Kapucnis Róka

Kapucnis Róka.

Kapucnis róka

Róka Csenő négy másik testvérével élt egy erdőszéli rókavárban. Még egészen aprócska volt, amikor kitűnt falánkságával testvérei közül. Ahogy megjött mamájuk, vagy idősebb testvérük az élelemmel, elsőnek csapott le a zsákmányra és mohón falni kezdett. Morogva lökdösődött, és mindig többet evett testvéreinél, így nem csak nagyobbra nőtt, de bizony kövér is lett. Mamája hiába oktatta, hogy türelmesebb legyen, hiszen ami neki jár, azt úgyis megkapja, ha nem furakszik mindig előre. Egyre gyakrabban előfordult, hogy falánksága miatt más éhen maradt. Ezért testvérei kiközösítették és nem játszottak vele. Nővére látva Csenőke sorsát, előbb próbálta jobb belátásra bírni, majd amikor azt tapasztalta, hogy mindhiába győzködi a jó modorról, cselhez folyamodott. Másnap, amikor anyjával vadászni mentek, egy kapucnis kabátot vett magára és a kapucniban rejtett el külön falatokat Csenőnek. Sajnálta öccsét, amiért nem játszanak vele a többiek és úgy gondolta, ha titokban ad neki elemózsiát, akkor a közösből nem fog nagyobb részt elvenni, mint ami jár neki. Részben bejött Malvina számítása, mert minden alkalommal, amikor megérkeztek a vadászatról, félre hívta Csenőkét és jóllakatta. Bendő és Albina zavartalanul étkeztek, de Csenő részét mindig meghagyták. Ahogy teltek a hetek, Csenőke egyre kövérebb lett. Lassan eljött az ideje, hogy kijárjanak a kotorékból futkározni a kis rókák. Elsőnek Albina ment felfedező útra, majd követte Benő. Csenő alig bírt mozogni olyan kövér lett, így nem is izgatta a kinti játék, csak heverészett naphosszat. Látta már Malvina, hogy nagyot hibázott, fel-alá járkált a rókavárban és egyre gondolkodott mit kellene tennie. Anyukájuk látva mennyire zaklatott Malvina, félre hívta és megkérdezte miért olyan gondterhelt. Malvina töredelmesen bevallotta tettét és annak következményeit. Rókamama csak most értette meg miért olyan különbözően fejlődnek kicsinyei.

- Jaj-jaj te lány! Nagyot hibáztál, de megértem, és tudom, hogy csupa jó szándék vezérelt. Most aztán nehéz lesz Csenőkét fogyókúrára fogni, miután a gyomra is kitágult a dupla ételtől. De muszáj tennünk valamit. Lassan kell csökkenteni a napi adagját és több mozgásra kell rábírnunk. Ez bizony nem lesz egyszerű, mivel még ki sem jött a napra játszani egyszer sem. Mondta bánatosan rókamama. - Jaj! Drága Mama! Én rontottam el és megpróbálom helyrehozni. Válaszolta Malvina. - Máris megyek, kicsalogatom Csenőkét mondta és már futott is öccséhez. De bizony annak nem volt kedve semmihez az evésen és heverészésen kívül. Ekkor Malvinának mentő ötlete támadt és így szólt: - A többiek már egészen messze szaladgálnak, így észre sem fogják venni, ha kimegyünk. Odakinn megmutatom neked azt a titkos helyet, ahonnan a dugi kaját szoktam neked hozni. Megtanítalak vadászni és neked adom a kapucnis kabátomat, amibe Te is fogsz tudni majd dugi kaját hozni magadnak. A mohó rókát ez már motiválta és elindult a kijárat felé. Itt érte őket az első csalódás, ugyanis a rókavár bejárata mindig szűkre szabott, hogy illetéktelen behatolók nehogy meglepjék az odabent békésen alvókat. Szegény Csenő kidugta az orrát és lépett egyet-kettőt, de mikorra a harmadikat lépte volna, beszorult a pocakja. Próbált hátrálni, majd újra előre lépni, ám bármennyire erőlködött, se ki, se be nem haladt. Keservesen sírva fakadt. - Ne sírj, majd én segítek! Biztatta Malvina és kaparni kezdte a kijárat oldalát, majd tiszta erejéből taszigálta kifelé öccsét. Nagy nehezen kiszabadult Csenő és tanácstalanul hunyorgott nővérére, hogyan tovább. - Gyere, sétáljuk kicsit, hogy megszokja a szemed a napfényt. Úgy látom, könnyezel tőle. De bizony nem csak a napfény bántotta, hanem most szembesült helyzetével és még keservesebben zokogni kezdett. - Jaj, mi lesz velem? A bejárat ahol az egész családom biztonsággal közlekedik, nekem bizony, nem biztonságos, mert egyedül se ki, sem be nem jutok. Jobb lesz, ha világgá megyek, úgy nem leszek senki terhére. - Majd teszünk róla, hogy lefogyjon a pocakod és akkor nem jelent majd gondot, hogy szaladgálj a testvéreiddel. Próbálta vigasztalni Malvina. A megszeppent Csenő megköszönte nővére jóságát és megkérdezte hogyan tovább. - Nos, először is, meg kell értened, hogy kevesebbet kell enned, mint eddig és többet mozognod. - Ezentúl napjában többször is kijövünk majd, és egyre messzebb megyünk. Útközben biztosan találunk bokrokat, amiken gyümölcs terem, majd azzal ütjük el az éhségünket.  A mohó róka először kétségbeesetten gondolt rá, hogy nem kap majd potyafalatokat, de csábítóan hatott rá a friss gyümölcs ígérete. Az első pár nap még nehezen ment, hamar elfáradt és mardosta az éhségérzet. Mikor panaszkodni és lassulni kezdett, Malvina azzal biztatta, hogy már csak pár méter és odaérnek a csodapatakhoz, ahol jól teleihatják magukat varázs vízzel. Persze nem volt az a patak semmivel sem másabb, mint bármelyik másik patak és a vize is ugyanolyan volt. Ám a varázslat abban rejlett, hogy amíg ittak, egyúttal pihentek és a gyomruk megtelt vízzel, így az éhségérzet is megszűnt egy időre. Felfrissülve aztán folytatták útjukat, mindennap egyre messzebb. Egy hét után már látható volt az eredmény. A bejáraton minden nehézség nélkül közlekedett Csenő és egyre ritkábban kellett pihenőt tartani. Ahogy fogytak a plusz kilók, úgy lett egyre fürgébb a rókaláb. Már nem esett nehezére kergetőzni a testvéreivel és a gyomra is hozzá szokott a normális étkezéshez. Malvina a kapucnis kabátját odaajándékozta Csenőkének az első születésnapjára, aki először szabódott, hogy nem fogadhatja el, hiszen nem érdemel ajándékot... Malvina erre azt mondta: De igen! Először is megérdemled az ajándékot, mert beláttad a hibádat és keményen megdolgoztál, hogy helyrehozd azt. Másodszor pedig ez mindig ott lesz neked egy figyelmeztető jelzésnek, hogy főleg magadnak ártasz, ha figyelmetlen vagy másokkal szemben és milyen káros az egészségedre a mohóság. Harmadszor pedig, engem is emlékeztetni fog a hibámra, hogy merő jó szándékból, szeretetből is okozhatunk nagy bajt! Most pedig fussunk versenyt! A cél a csodapatak. Te fiatalabb vagy ezért nehezítésül húzd fel a kabátot! - Rendben! Háromra indulunk. Eeegy, keeető, hááárom! Csenő tiszta erőből futott, hogy bebizonyítsa testvérének, mennyire megérdemli az ajándékot. Malvina meg azért futott amennyire csak bírt, hogy meggyőződjön elérte célját és egészséges erős rókafi lett öccséből. Egyszerre értek a patakhoz és nagy boldogságukban egyből táncra perdültek, még inni is elfelejtettek úgy ropták a rókatáncot...