Karola és a varázsital

Karola és a varázsital.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Karola. Karola nagyon szerette az állatokat.
Egy nap azon törte a fejét, hogy bárcsak tudna beszélni az állatok nyelvén. Ám ekkor, mikor ezt gondolta hirtelen megjelent előtte egy tündér.
– Szia! Bella vagyok a jótevő tündér. Ha egy kislány kíván valamit én meghallom és rögtön ott termek.
– Szia! Karola vagyok és nagyon szeretem az állatokat, szeretnék beszélni az állatok nyelvén. Te tényleg tudsz nekem segíteni? – kérdezte.
– Hát persze, hogy tudok. Egy pillanat és keresek valamit a táskámban, ami segíthet. – belenyúlt táskájába és előkapott egy üvegcsét és egy papírt.

– Na meg is van! – kiáltott föl. Ez egy recept, ha pontosan követed a leírtakat és ebből belecsepegtetsz egy cseppet – nyújtotta át a fiolát. Akkor beszélni tudsz az állatok nyelvén. De figyelmeztetlek a varázsital pontosan egy napig hat, utána már nem fogsz tudni beszélni az állatokkal.

Karola nagyon megörült a receptnek és a fiolának. Megköszönte és szaladt haza, hogy elkészítse. Haza érve megkérte testvérét és anyukáját, hogy segítsenek neki egy turmixot készíteni zöldségekből és gyümölcsökből. Hozzáláttak az elkészítéshez, Karola sorolta a hozzávalókat, melyeket testvére belehelyezett a turmixgépbe és anyukájuk pedig összeturmixolta azt.

– Hmmm kellene bele 3 karika répa, egy fél banán, egy cikk alma, egy teljes paradicsom és két kocka paprika. Nem szeretem répát azt kihagyom, meg az almát sem, akkor azt is kihagyom. – gondolta.

Mikor elkészült a turmix a fiolából belecsepegtetett egy cseppet a poharába. Gyorsan megitta és szaladt az erdőbe kipróbálni. De sajnos nem járt sikerrel, nem értette az állatok nyelvét.

Másnap ismét hozzáláttak a turmix készítéshez. Törte a fejét Karola, hogy mi lehetett a gond:– Lehetséges, hogy az alma még is csak kellene bele. – gondolta.

Az újabb turmixba már egy cikk alma is került. Ismét csepegtetett a fiolából, megitta, de ezúton sem járt sikerrel az erdőben. Eszébe jutott, hogy a tündér azt mondta, hogy csak akkor fog működni, ha pontosan követi a receptet.

Harmadnap újból elkészítették, de már a recept szerint az összeshozzávalóval: a 3 karika répával, a fél banánnal, az egy cikk almával, az egy teljes paradicsommal és még a két kocka paprika sem maradt ki. Bele került a csodaszer is és szaladt az erdő felé.

Az erdő széléhez érve Karola kiálltásra lett figyelmes:
– Segítség! Segítség! Valaki segítsen nekem!
– Hahó merre vagy? – kérdezte Karola.
–Itt vagyok a nagy fenyőfa legalsó ágán, segíts nekem! – kérlelte a hang.
Meglátta a nagy fenyőfát és elcsodálkozott.
– Hiszen te egy bagoly vagy! Ezek szerint tudok beszélni az állatok nyelvén! – örvendezett.
– Örülök, hogy rámtaláltál. Kérlek szabadíts ki engem ebből a rémes hálóból, beleakadt a szárnyam és nem tudok sehogy sem kijutni belőle. – kérlelte Hugó.
Karola örömmel segített a bagolynak, ezután barátságot kötöttek, és elbúcsúzott. Kíváncsian ment tovább az erdőben, hogy vajon más állattal is szót ért e.

A patakhoz érve egy hatalmas barna medvét pillantott meg, aki nagyon ijesztő volt.
– Áhh ezek a fránya halak sehogy sem akadnak a karmaim közé, hogy lesz így vacsorám?! – siránkozott a medve.
Mikor ezt meghallotta Karola már nem is tűnt neki olyan félelmetesnek ez a medve, gondolta odamegy és segít neki. Így is tett.
– Szervusz! Karola vagyok, segíthetek neked? – kérdezte.
– Szervusz! Engem Bubu hívnak. Hááát perszeee… - csodálkozott a medve a hang hallatán.Karola a medve csodálkozását látva elmesélte, hogy egy varázsitalt ivott és így tud beszélni az állatok nyelvén. Így már értette őt Bubu és szívélyesen fogadta a segítséget. Karola elővette a hátizsákjából a horgászbotját és kifogott egy méretes halat.  A medve megköszönte neki, és barátságban elváltak útjaik.

Ahogy az ösvényen haladt tovább jajj veszékelésre lett figyelmes.
– Jaj, jaj ez így nem sikerül nekem, hogy fogom így elérni azt a finom falatot? - sopángott a hang.
Karola a hang irányába ment és megpillantott egy hatalmas sziklát az ösvényen mellette egy őzikét. Köszöntötte, bemutatkozott neki és elmesélte, hogy ért az állatok nyelvén. Felajánlotta segítségét, amit Zizi az őzike szívesen fogadott. Együtt közös erővel már sikerült nekik eltolni az útból azt a hatalmas sziklát. Ahogy befejezték a szikla elgurítását beesteledett.

– Most már haza kéne indulnom. – mondta Karola.
De Zizi nem értette mit mondott, ugyanis a varázsital már nem hatott. Megijedt Karola, hogy most hogyan fog akkor így haza jutni és sírva fakadt. Sírás közben arra lett figyelmes, hogy Zizi a pólójánál fogva húzza őt. Zizi, hogy a segítséget meghálálja, így elvezette őt vissza az ösvényen a patakig.

A pataknál Bubu észrevette, hogy bajban van Karola, ezért odament hozzá és segített neki, hogy viszonozza a korábbi segítséget. Hátára vette és átsegítette őt a patakon.
A patak túlsó felén Hugó meglátta a nagy fenyőfáról, ahogy Karola integet neki, így leszállt hozzá. Karola próbálta elmutogatni Hugónak, hogy haza kéne jutnia, de túl sötét van ahhoz, hogy egyedül haza találjon. 

Szerencséjére Hugó, így is megértette őt. Így aztán karmaival belekapaszkodott a pulcsijába és egészen hazáig repítette, mellyel a köszönetét fejezte ki a kiszabadításért.

Karola haza érve elmesélte testvérének és szüleinek, hogy mi minden történt vele. Elhatározta, hogy rendszeresen elfogja készíteni ezt zöldséges-gyümölcsös varázsital, de rájött arra, hogy anélkül is számíthat a barátaira.