Katica Boglárka.
Katica Boglárka
a tavaszi réten
könnyét hullajtgatja,
szomorkodik éppen.
Tücsök Terka ugrik
vígan mellé mostan,
megkérdezze, miért
van olyan nagy gondban.
Így sír a katica:
Este bálba menne,
de ruhája dísze
csak ez a hét pettye.
Pattan máris Terka,
ide-oda szökell,
pitypangot, kankalint
egy csokorba ölel.
Virágfüzér készül,
napsárga koszorú,
Katica Boglárka
mégis csak szomorú.
Piros ruháját, ha
tehetné kedvére,
ezerszínű kékre
cserélné estére.
Potyog tovább könnye,
nem múlik a búja,
mikor arra röppen
Mézecske és húga.
- Ugyan miért sírhat
Katica Boglárka?-
áll meg kíváncsian
a két kis méhlányka.
Ők is köré gyűlnek,
panaszát hallgatják.
Hogyan segíthetnek,
aggódva faggatják.
Ám hirtelen felderül,
a két méhleányka,
szélvészként repülnek
vissza a kaptárba.
Méhzsongás tölti be
most a színes rétet,
buzgón keresik az
ezerszínű kéket.
Cakkos búzavirág,
nefelejcs és zsálya,
Katica Boglárka
készülhet a bálba.
Pók néne tart arra,
s ámul, sose látott
egy kupacban ennyi
kékelő virágot.
Mézecske és Terka
meg is kéri mindjárt,
a sok szép virágból
varrjon nekik ruhát.
Szorgosan hozzálát,
öltögeti szépen,
készül már a ruha
ezerszínű kékben.
Simulnak a ráncok,
perdülnek a fodrok,
Katica Boglárka
újra nagyon boldog.
Kék színű ruháját
csodálja mindenki.
Végül Pille Panni
csillámmal meghinti.
Erre már a Hold is
kíváncsi az égen,
ilyet se látott még:
- Egy katica kékben?
Így indul a bálba
Katica Boglárka,
vidáman röppenő,
szép fodros szoknyába.
Táncot jár hajnalig
az illatos réten,
pöttyös piros helyett
ezerszínű kékben.
Forrás:https://www.trixikonyvek.hu
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Katica Boglárka a tavaszi réten könnyét hullajtgatja, szomorkodik éppen. Tücsök Terka ugrik vígan mellé mostan, megkérdezze, miért van olyan nagy gondban. Így sír a katica: Este bálba menne, de ruh...
Elolvasom
Valahol egy tónak partján rejtőzködve nád között, Puha fészek melegébe hét kis tojás költözött. Melengette őket anyjuk, hűvösebbre, ha fordult, És mikor az este eljött, egy altatódalt dúdolt. “Tent...
Elolvasom
Régen történt, nagyon régen, holdsugárban, csillagfényben szán siklott az erdő mélyén téli napnak sötét éjén. Lovasszán volt, régi fajta, ezüst csengő csengett rajta, fából készült, cicomázott, emb...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Hidasi-Nagy Mária meseíró
meseíró, költő, magyar-történelem szakos középiskolai tanár A versek és a mesék iránti szeretet egész gyermekkoromat meghatározta. Tizenhárom évesen kezdtem novellákat és verseket írni, köszönhetően az akkori általános iskolai magyartanáromnak, Cseh Károlynak, aki maga is költő és műfordító volt. Ő inspirálta és segítette írói utamat. Akkor még írásaim az asztalfiókba rejtve porosodtak némán, de az iroda...