Kicsi méh

Kicsi méh.

Sűrű virágmezők,
Sarjadó új élet,
Bimbódznak a rügyek,
Ébred a természet.

Tavaszi napsütés
Ébreszti a méhet.
Szorgosan gyűjtöget,
Készíti a mézet.

Csíkos ruhájában
Az apró bogár
A virágzó mezőn
Gyönyörű táncot jár.

Aranyporát viszi
Virágról virágra.
Egy mézédes illat
Messzire csábítja.

Nem érzi a veszélyt
A csíkos hátú méh,
Ősi erő vonzza,

Beporozni, mit ér.

Hívja őt az udvar,
Ösztöne nem óvja;
Virágát az ember
Permettel szórja.

Vidáman átrepül
Akácról bodzára
Míg végül permetet
Ér szegényke csápja.

Gyengül apró teste,
Elernyed a szárnya,
Szédül és kóvályog,
Csak pihenni vágyna.

Ereje már fogytán,
Érzi szegény pára.
Megpihen a fűben
és a végét várja.

Szeszélyes kikelet
Tavaszi záport hoz.

Két kis embergyermek
Szökik a tornáchoz.

A fiúcska szeme
A méhen megpihen,
Szívében érzi nem
Hagyhatja ennyiben.

Odalép hozzá,
Nézi, vizsgálja.
-Életben a méh,
Habár kicsit kába.

A tető alá húzza,
Így védi, megóvja.
Szárnyait az eső elől
Kezével takarja.

-Mit csinálsz a méhvel?
Kérdezi testvére.
-Nem tudod, hogy
megcsíp?
Ne vedd fel őt kézbe!

-Földünk drága kincse.

Szól az okos gyermek.
-Ő nélküle bizony
Elhalnak a kertek.

Elég egy csepp eső,
És többé nem táncol.
A világ virágot,
S gyümölcsöt gyászol.

Arany virágporát
Szórja a mezőre,
Az erdőre, hisz Ő
A természet őre.

Elvonul a vihar,
Egy kósza napsugár
A melegével hívja:
-Ma még sok virág vár!

Felrepül a kis méh,
Enged a hívásnak,
S élettel telve
Elindul világnak.