Katica Boglárka

https://gabicsabi.hu
Katica Boglárka
a tavaszi réten
könnyét hullajtgatja,
szomorkodik éppen.
Tücsök Terka ugrik 
vígan mellé mostan,
megkérdezze, miért
van olyan nagy gondban.
Így sír a katica:
Este bálba menne,
de ruhája dísze
csak ez a hét pettye.
Pattan máris Terka,
id...

Kép forrása: https://www.trixikonyvek.hu

Katica Boglárka

a tavaszi réten

könnyét hullajtgatja,

szomorkodik éppen.

Tücsök Terka ugrik 

vígan mellé mostan,

megkérdezze, miért

van olyan nagy gondban.

Így sír a katica:

Este bálba menne,

de ruhája dísze

csak ez a hét pettye.

Pattan máris Terka,

ide-oda szökell,

pitypangot, kankalint

egy csokorba ölel.

Virágfüzér készül,

napsárga koszorú,

Katica Boglárka

mégis csak szomorú.

Piros ruháját, ha

tehetné kedvére,

ezerszínű kékre

cserélné estére. 

Potyog tovább könnye, 

nem múlik a búja,

mikor arra röppen 

Mézecske és húga. 

- Ugyan miért sírhat

Katica Boglárka?-

áll meg kíváncsian 

a két kis méhlányka. 

Ők is köré gyűlnek,

panaszát hallgatják.

Hogyan segíthetnek,

aggódva faggatják. 

Ám hirtelen felderül, 

a két méhleányka, 

szélvészként repülnek

vissza a kaptárba. 

Méhzsongás tölti be

most a színes rétet,

buzgón keresik az

ezerszínű kéket.

Cakkos búzavirág,

nefelejcs és zsálya,

Katica Boglárka

készülhet a bálba.

Pók néne tart arra, 

s ámul, sose látott

egy kupacban ennyi 

kékelő virágot. 

Mézecske és Terka 

meg is kéri mindjárt, 

a sok szép virágból

varrjon nekik ruhát. 

Szorgosan hozzálát,

öltögeti szépen,

készül már a ruha

ezerszínű kékben.

Simulnak a ráncok,

perdülnek a fodrok,

Katica Boglárka

újra nagyon boldog.

Kék színű ruháját

csodálja mindenki.

Végül Pille Panni

csillámmal meghinti.

Erre már  a Hold is

kíváncsi az égen,

ilyet se látott még:

- Egy katica kékben?

Így indul a bálba

Katica Boglárka,

vidáman röppenő,

szép fodros szoknyába.

Táncot jár hajnalig

az illatos réten,

pöttyös piros helyett

ezerszínű kékben. 

Hidasi-Nagy Mária, meseíró

Ezt a mesét írta: Hidasi-Nagy Mária meseíró

A versek és mesék iránti szeretet egész gyermekkoromat meghatározta. 13 évesen kezdtem novellákat és verseket írni általános iskolai magyartanáromnak, Cseh Károly költőnek és műfordítónak köszönhetően. Akkor még csak az asztalfiókba rejtve porosodtak némán. Az irodalom és a versek iránti rajongásom az idő múlásával sem változott, sőt egyre inkább felerősödött. Kislányom, Szofi születése után ragadtam ismét tol...