Kép forrása: Saját festmény
Pancsoló.
Pancsoló
Az utolsó jégkorszak előtt,
még nagyon sok helyen éltek.
Óriás tömegű ám mégis,
oly fürge járású lények.
Nílusi vízilónak hívják,
bár máshol is van otthona,
Élettere: Mozambik, Kongó,
Gambia, Szudán és Uganda.
Van három és fél méter hosszú,
több mint másfél méter magas.
Ezzel a robosztus alakkal,
nem igazán egy szirti sas!
Három és fél tonnás testével,
szinte úszik, mint egy sellő.
Szárazföldön futva utolér,
Sőt még másokat is kielőz.
Szemét s fülét, orrnyílását,
a feje tetején hordja.
Hatalmas arcát a nap elől,
gyakran a hűs vízben tartja.
Nappal alszik, csalóka a látszat,
hogy lustálkodva lábat áztat!
Erős védtelen pőre bőrét,
csak a tűző nap elől rejti!
Éjjel kap erőre és akkor,
indul el útra legelni.
Mert negyven-ötven kiló zöldet,
minden nap, fel kell neki falni !
Hatalmas ijesztő agyara,
csupán a nász harcokhoz kell.
Növényevő szelíd jószág,
Ha nem bosszantják csupa jóság.
Támadni is csak akkor szokott,
ha a kicsinyeit félti.
Vagy a vízhez vezető útját,
végképp nem tudja elérni!
A fél mázsás kicsi víziló,
mamája hátán utazik,
Az anyatejes gyermekéve,
biztonságos kényelemben így telik.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Dányi Gabriella Író, költő, festő.
P. Dányi Gabriella néven jelentek meg eddig írásaim, festményeim újságokban és antológiákban. Saját könyvem eddig 4 jelent meg a DreamVision47 kiadó gondozásában. Három verses könyvet illusztráltam, a legjelentősebb köztük Devecsery László Időmalom verses kötete volt.A második novellás könyvem nyomdai szakaszba jutott.