében elpirult. – Ebből is szedek, a bal zsebembe.

- Tegyél így!

- Tíz darabot szedtem. Ó, ez több mint a gesztenye, méghozzá néggyel több! Akkor a másik zsebemben néggyel kevesebb van!

- Így van! Jól számoltál, megdicsérlek! – Pancsi nagyon büszke volt magára. Közben beértek az óvodába, az öltözőbe. Az óvó néni már nagyon várta.

- Jó reggelt, óvó néni!

- Jó reggelt, Pancsi! Milyen jó a kedved!

- Képzeld el óvó néni, útközben sok- sok kincsre bukkantam. Elhoztam ide, a csoportnak.

- Komolyan? Milyen aranyszíved van! Tedd bele őket ide, a fonott kosárba.

- Itt vannak a gesztenyék: egy, kettő, hat. Itt vannak a makkok: egy, kettő, tíz. Itt vannak a színes levelek: az első zöld, a második okker, a harmadik citrom, a negyedik bordó, az ötödik narancs, a hatodik pedig barna.

- Milyen szépeket találtál! Köszönjük szépen!

- Nagyon szívesen. Miután Pancsi átöltözött, mosdózott, elköszönt az édesanyjától és játszani ment. Barátai nagyon várták. Amikor már csoportosan ültek a szőnyegen, az óvó néni elmondta, hogy milyen események lesznek a héten. Pancsi és pajtásai tátott szájjal hallgatták.

- Holnap, kedden, sétálni megyünk a közeli kiserdőbe kincseket gyűjteni. Képzeljétek, Pancsi néhányra rálelt útközben! Itt van a kosárban, hamarosan megcsodálhatjátok.

- De jó! De jó!- mondták lelkesen a gyerekek.

- Utána szerdán a közeli piacra megyünk, megnézzük a kínálatot, talán még vásárolunk is.

- De jó! De jó!- mondták izgatottan a gyerekek.

- Azt követően, csütörtökön itt az óvodában, a csoportban vásárt tartunk. Erre az alkalomra ma fogunk portékákat készíteni.

- De jó! De jó!- mondták ügybuzgón a gyerekek. Az e hét utolsó óvodai napján, az ötödiken pénteken, tornaversenyt tartunk az óvodában. Erre az alkalomra a nagycsoportosokat várják a tornateremben. Emeljék fel a kezüket a nagycsoportosok. Egy, kettő, tíz… tíz nagycsoportossal tudunk lemenni.

- De jó! De jó!- mondták lelkesen a nagyok. A többiek addig Manci nénivel kincskereső játékot fognak játszani, itt a csoportban. Az is nagyon izgalmas lesz!

- De jó! De jó!- mondták lelkendezve a többiek. Észrevétlenül telt el az öt nap: a hétfő, a kedd, a szerda, a csütörtök és a péntek. Szombaton nem volt nyitva az óvoda, mert hétvége volt. Ezért nem kellett olyan korán kelni. Persze így is előbb ébredt fel Pancsi, mint a szülei. Édesapja elmondta, hogy szombaton, a hét hatodik napján az arborétumba fognak elmenni, mert régóta tervezték. Ilyenkor ősszel különösen gyönyörű. Gyengéden süt a nap, szelíden fúj a szél. A fogyó fény miatt a levelek színessé válnak, majd elszáradnak és lehullanak a földre. Hatalmas zizzenő, zörrenő, recsegő, ropogó avartakaró fedi be a talajt.

- Milyen jó lesz ott játszani!- gondolta magában Pancsi. – Vasárnap, a hét utolsó, hetedik napján, mivel akkor se lesz az óvoda nyitva, a nagyihoz és papihoz megyünk majd vidékre- mondta az édesapja.

 

- De jó! De jó!- ujjongott Pancsi. Így történt, akár hiszed, akár nem.

Gani Zsuzsa, hobbi meseíró, történetíró, versíró

PRÉMIUM Gani Zsuzsa Prémium tag

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...

Vélemények a meséről

Tóth Lászlóné Rita

2024-05-08 17:19

Kedves Zsuzsa! Nagyon jó kis mese volt, szépen tanítod benne a hét napjait, a hétvégi szünetet, a természet kincseit. Szeretettel: Rita

Gani Zsuzsa Gani Zsuzsa prémium tag

2024-05-08 20:15

Kedves Rita! Köszönöm szépen dicsérő szavaid. Szeretettel: Zsuzsa



Sütibeállítások