Kandúrka és az eső.
Reggel amikor felébredt, nyújtózott egy nagyot,
majd kinyitotta az ablakot, s indult is volna
a reggeli sétára, de ekkor a mancsait széttárta!
Rozsdás színű bundájára eső csepp hullott,
ekkor kandúrka a házba vissza kullog, majd
szomorúan nézett ki, az ablakon át.
De ekkor, eszébe jutott, van egy barna esernyője,
sőt, még gumicsizmája is, na mondta, húzzuk fel
hamar, s jöhet is a séta, várja őt a vizes avar!
Hogy milyen vidáman sétált, a falevelektől vizes
úton, még a pocsolyába is bele taposott, csizmája
megvédte őt, de ekkor a szél kitépte kezéből az esernyőt!
Kandúrka futott, hogy utolérje, majd el is kapta,
s újra vidáman a feje s teste fölé rakta, s így
ballagott haza, széles mosollyal a száján!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Mészárosné Szuda Melinda amatőr költő-meseíró
Felvidéken,Muzslán élek egy szép magyar faluban. Gyönyörű szép könyvtárunk van,sok csodás könyv,mesekönyv, található könyvtárunkban. A gyermekvers,az egy csoda,ahogy a gyermek is! 1976-Októberében születtem- Felvidéken. Meséim közt a kedvenc mese.:Micimackó,ez egy csodálatos mese,nagyon is sajnálom ,hogy nincs már a tv-ben. Futrinka utca,Süsü a sárkány,mind mind csodás mesék voltak. Nagyon szépen köszönö...