Katica Boglárka

Katica Boglárka

a tavaszi réten

könnyét hullajtgatja,

szomorkodik éppen.

Tücsök Terka ugrik 

vígan mellé mostan,

megkérdezze, miért

van olyan nagy gondban.

Így sír a katica:

Este bálba menne,

de ruhája dísze

csak ez a hét pettye.

Pattan máris Terka,

ide-oda szökell,

pitypangot, kankalint

egy csokorba ölel.

Virágfüzér készül,

napsárga koszorú,

Katica Boglárka

mégis csak szomorú.

Piros ruháját, ha

tehetné kedvére,

ezerszínű kékre

cserélné estére. 

Potyog tovább könnye, 

nem múlik a búja,

mikor arra röppen 

Mézecske és húga. 

- Ugyan miért sírhat

Katica Boglárka?-

áll meg kíváncsian 

a két kis méhlányka. 

Ők is köré gyűlnek,

panaszát hallgatják.

Hogyan segíthetnek,

aggódva faggatják. 

Ám hirtelen felderül, 

a két méhleányka, 

szélvészként repülnek

vissza a kaptárba. 

Méhzsongás tölti be

most a színes rétet,

buzgón keresik az

ezerszínű kéket.

Cakkos búzavirág,

nefelejcs és zsálya,

Katica Boglárka

készülhet a bálba.

Pók néne tart arra, 

s ámul, sose látott

egy kupacban ennyi 

kékelő virágot. 

Mézecske és Terka 

meg is kéri mindjárt, 

a sok szép virágból

varrjon nekik ruhát. 

Szorgosan hozzálát,

öltögeti szépen,

készül már a ruha

ezerszínű kékben.

Simulnak a ráncok,

perdülnek a fodrok,

Katica Boglárka

újra nagyon boldog.

Kék színű ruháját

csodálja mindenki.

Végül Pille Panni

csillámmal meghinti.

Erre már  a Hold is

kíváncsi az égen,

ilyet se látott még:

- Egy katica kékben?

Így indul a bálba

Katica Boglárka,

vidáman röppenő,

szép fodros szoknyába.

Táncot jár hajnalig

az illatos réten,

pöttyös piros helyett

ezerszínű kékben. 

Hidasi-Nagy Mária, meseíró

Ezt a mesét írta: Hidasi-Nagy Mária meseíró

meseíró, költő, magyar-történelem szakos középiskolai tanár A versek és a mesék iránti szeretet egész gyermekkoromat meghatározta. Tizenhárom évesen kezdtem novellákat és verseket írni, köszönhetően az akkori általános iskolai magyartanáromnak, Cseh Károlynak, aki maga is költő és műfordító volt. Ő inspirálta és segítette írói utamat. Akkor még írásaim az asztalfiókba rejtve porosodtak némán, de az irodalom é...

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!