Királykisasszony a Lepke utcában

Királykisasszony a Lepke utcában.

Királykisasszony a Lepke utcában

A Lepke utcában lakott egy királykisasszony. Nem kell, hogy elhiggyed, én sem hinném el, ha nekem mondanák. Pedig ott lakott.

Majdnem minden nap arra sétáltam hazafelé, és majdnem minden nap láttam őt. A szobájának hatalmas nagy üvegablakai voltak. Az egyik ablak mögött állt iskolapadszerű íróasztala. Általában ott ült, és a leckéjét írta. Aranyszőke, göndör haja volt és fitos orra. Persze akkor is azt mondanám, ha kopasz és krumpliorrú lett volna. De nem az volt.

Néha erősen töprengett. Ilyenkor a matekleckéjét írta.

Néha álmodozva olvasott. Ilyenkor verset tanult.

Néha derűsen firkált. Ilyenkor a rajzolást gyakorolta.

Rajzolni szeretett a legjobban. Rajzolt házat, vasutat, repülőt, napot, holdat, csillagokat, kutyát, macskát. De legszívesebben lepkéket rajzolt. Mindenféle színű és mindenféle mintázatú lepkéket. Aranyszárnyú lepkéket ezüst csíkokkal. Bordó lepkéket gyémánt csillagokkal. Lepkéket a nappal és az éjszaka, a tenger és az égbolt, a virágoskert és a szivárvány minden színében.

Azt gondolhatnád, hogy a Lepke utcában biztosan rengeteg lepke volt. Hát akkor nagyon tévednél. A Lepke utcában nem volt több lepke, mint ahány molnár a Molnár utcában, vagy ahány őzgida az Őzgida utcában. Talán valamivel több, mint ahány apostol az Apostol utcában. De ne szaporítsuk a szót: a Lepke utcában nem volt sok lepke.

Valahányszor azonban a királykisasszony kiment a kertbe játszani – és ez gyakran megesett --, mindig az orrára szállt egy pillangó. A királykisasszony ilyenkor mindig az orrára fújt – próbáld csak ki, hogy is kell azt! --, amire a pillangó továbbrepült, és ott röpködött a királykisasszony körül a kertben.

Egyáltalán nem mindig ugyanaz a pillangó repült a királykisasszony orrára, hanem mindig másik. Különféle színűek és különféle mintázatúak. Ezeket rajzolta azután le a királykisasszony.

Ha azt gondolnád, hogy a királykisasszonynak könnyű dolga volt, mert csak le kellett rajzolnia a körülötte röpködő gyönyörűséges pillangókat, akkor nem lenne igazad. A királykisasszony sokszor a barátaival és a barátnőivel játszott a kertben, de ők sohasem látták a pillangókat. Igaz, hogy ők nem is próbáltak az orrukra fújni.

Ugye nem csodálkozol, hogy a mese elején lepkékről volt szó, azután meg pillangókról? Biztosan tudod, hogy a lepke és a pillangó az ugyanaz. Mint ahogy a disznót sertésnek is hívják, a kutyát pedig ebnek. Magyarul lepke, magyarul pedig pillangó. És svédül?

De azért például a Lepke utca és a Pillangó utca az nem ugyanaz. Ugye milyen furcsa, milyen különös?

A Lepke utcába úgy kell menni, hogy felszállsz a buszra a Lekvár téren, és leszállsz a Törökméz útnál. Onnan már csak egy pár perc séta a Lepke utca.

A Pillangó utcába viszont csak metróval lehet eljutni. Persze attól függ, hogy honnan indulsz. Ha a Pillangó utcából indulsz, akkor nehogy metróra szállj, ha a Pillangó utcába akarsz jutni! Ugye milyen furcsa, milyen különös?

Egyszer szokás szerint sétáltam hazafelé a Lepke utcában, és szíven ütött, amit láttam. A királykisasszony háza előtt egy hatalmas nagy szállítóautó állt. Megtermett rakodómunkások a bútorokat pakolták befelé az autóba a házból. Amikor a házhoz értem, éppen az iskolapadszerű íróasztalt emelték be az autóba.

Megértettem, hogy többet nem fogom látni a királykisasszonyt, de azért nem voltam nagyon szomorú. Tisztában voltam vele, hogy a királykisasszony boldogabb lehet egy olyan országban, ahol királyság van, mint ahol nincs. Magyarországon, ahol a Lepke utca van, ott például nincs. Tehát biztosan egy olyan országba költözik, ahol van. Például Svédországba.

Lehet, hogy ott több lepke is lesz, mint a Lepke utcában. De ha nem, az sem baj, mert a mi királykisasszonyunk csak az orrára fúj – mutasd csak meg, hogy hogyan! – és máris röpködnek körülötte a tarkabarka pillangók, amiket lerajzolhat.

Próbáld ki te is!