Katica Boglárka

Katica Boglárka.

Katica Boglárka
a tavaszi réten
könnyét hullajtgatja,
szomorkodik éppen.
Tücsök Terka ugrik 
vígan mellé mostan,
megkérdezze, miért
van olyan nagy gondban.
Így sír a katica:
Este bálba menne,
de ruhája dísze
csak ez a hét pettye.
Pattan máris Terka,
ide-oda szökell,
pitypangot, kankalint
egy csokorba ölel.
Virágfüzér készül,
napsárga koszorú,
Katica Boglárka
mégis csak szomorú.
Piros ruháját, ha
tehetné kedvére,
ezerszínű kékre
cserélné estére. 
Potyog tovább könnye, 
nem múlik a búja,
mikor arra röppen 
Mézecske és húga. 
- Ugyan miért sírhat
Katica Boglárka?-
áll meg kíváncsian 
a két kis méhlányka. 
Ők is köré gyűlnek,
panaszát hallgatják.
Hogyan segíthetnek,
aggódva faggatják. 
Ám hirtelen felderül, 
a két méhleányka, 
szélvészként repülnek
vissza a kaptárba. 
Méhzsongás tölti be
most a színes rétet,
buzgón keresik az
ezerszínű kéket.
Cakkos búzavirág,
nefelejcs és zsálya,
Katica Boglárka
készülhet a bálba.
Pók néne tart arra, 
s ámul, sose látott
egy kupacban ennyi 
kékelő virágot. 
Mézecske és Terka 
meg is kéri mindjárt, 
a sok szép virágból
varrjon nekik ruhát. 
Szorgosan hozzálát,
öltögeti szépen,
készül már a ruha
ezerszínű kékben.
Simulnak a ráncok,
perdülnek a fodrok,
Katica Boglárka
újra nagyon boldog.
Kék színű ruháját
csodálja mindenki.
Végül Pille Panni
csillámmal meghinti.
Erre már  a Hold is
kíváncsi az égen,
ilyet se látott még:
- Egy katica kékben?
Így indul a bálba
Katica Boglárka,
vidáman röppenő,
szép fodros szoknyába.
Táncot jár hajnalig
az illatos réten,
pöttyös piros helyett
ezerszínű kékben.