Kép forrása: AI
Kancsiga Károly.
Zöld rét füvén vizet iszik
egy magányos kancsiga.
Úgy hívják a kicsi csigát,
hogy Kancsiga Karcsika.
Furcsa nevét örökölte
nem maga választotta.
Ehhez a bosszantó névhez
nem kellett nagy agytorna.
Apja neve Kancsiga volt,
ő adott neki nevet.
Azóta is az egész erdő
a kis kancsigán nevet.
Bánatos volt és magányos,
nem volt neki barátja.
Humoros neve miatt őt
mindenki megalázta.
Ekkor aztán odaugrált
egy rút varangyos béka.
Neve szép volt, de külcsínét
elviselni nem bírta.
Unka Csillag a varangyos
ronda volt, mint a hét bűn.
Ezért aztán elkerülte
minden állat a gyepűn.
Beszélgettek és kacagtak
jól érezték magukat.
Úgy nevettek önmagukon
fogták is a hasukat.
Azóta is jóbarátok
csigából is Károly lett.
Már megbecsült felnőtté vált
a két furcsa kegyvesztett.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...