Mákszem.
Kicsi mákszem unatkozik anyja melegében,
Gondol egyet: miért ülnék én itt a sötétben?
Kirándulni, az volna jó, tengert, völgyet látni!
Felpattan a szél hátára, a világot járni.
Repül vele nagy boldogan, míg földet ér a lába.
Milyen pici, milyen csúnya! - csúfolja a kánya.
Világot járni így indulsz? Mentél volna ködben!
Kicsi mákszem bánatában elbújik a földben.
Vele sír az őszi eső, télen hó subája.
De tavasszal, kikelettel lila lesz ruhája.
Megcsodálja a szépségét erdő, mező, ember.
Őrajta mevetni most már senkifia nem mer!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Budavári Orsolya Amatőr
Gyermekkorom óta vonzódom az írói alkotómunka varázslatos világához, mégis ahhoz, hogy mélyebben elmerüljek ebben a fantáziavilágban szükségem volt egy plusz hajtóerőre: a gyermekeimre. Első mesémet 2011-ben alkottam meg, s a publikálásra első ízben 2020-ban vállalkoztam. Alkotói tevékenységem nyomán novellák, versek illetve egy mese jelent meg nyomtatott sajtóban, s érzem minden zsigeremben, hogy ez egy új vi...