Kázmér a pók és új barátja Bonifác a méhecske(Kázmér színes zokniai 2. rész)

Kázmér a pók és új barátja Bonifác a méhecske(Kázmér színes zokniai 2. rész).

Kázmér a pók, vidáman élt az erdőben, két lábán színes, csíkos zoknijában. Nappal vadászott, lesben állt a háló sarkában, vagy a hálóját javítgatta, éjjel aludt, vagy mélázgatott. Kázmér kicsit sivárnak találta az életét. Mindig csak lesni a legyeket. Szeretett volna egyszer, valami szépet csinálni. El is határozta, hogy csinál egy csipke hálót. Ehhez, tanulmányútra ment. A közeli rétre. A réten a szél a növényeket himbálta.  Május volt. A rét már tarkállott. Kinyílott már a nőszirom, a leánykökörcsin és a kamilla is. Kázmér hosszan nézegette őket, mindegyik szép volt. A formájukat tanulmányozta. Vígan sétálgatott közöttük, mert jól érezte magát a szép, tarka zoknijában. Rábukkant néhány gombára is, a Májusi pereszkére, vagy a tövis talaj gombára. Ment mendegélt, s találkozott a fecskefarkú lepkével. Hű, ez már valami. Gondolta magában Kázmér. Szárnyai élénk színűek és kecsesek voltak. A kis lepke a fűben lapult. Óvta magát, hogy az erős szél egy fához ne csapja, ami akár össze is törheti a szárnyait. Kázmér hazament, és díszhálójának formáján gondolkodott. Másnap találkozott Tódorral a rókával, és elmesélte neki a tervét. Tódor azt javasolta, hogy próbáljon meg egy hópehely alakot szőni, az nagyon látványos, és talán nem is túl nehéz.

- De hogy néz ki egy hópehely?- kérdezte Kázmér Tódort. Mert én télen a hidegben, elbújok. Tódor megpróbálta lerajzolni a földre az egyik melső mancsával a hópelyhet. Kázmérnak tetszett az ötlet, megköszönte a rókának. Az erdő másik végében, egy öreg fa tetején élt Bonifác, a méhecske. Bonifác szorgos kis méhecske volt, mint a többiek. Reggel felkelt, elindult nektárt gyűjteni és közben beporozta a virágokat. De Bonifácnak a munka végeztével, hiányzott valami szórakozás, valami örvendezés, vagy csak egy kis láblógatás, így estefelé felkerekedett, repülgetett, vagy naplementét nézett. Nagyrészt egyedül, mert a többiek a munka után újabb munka után néztek. Nem akartak nap lementét nézni, így Bonifác berepült a közeli faluba, és oda járt nézelődni, hogy az emberek ezt a dolgot, hogy csinálják? Látott elgazlott területeket, elsárgult területeket, melyek bűzös szagot árasztottak, Bonifác tudta, hogy ezektől a területektől tartózkodni érdemes. Le voltak permetezve, ami rengeteg rovart megölt. Felfedezett még egy öregembert, aki a kutyájával kiabált. Máshol fűkasza berregett, Bonifác füle, majd kiszakadt. Inkább visszament az erdőbe. S nini, mit látott ott, egy fiút és egy lányt, akik szemetet szedtek az erdőben. A fiú szép, szalma szőke feje, vidáman csillogott a májusi napban. Bonifác ismerte ezt a szőke fiút. Híre ment a méhecskék között, hogy ez a fiú, a falu fürdőjének területén, ahol a fiú volt a vezető, egy méhecske családot, akiktől egy kicsit rémüldöztek az ott fürdőzők, egy méhésszel, áttelepítetett. Nem bántotta és nem ölte meg őket. Bonifác ettől kezdve, szemmel tartotta ezt a szőke fiút. Reggelente látta, ahogy biciklivel karikázik a munkahelyére. Egy szombati nap, amikor végzett a nektár gyűjtéssel, elment a szőke fiú lakásához. Kíváncsi volt, hogy ő mit csinál munka után? A szőke fiú a jó barátjával sétálgatott és fagyizott. Szépen csendesen beszélgettek, nem berregtek semmivel, nem hangoskodtak. Bonifác örömmel vette tudomásul, hogy a szőke fiú, szabad idejében nem favágással foglalkozik. S hogy akkor talán vele sincsen semmi baj. Az erdő másik felében, Kázmér a pók szorgoskodott. Mikor készen lett a hópehely alakú hálója, nagyon örült. De mindig belerepült egy rovar, akik, amikor meglátták a színes zoknis Kázmért, duplán halálra rémültek. Kázmér bosszankodva kiszabadította őket, mert ez nem vadászháló volt. Kázmér kicsit neki búsult, hogy az ő csipke hálója másnak csak valami akadály, amibe legfeljebb jól belegabalyodik. S míg búslakodott, arra járt Tódor a róka. Tódor megkérdezte, hogy miért lógatja az orrát?

- Mert a csipke hálómba mindenki belegabalyodik, és összerombolja, ráadásul eszébe sem jut senkinek, hogy megcsodálja. – panaszkodott Kázmér.

- Figyelj, a folyó parton túl, van egy sziklarepedés, egy barlang. Ha annak a belsejébe teszed ott nincs túl sok bogár. Építheted úgy, hogy a felkelő napfény világítsa meg, vagy pedig az esti, lebukó napé. –válaszolt Tódor.

- Oh, az fantasztikus lenne! Megmutatod e helyet?

- Persze, pattanja a hátamra.

S a róka elvitte a barlang szájához Kázmért, és elmagyarázta, hogy hol lenne érdemes a munka elkezdése.

-Ez kedvelt róka odú, de ha magasan szövöd a hálót, a kis róka kölykök nem fogják tönkre tenni.

Kázmér lázasan nekilátott a hálója építésének. Ezúttal még szebb lett, mert már egy kicsit tapasztaltabb volt, több kanyarral és hurokkal díszítette az alkotását. Kázmér az esti fény megvilágítását választotta. Minden este eljött ide, nézegette művét, majd haza ment. Egyszer csak erre repült Bonifác a méhecske is, egy fárasztó nap után. Bonifác szemei kerekre nyíltak. Ilyen szépséges, különleges készítményt csak akkor látott, ha a rét virágait látogatta. Bonifác megállt. Leült egy ágra, és onnan szemlélődött. Nézegette a háló indáit. S ekkor Kázmér is elbámult. Soha nem látott még senkit sem, aki az ő művében gyönyörködött volna. Kázmér megfogadta, hogy ezt a méhecskét, semmi szín alatt sem fogja bántani. Odaballagott Bonifáchoz, és összebarátkozott vele. Ettől kezdve sok estét együtt töltöttek. Néha a hálót nézegették, néha a naplementét. Kázmér egyre bonyolultabb csipkehálókat szőtt, Bonifác pedig örült, hogy az új barátjával az élet nemcsak munka, hanem öröm is.