Egyszer volt, hol nem volt, a nagy fehér ház tornácán, az eresz alatt megbújva, élt egy kicsi gólya. Nem is gólya az, hanem fecske, nézd milyen kicsike. Nem is egy, hanem három, csőrük alig fér ki a nyíláson. Anyjuk ide rakta a fészket, de sajnos körül nem nézett. Két varjú ül a szomszéd kéményen, a fészket lesik éppen. Kárognak lelkesen, ide oda szállnak, hátha lesz vacsora a családnak.
Vigyázz kicsi fecske, ne most gyakorolj, mert más is figyel a bokorból. Szeme villan, fülét hegyezi, a pillanatra vár, el nem sieti. Kicsik még, hagyd őket repülni, keress más vacsorát Cirmi.
Csöndben vannak, nem csipognak, érzik vajon a veszélyt? Vagy csak várják anyjuk visszatértét? Itt is van, hozza a csemegét, talán mindenkinek jut elég. Felbojdul a fészek, hangos csipogás, enyém-enyém- enyém megy a marakodás. Lám az egyik erősebb kitúrja a társát, repülni még nem tud, csak próbálja a szárnyát. Röppen a varjú, ugrik a macska, ne aggódj fióka, nem leszel vacsora. Felraklak a fészekbe, tanulj meg repülni, erősödj, és ne hagyd magad kilökni.
Te meg eredj innen Cirmi, fogj inkább egeret, ezt a fiókát ma meg nem eszed. Keress méltó ellenfelet, kapd el a varjat, ha mered!
Harangi Árpádné
2024-09-09 08:52
Kedves Annka! Nagyon kedves,szerethető mesét írtál. Felolvastam hangosmesének, ha nem baj.