Kinőttem az Óvodát (írta T. Fiser Ildikó)

Kinőttem az Óvodát (írta T. Fiser Ildikó).

Mikor először léptem át e kapukat,
szememben a félelem könnye csillogott,
körülöttem sírásra görbültek a szájak,
hazavágyó szívem vigasztalan dobogott.

Mikor először nyújtottad felém kezed,
nem láttam még, hogy szíved nyitva áll,
rémülten néztem a sok gyereket,
hol lehet most az Édesanyám?

Először csak játszottam, pityeregtem, ettem,
telt az idő, sokat tanultam, terítettem,
szemembe idővel mosoly költözött,
az óvónéni szívembe férkőzött.

A sok gyerek barát lett és játszótárs,
a felnőttek szerető, segítő kezek,
az óvoda második otthonommá vált,
és most látod, mégis elmegyek.

Mit magammal viszek, az évek emléke,
minden, ami történt, sok érdekes dolog,
és indulok újabb ismeretlen felé,
a könny, szívszorongás újra kísérni fog.