Karola és a varázsital

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Karola. Karola nagyon szerette az állatokat.
Egy nap azon törte a fejét, hogy bárcsak tudna beszélni az állatok nyelvén. Ám ekkor, mikor ezt gondolta hirtelen megjelent előtte egy tündér.
– Szia! Bella vagyok a jótevő tündér. Ha egy kislány kíván valamit én meghallom és rögtön ott termek.
– Szia! Karola vagyok és nagyon szeretem az állatokat, szeretnék beszélni az állatok nyelvén. Te tényleg tudsz nekem segíteni? – kérdezte.
– Hát persze, hogy tudok. Egy pillanat és keresek valamit a táskámban, ami segíthet. – belenyúlt táskájába és előkapott egy üvegcsét és egy papírt.

– Na meg is van! – kiáltott föl. Ez egy recept, ha pontosan követed a leírtakat és ebből belecsepegtetsz egy cseppet – nyújtotta át a fiolát. Akkor beszélni tudsz az állatok nyelvén. De figyelmeztetlek a varázsital pontosan egy napig hat, utána már nem fogsz tudni beszélni az állatokkal.

Karola nagyon megörült a receptnek és a fiolának. Megköszönte és szaladt haza, hogy elkészítse. Haza érve megkérte testvérét és anyukáját, hogy segítsenek neki egy turmixot készíteni zöldségekből és gyümölcsökből. Hozzáláttak az elkészítéshez, Karola sorolta a hozzávalókat, melyeket testvére belehelyezett a turmixgépbe és anyukájuk pedig összeturmixolta azt.

– Hmmm kellene bele 3 karika répa, egy fél banán, egy cikk alma, egy teljes paradicsom és két kocka paprika. Nem szeretem répát azt kihagyom, meg az almát sem, akkor azt is kihagyom. – gondolta.

Mikor elkészült a turmix a fiolából belecsepegtetett egy cseppet a poharába. Gyorsan megitta és szaladt az erdőbe kipróbálni. De sajnos nem járt sikerrel, nem értette az állatok nyelvét.

Másnap ismét hozzáláttak a turmix készítéshez. Törte a fejét Karola, hogy mi lehetett a gond:– Lehetséges, hogy az alma még is csak kellene bele. – gondolta.

Az újabb turmixba már egy cikk alma is került. Ismét csepegtetett a fiolából, megitta, de ezúton sem járt sikerrel az erdőben. Eszébe jutott, hogy a tündér azt mondta, hogy csak akkor fog működni, ha pontosan követi a receptet.

Harmadnap újból elkészítették, de már a recept szerint az összeshozzávalóval: a 3 karika répával, a fél banánnal, az egy cikk almával, az egy teljes paradicsommal és még a két kocka paprika sem maradt ki. Bele került a csodaszer is és szaladt az erdő felé.

Az erdő széléhez érve Karola kiálltásra lett figyelmes:
– Segítség! Segítség! Valaki segítsen nekem!
– Hahó merre vagy? – kérdezte Karola.
–Itt vagyok a nagy fenyőfa legalsó ágán, segíts nekem! – kérlelte a hang.
Meglátta a nagy fenyőfát és elcsodálkozott.
– Hiszen te egy bagoly vagy! Ezek szerint tudok beszélni az állatok nyelvén! – örvendezett.
– Örülök, hogy rámtaláltál. Kérlek szabadíts ki engem ebből a rémes hálóból, beleakadt a szárnyam és nem tudok sehogy sem kijutni belőle. – kérlelte Hugó.
Karola örömmel segített a bagolynak, ezután barátságot kötöttek, és elbúcsúzott. Kíváncsian ment tovább az erdőben, hogy vajon más állattal is szót ért e.

A patakhoz érve egy hatalmas barna medvét pillantott meg, aki nagyon ijesztő volt.
– Áhh ezek a fránya halak sehogy sem akadnak a karmaim közé, hogy lesz így vacsorám?! – siránkozott a medve.
Mikor ezt meghallotta Karola már nem is tűnt neki olyan félelmetesnek ez a medve, gondolta odamegy és segít neki. Így is tett.
– Szervusz! Karola vagyok, segíthetek neked? – kérdezte.
– Szervusz! Engem Bubu hívnak. Hááát perszeee… - csodálkozott a medve a hang hallatán.Karola a medve csodálkozását látva elmesélte, hogy egy varázsitalt ivott és így tud beszélni az állatok nyelvén. Így már értette őt Bubu és szívélyesen fogadta a segítséget. Karola elővette a hátizsákjából a horgászbotját és kifogott egy méretes halat. A medve megköszönte neki, és barátságban elváltak útjaik.