Kandúrka és az eső

Kandúrka és az eső.

Reggel amikor felébredt, nyújtózott egy nagyot,
majd kinyitotta az ablakot, s indult is volna
a reggeli sétára, de ekkor a mancsait széttárta!

Rozsdás színű bundájára eső csepp hullott,
ekkor kandúrka a házba vissza kullog, majd 
szomorúan nézett ki, az ablakon át.

De ekkor, eszébe jutott, van egy barna esernyője,
sőt, még gumicsizmája is, na mondta, húzzuk fel
hamar, s jöhet is a séta, várja őt a vizes avar! 

Hogy milyen vidáman sétált, a falevelektől vizes
úton, még a pocsolyába is bele taposott, csizmája
megvédte őt, de ekkor a szél kitépte kezéből az esernyőt! 

Kandúrka futott, hogy utolérje, majd el is kapta,
s újra vidáman a feje s teste fölé rakta, s így 
ballagott haza, széles mosollyal a száján!