Lilla a strandon

Lilla a strandon.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Lilla. Kicsi volt még, első nyarát töltötte a nagymamájánál a családjával. Látott már medencét, a testvéreit sokszor elkísérte az uszodába, ő maga is pancsolt már strandokon, de ez a nagy, hullámzó tó, aminek nem látni a végét, sem az alját, ez egészen más volt. Kicsit meg is ijesztette. A part széléről figyelte a fürdőző testvéreit.

- Nem. – gondolta Lilla, ez veszélyes, ki tudja mi van benne, mi van az alján és hol a vége egyáltalán.

- Gyere Lilla, finom meleg a víz. – szólt Anya.

- Nem. – mondta Lilla határozottan és közben csóválta a fejét, hogy mindenki megértse szándékát, miszerint ő nem megy sehova, és a legjobb lenne, ha Anya se menne.

- Anya megy. Gyere te is. – hívta Anya.

- Nem! Anya gyere! – sopánkodott Lilla a partról.

- Itt ülök. Bokáig ér a víz. Gyere nyugodtan. – kérlelte tovább Anya.

Nincs mit tenni, meg kell próbálni. Úgy látszik a többieknek is tetszik, nevetgélnek, de miért köhögnek és törölgetik a szemüket. Nem, inkább itt várok. - döntötte el Lilla.

- Gyere kicsim, fogd meg a kezem. – jött most már oda Anya. – Ne maradj egyedül a parton.

Igaza lehet Anyának, itt meleg van, és sokan rohanva szaladnak el mellettem, a végén még beleesek a vízbe. Akkor inkább megyek magamtól. Elindulok. - határozta el Lilla.

- Azaz. Ügyes vagy. – dicsérte Anya.

Ügyes vagyok. - örült Lilla. - Jajj, de valami fura puha van az alján, belesüpped a lábam. Mi ez? Inkább vigyen Anya, ha ennyire akarja. Nyújtom is a kezem.

- Jössz a nyakamba Lilla? -  Rendben, egyezett bele Anya. – Itt már leraklak, nézd, leér a lábad. Mondom leér a lábad, hova mászol, mint egy kismajom. Megfulladok Lilla, ha így kapaszkodsz tovább. - vett nagy levegőt Anya.

Jó, nézzük, de csak az egyik lábamat. Annak is csak a lábujját. - adta be Lilla a derekát. Egész puha, mint a homok, csak vizes. Hasonlít a sárra, amit a játszótéren dagasztok a homokozóban. Megpróbálom két lábbal. - határozta el Lilla és nyújtotta is a lábát. 

- Látod milyen jó? Gyere kicsit beljebb. - kérlelte Anya. 

Jó, de inkább fogj, az a biztos. - mérlegelt tovább Lilla. - Jajj, de mi ez, csapkod a víz, belemegy a szemembe, az orromba.

- Anyaaa! – kiabált most már Lilla.

- Csak hullámzik a víz, fújja a szél a habokat. Egy kicsit mossa az arcodat a víz. Hidd el, nem fogsz megfulladni. Foglak. – nyugtatgatta Lillát Anya.

Rendben, csak kapjak levegőt. Egész kellemes itt amúgy ringatózni, de kiabálok még egy kicsit, hogy biztos ne felejtse el Anya, hogy itt vagyok. – határozta el Lilla.

- Kezdek zsibbadni. - szólt Anya nemsokára. Elaludtál? Még nem, látom. Nyugodtan megmozdulhatsz. Nézd, jönnek a többiek is. - Kicsit odébb ugráljatok gyerekek, Lilla itt ringatózik, mindjárt elalszik.

- Nem alszik Anya, nyitva van a szeme. - mondták a többiek.

- Kicsit megfordulok akkor, - szólt Anya, - elzsibbadtam teljesen. Menjünk ki? Lillának elég volt szerintem. 

Nem muszáj. Egész kellemes itt Anya, de végülis körülnézhetünk a parton, látok ott egy játszót. - nézett végig a parton Lilla.

- Itt a papucsod. Úgy, vedd fel ügyesen. - Most meg hova mész? Nem arra pakoltunk le. Gyertek menjünk utána.

- Hova megyünk Anya? - kérdezték a többiek.

- Nem tudom édeseim. Megyünk Lilla után. Végig a strandon, úgy látom. Nagyon sokan vannak. Nézd milyen ügyesen elslisszol a lábak között. Siessünk, mert lemaradunk. 

- Anya fagyi!

- Látom Lillám, majd később eszünk. Olyan gyorsan eltűntél, hogy nem hoztam magammal semmit. Gyere, menjünk tovább.

- Anya kakas!

- Szerintem az egy kacsa - mosolyodott el Anya, - de tényleg aranyos. 

- Kicsi kakas!

- Jé, három kiskacsája van. Együtt úsznak a nádas felé. 

- Hol a többi? - érdeklődött Lilla tovább.

- Többi mi? Kiskacsa? Volt több is? - tűnődött Anya.

- Elúsztak. Gyere Anya!

- Jövök, jövök. Ne rohanj, nem maradunk le semmiről. Ugye tudod, hogy az egész család téged követ?

Persze, látom - konstatálta Lilla, - bár én nem hívtam senkit, csak körülnézek.

Hú, de meleg van. - gondolta Anya. Még jó, hogy húztunk papucsot. Forró a talaj. - Nézzétek, működik a csúszda, felmentek? Gyere Lillám, addig mi fürdünk egyet. Nem jössz?

- Nem!

- Akkor ülj le ide a lépcsőre. Lógasd csak bele a lábad. Úgy. Tetszik?

Igen, tetszik, de mindjárt belelöknek a vizbe, annyian jönnek-mennek itt. - bosszankodott Lilla.

 - Jól van. Gyere még eggyel lejjebb? Anyának bokáig ér, nyugodtan. 

- Nem!

- Mit nem Lilla? - Többiek, ti végeztetek a csúszással? Menjünk akkor vissza most már, gyertek.

- Anya, Lilla nem jön. 

- Mit csinál? 

- Ül a lépcsőn.

- Lilla, gyere kicsim, megyünk tovább!

- Nem!

- Nézd jön a sok néni, bácsi, a végén beesel a vízbe. Ne ülj itt a lépcsőn. Lilla?!

Most nézem a vizet, nem megyek. Bár Anya kezd ideges lenni. Ezt abból tudom, hogy sokat szólongat. Nem baj, kicsit ülök még itt. Hová sietnek, a játszót még meg sem néztem.

- Anya, Lilla elszalad!

- Most meg hova megy ez a gyerek!

- Ott szalad, Anya, a játszó felé! 

- Tényleg. - Menjetek gyorsan utána. Én leülök ide, innen nézem.

Gyorsan, most van egy kis előnyöm - kuncogott Lilla, - amint utolérnek azt kell majd játszanom, amit ők akarnak. Milyen szépen csillog a víz. - tűnődött közben a csúszda tetején. Lehet igaza van Anyának, mégis meg kellene barátkoznom a tóval. Megyek is.

- Anyaaaa, megyünk lassan? - érdeklődtek a többiek. Lilla bement a vízbe!

- Mi? Mikor ment be, és mitől lett ilyen bátor? - szörnyülködött Anya. Egy másodperc alatt képes ez a gyerek eltűnni. 

- Ejj, gyere Lilla megyünk most már.

- Nem! - dacoskodott Lilla.

- Szerintem mára elég volt a fürdésből. - Nekem legalábbis bizosan - gondolta Anya magában.

- Nem! - szögezte le újra.

Nehéz lesz így elindulni. - Gyere megyünk autóval.

- Neeeeeem! - kiabálta most már egyre hangosabban. - Most fürdök, nem látják? Nem értem, eddig ezért könyörögtek. Most meg menjek már. - Neeeem!

- Gyere Apa, - adta fel vegül Anya - most te jössz!