Kis Barna története - mesejáték

Kis Barna története - mesejáték.

(Bár ez egy mesejáték, de a vállalkozó kedvű szülők is felolvashatják a csemetéjüknek.) 

Mesélő: – Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Ebben a kerek erdőben sok állat éldegélt. Itt lakott a félénk nyuszi, a fürge egér, a vaksi vakond, a dörmögő medve, a ravasz róka és az okos bagoly. Az erdő szélén, a kis patak partján pedig élt a hosszúlábú gólya, a vízben meg a nagy hangú béka. (Ahogy mondja az állatok nevét, azok sorra kilépnek a takarásból, meghajolnak, majd visszalépnek.)

Történt egyszer, egy szép nyári napon, hogy a félénk Nyuszi jóllakottan sietett haza a szántóföldekről, kezében egy jókora káposztával. Éppen hátrafelé nézegetett, hogy nem követi-e őt a mindig éhes Róka, amikor megbotlott valamiben, de úgy, hogy még a káposztája is elgurult. (Nyuszi fut be balról a színre. Középen ott van egy összegömbölyödött barna csomag, mögötte egy kis sziklaszerű emelvény, amin alul van egy rés. Nyuszi megbotlik a barna csomóban, elejti a káposztát. )

Nyuszi: – Jaj nekem! Hát ez meg micsoda? (hátrébb ugrik ) Biztos valamilyen gonosz szörnyeteg, amelyik nyulakat eszik vacsorára. Jaj, fussunk innen! (elfut, de a színpad szélén beleütközik az Egérbe.)

Egér: – Hát veled mi történt, Nyuszi koma? A Róka kergetett meg, hogy észre sem vettél, és majdnem átgázoltál rajtam?

Nyuszi: – Jaj, Egér koma, nem a Róka, annál sokkal félelmetesebb állat! Ott, a szikla mellett fekszik egy félelmetes, hegyes fogú, hatalmas barna szörny, és az akart megenni engem. Már majdnem elkapta a bal lábamat, alig tudtam elfutni előle.

Egér: (odakukucskál ) Én nem látok ott semmilyen hatalmas szörnyeteget. Szerintem megint csak a saját árnyékodtól ijedtél meg.

Nyuszi: – Nem, nem. Hidd el nekem, majdnem elkapott! Még a foga csattanását is hallottam. Jaj, olyan félelmetes volt! Ne menj közelebb, hátha egereket is eszik.

Egér: – Ha te el tudtál futni előle, és nem üldözött téged, akkor majd én is elfutok. De kíváncsi vagyok, milyen szörnyeteg tanyázik az erdőnkben.

(Egér óvatosan megközelíti a kis barna halmot a földön.) Innen nézve nem látszik olyan nagynak.

Nyuszi: – (vészjóslóan) Majd ha közelebb mész, nagyobbnak látod.

Egér: (közelebb megy) – Még most is kicsinek látom.

Nyuszi: – Mert ez egy nagyon ravasz szörnyeteg. Biztosan jól összehúzta magát, hogy kicsinek látszódjon. Az is lehet, hogy félig beásta magát a földbe, és azt várja, hogy valaki gyanútlanul a közelébe merészkedjen, és akkor hamm, bekapja a hatalmas fogaival! ( Nyuszi teljesen beleéli magát abba, amit mond, és a saját fantáziájától megijedve felkiált) Jaj, vigyázz!

( Egér a Nyuszi kiáltásától megijed, nagyot ugrik hátrafelé )

Nyuszi: ( megijed attól, hogy az Egér ugrott egyet, elfut, de hamarosan visszaóvatoskodik, és bekukucskál ) Egér, élsz még?

Egér: ( dühösen) Persze, hogy élek, de majdnem szívbajt kaptam a kiabálásodtól! Mit ijesztgetsz! Ez a barna valami meg se mozdul itten. Lehet, hogy nem is él. ( Óvatosan közelebb megy. Nyuszi újra megnyikkan, Egér dühösen visszanéz rá. A Nyuszi befogja a saját száját, hogy ne szóljon, és figyeli, ahogy az Egér közelről megszemléli a barna kupacot.)

Nem tudom, mi ez. Lehet, hogy a Medve vesztette el a sapkáját. Te meg persze azonnal félelmetes szörnyetegnek láttad.

Nyuszi: – De meg akart harapni!

Egér: – Mondta, mi? Itt ült, tízszer ekkora volt mint most, és azt mondta neked: De jó, hogy jössz, Nyuszi, éppen ebédelni készültem, hamm, bekaplak! ( Egér a Nyuszi felé fordulva eljátssza, amit mond, amitől Nyuszi megint megijed, felkiált, és elszalad. Egér mérgesen kiabál utána) Gyere vissza, csak tréfáltam! Hogy lehet valaki ilyen ijedős!

Nyuszi ( óvatosan visszajön ) – Sajnálom, ez nálunk családi örökség. Az apám, és az ő apja, de még az ő nagyapja is ilyen félénkek voltak. Azt mesélik, hogy volt a családunkban egy bátor nyuszi, aki senkitől se félt, és állítólag kihívta egyszer a rókát egy bokszmeccsre. De attól a naptól kezdve senki se látta őt többé. Úgyhogy mi, nyuszik már csak ilyen félénkek vagyunk.

Egér:– Na jó, rendben. De legalább engem ne ijesztgess többet. Szerintem ez a barna valami a Medve sapkája, biztosan ő vesztette el. Az egyikünknek el kellene menni hozzá szólni, hogy megtaláltuk, a másikunk meg majd itt őrzi, nehogy valaki elvigye.

Nyuszi:– Én biztos nem maradok itt a közelében, hátha mégis szörnyeteg, aki medvesapkának álcázza magát.

Egér: – Jó, én majd őrzöm itt, te szaladj el a Medvéhez.

Nyuszi: – Megyek máris. Addig itt hagyom a káposztámat, légy szíves, ne edd meg!

Egér: ( elfintorodik ) Bízhatsz bennem, nem fogom megenni. Van nekem sajtom, az sokkal finomabb. ( Nyuszi elmegy, az Egér leül a színpad jobb oldalán, a zsebéből egy sajtdarabot vesz elő, azt rágcsálja. Balról bejön egy földhányásból kibukkanva a Vakond. Nagy sötét szemüvege van, vaksin lépeget, megbotlik a barna valamiben, elesik benne. Megtapogatja. )

Vakond: – Ó, de jó, máris hazaértem! Itt a kispárnám. ( Lefekszik, a barna valamire hajtja a fejét, és horkolni kezd. Az Egér eddig csöndben figyelte, most rászól)

Egér: – Hé, Vakond, nem otthon vagy!

Vakond ( felemeli a fejét, értetlenül nézeget körbe ) – Már miért ne lennék otthon? Mentem egyenesen, aztán a nagy gyökérnél balra fordultam, aztán kétszer jobbra, és már itthon is vagyok. Itt a kispárnám is. De te, Egér, mit keresel a lakásomban?

Egér: – Nem én vagyok a te lakásodban, hanem te vagy a föld fölött, itt az erdő szélén. Az pedig, amin fekszel, nem a kispárnád, hanem a Medve elveszett sapkája, amit a Nyuszi talált meg, és én arra vigyázok.

Vakond ( értetlenül ) – Minek kell a Nyuszinak a Medve sapkája? Nem nagy az neki? És ha egyszer elveszett, akkor miért vigyázol rá? Nem késő bánat az már?

Egér ( legyint) – Mindegy, úgysem érted. A lényeg az, hogy eltévedtél, ez nem a lakásod.

Vakond: – Nem baj, otthon úgyis egyedül lennék, itt meg te olyan érdekeseket mesélsz. És mondd, a Nyuszi fel is próbálta a Medve sapkáját?

Egér: – Nem, nem próbálta fel, csak elment szólni neki.

Vakond: – Megkérdezi tőle, hogy felpróbálhatja-e? Szerintem jó ötlet. A Medve sapkájában biztos nem ismerné fel a Róka, és nem kellene félnie tőle.

Egér: ( lemondóan, mert úgyse tudja megértetni a helyzetet a Vakonddal) – Lehet, de ha mégis rájönne, hogy a Nyuszi van a sapka alatt, akkor elég nehéz lenne a nagy sapkában elfutnia.

Vakond: – Tényleg, erre nem gondoltam. Akkor miért akarja felpróbálni?

Egér: ( kissé ideges már) – Mondtam már, hogy nem akarja felvenni. Csak elment szólni a Medvének, hogy itt a sapkája, vigye haza, hogy ne ijesztgesse az erre járókat.

Vakond: – Nahát, nem szép dolog a Medvétől, hogy ijesztgeti az erre járókat.

Egér: – Nem a Medve, a sapkája ijesztgeti.

Vakond: – Hogyan ijesztgethetné az erre járókat a sapkájával, amikor az előbb mondtad, hogy elvesztette?

Egér: ( kiborul, fogja a fejét. Szerencsére megérkezik nagy lihegve a Nyuszi, és mögötte dörmögve jön a Medve)

Nyuszi: – Jaj, de siettem, ugye, élsz még, Egér, nincs semmi bajod?

Egér: – De van. Az előbb te hoztad rám a szívbajt a rémüldözéseddel, most meg majdnem agyvérzést kaptam a Vakond értetlenségétől. Még jó, hogy megjöttetek.

Szia, Medve koma, itt a sapkád. Örülsz neki?

Medve: – Nem örülök. Nincs sapkám, ezért el se veszíthettem.

Vakond: – És akkor nem fázik a füled télen, Medve koma?

Medve: – Nem, mert télen a jó meleg barlangomban alszom. De tudni akartam, mit találtatok, ha már a Nyuszi felébresztett a  délutáni szunyókálásomból. Pedig éppen azt álmodtam, hogy a patak vize mézzé változott, és én ebben a finom mézben fürödtem.

Gólya: ( bejön oldalról) – Még csak az hiányozna! Utálom a mézes békacombot! Te csak ne álmodj ilyeneket, Medve koma. Így jó ez a patak, vízzel, náddal, békákkal, ahogy van.

Béka: ( a másik oldalról, a Gólyától távolságot tartva beugrál) De még jobb lenne ez a patak kevesebb gólyával és több szúnyoggal. (körbenéz)

Mi ez a nagy csoportosulás itt? Erdőgyűlést tartunk? Mert akkor bepanaszolom a gólyát, hogy túl sok rokonomat evett már meg, és ha így folytatja, veszélybe kerül az esti békakoncert. Alig maradtak a szoprán szólamból.

Gólya: – Az a dolgom, hogy békákat egyek. Különben lépni se lehetne a brekegő seregtől. Nektek meg az a dolgotok, hogy szaporodjatok, és ritkítsátok a szúnyogokat.

Egér: – Elég legyen már! Ez nem erdőgyűlés. Azért vagyunk itt, mert azt hittem, hogy a Medve sapkáját találtam meg. Ezt a barna valamit itt. ( rámutat, mindegyikük odanéz)

Béka: – És ha nem a Medve sapkája, akkor mi ez?

Medve: – Szerintem a Róka farka.

( értetlenül néznek, Nyuszi felnevet)

Nyuszi: – Te Medve, én már elég sokszor láttam a Róka farkát, de az vörös színű volt, és jó erősen oda van nőve a Rókához, nem hiszem, hogy azt el tudná veszíteni. ( a többiek is nevetnek)

Medve: – Nem az eredeti farkára gondoltam, hanem a pótfarkára. A múltkor mesélte, hogy az új divat szerint lehet más színűre festetni a szőrt, és pótszőrt is lehet felkötni hozzá. Hátha ez is ilyen divatos dolog.

Nyuszi: – Nahát, hogy mik vannak! Legközelebb majd jobban megnézem a Rókát.

Egér: – Kissé meg is cibálhatnád a farkát, hogy kiderüljön, igazi-e.

( Mindannyian nevetnek, Nyuszi a hasát fogva hahotázik az ötlettől)

Róka: ( bejön oldalról sompolyogva, elnyújtott, ravasz hangon, mint aki eddig hallgatózott) – Micsoda vidám társaság! Én is csatlakozhatok?

(Nyuszi nagyot ugrik, elhallgat, és biztonságos távolságba húzódik  a Rókától.)

Medve: ( barátságosan) – Gyere, Róka koma, éppen rólad beszéltünk. Nem te veszítetted el ezt a barna valamit? ( rámutat)

Róka: ( odamegy, megnézegeti, megszaglássza) – Nem ismerős. A szaga se ismerős. Nem tudom, mi ez. (Felnéz) Szerintetek?

Egér: – A Nyuszi szörnyetegnek nézte, én azt hittem, a Medve sapkája, a Vakond a kispárnájának vélte, a Medve meg azt gondolta, talán hozzád tartozik. ( körbenéz) Van még valakinek ötlete?

Gólya: – Szerintem fészek, amit a szél sodort le a földre.

Egér ( körbenéz) –Szerintetek? ( Mindegyik a fejét rázza.) Nem nyert. És te Béka, mit gondolsz?

Béka: ( laposakat pislog, nyújtogatja a nyakát, de nem mer közelebb menni, mert akkor túl közel kerülne a Gólyához ) Szerintem lehet, hogy szörnyeteg, lehet, hogy valakinek a sapkája vagy a pótfarka, de megfelelne kispárnának meg fészeknek is, úgyhogy kérdezzük meg a bölcs Baglyot, ő majd eldönti, hogy mi ez.

Bagoly ( nagy szárnysuhogással megérkezik ) – Úgy hallottam, valaki a nevemet említette. Tessék, már itt is vagyok! Én mindenről tudok, ami az erdőben történik. Majd én megoldom a problémát. Mi a kérdés?

Egér: – Szervusz, Bagoly, jó, hogy jössz. Mondd meg nekünk, mi ez a barna valami itt!

Bagoly: ( körbejárja először biztonságos távolból, majd egyre közelebbről. Jó alaposan megnézi, majd belecsíp. A barna valami feljajdul.

Mindenki meglepődik, a Nyuszi nagyot ugrik, de a többiek is hátrébb lépnek.)

Bagoly: – Bármi is ez, az biztos, hogy van hangja.

Róka: – Akkor nem sapka.

Egér: – És jajgatott. Nyuszi, szerinted egy szörnyeteg szokott jajgatni?

Nyuszi: ( félénken) – Talán egy nagyon-nagyon ravasz szörnyeteg, aki így akar becsapni minket.

Medve: – Nem hiszem, hogy egy szörnyeteg jajgatna egy bagoly csípésétől. Nézzük meg, mi ez. (A mancsával megböki a kis halmot. Az megmozdul, és felül egy kis barna, hernyóforma lény, de azonnal ijedten össze is kuporodik.)

Kis Barna: ( félénken) – Bocsánatot kérek a zavarásért. Én nem akartam ilyen gondot okozni.

Egér: – Ki vagy te?

Nyuszi: –És eddig miért nem szólaltál meg?

Medve: – És hogy kerültél ide?

( Kis Barna ijedten kapkodja a fejét.)

Bagoly: – Csak szép sorjában. Na, válaszolj!

Kis Barna: – Bocsánatot kérek. Én féltem. Most is félek. Nem tudom, ki vagyok, és nem tudom, hogyan kerültem ide. Azért voltam csöndben, hogy akkor hátha elmennek, és nem bántanak. Meg azt is reméltem, hogy hátha kitalálják, hogy ki vagyok én, és akkor végre én is tudni fogom.

Bagoly: – Hogyhogy nem tudod, ki vagy? Nincsenek szüleid?

Kis Barna: ( félve, bizonytalanul ) – Azt hiszem, nincsenek. Nem emlékszem, hogy lettek volna.

Nyuszi: – Az nem lehet. Mindenkinek van apja meg anyja. Ők védik meg a veszélyektől, ők etetik, ők nevelik fel.

Kis Barna: – De nekem nincs senkim.

Róka:  (fenyegető hangon ) – Biztos valami rosszat csináltál, azért zavartak el otthonról, ne is tagadd!

Kis Barna: ( ijedten még jobban összehúzza magát ) – Nekem, kérem, nem volt otthonom.

Béka: – De hát nem mondhatod, hogy csak úgy a Gólya pottyantott téged ide!

Gólya: ( sértetten) – Én ilyen formátlan, csúnya kis csomagot nem szoktam szállítani.

Vakond: – Lehet, hogy csak úgy kinőtt a földből. Ugyanúgy, ahogy a fű kinő.

Kis Barna: ( védekezően) – Nem emlékszem, kérem. Én csak úgy itt vagyok.

Róka: ( vádlón, számonkérően) – Mondd, Bagoly, van ennek a kis barna valaminek joga ahhoz, hogy csak úgy itt legyen a mi erdőnkben?

Bagoly: – Hát amíg nem csinál semmi kárt, addig itt lehet. Nincs rá törvény, hogy elküldjük.

Medve: – De azért jó lenne tudni, miféle szerzet. Mondd, te kis barna, szereted a mézet?

Kis Barna: – Nem tudom, kérem. Még sosem ettem mézet.

Medve: – És dörmögni tudsz-e? Így ni! ( dörmög, vagy énekel valami medvés dalt)

Kis Barna: – Nem, én ilyet nem tudok.

Medve: – Akkor biztos, hogy nem tartozol a medvefélék családjába. Nekem idegen vagy.

Egér: (megnézi) – Nincs hosszú farkad. ( Odanyújtja neki a sajtdarabot ) Szereted a sajtot?

Kis Barna: ( megszagolja a sajtot, megrázza a fejét) – Köszönöm szépen, nem kérem. Nem szeretem a sajtot.

Egér: –Akkor egér sem vagy.

Gólya: – És mit szólnál egy finom kis békapecsenyéhez?

Béka: ( tiltakozva) Még csak az kellene! Amúgy is látszik, hogy nem gólya, nincs se hosszú lába, se piros csőre.

Bagoly: – Bagoly se lehetsz, nincs szárnyad.

Béka: – Hozzánk se tartozol, nincs ilyen szép izmos lábad. ( Kinyújtja a lábát. A gólya vágyakozva nézi, a Béka gyorsan visszahúzza maga alá) És brekegni se tudsz, ugye? ( Brekeg, vagy énekel egy békás dalt)

Kis Barna: – Sajnálom, én nem tudok ilyet.

Róka: – Nem vagy róka, nincs szép vörös bundád, se bozontos farkad.

Medve: – De hátha befestette a bundáját, azért barna, a farka meg még nem nőtt meg, mert még fiatal.

Róka: – Nem lehet róka. Akár festett barna, akár nem, semmi kedvem ahhoz, hogy egy ilyen kis barna valamivel rokonságba kerüljek. Még ha róka lenne, akkor is kitagadnám. Nem méltó a róka névre.

Vakond: – Én nem látom jól, de talán vakond.

Róka: – Miattam nyugodtan lehet vakond. Akkor legalább beássa magát a föld alá, és nem zavar itt minket.

Vakond: – Mondd csak, lejönnél velem a föld alá? Legalább nem lennék egyedül.

Kis Barna: ( megborzong, és ijedten húzza össze magát) – Köszönöm szépen a meghívást, de nem szeretnék lemenni a föld alá. Én nagyon félek a sötétben.

Bagoly: – Akkor vakond se vagy. ( A Nyuszira néz, aki a káposztáját szorongatja ) Adj már neki egy kis káposztát, hátha a nyulakhoz tartozik.

( Nyuszi vonakodva letör egy kis darab káposztalevelet, és odanyújtja )

Kis Barna : ( elveszi, megszagolja, megkóstolja ) – Ez nem is olyan rossz.

Nyuszi ( ingerülten kikapja a kezéből a maradék káposztalevelet) – Nem lehet nyúl, nincs hosszú füle (megbillegteti a saját füleit), és nem is tud gyorsan futni. ( körbefutja  színpadot, majdnem elsodorja a többieket ). Éppen elegen vagyunk, mi nyulak! Otthon tizenkét éhes száj várja ezt a káposztát, meg a feleségem is dühös lesz, hogy elkéstem. Nem kell még egy családtag. Ez a kis barna nem tartozik a nyulakhoz.

Kis Barna: ( Tétován felvesz egy falevelet a földről, megszagolja, rágcsálni kezdi. Felderül az arca.) – Ez finom! Ezt szeretem. ( boldogan eszi)

Bagoly: Hát akkor én, mint az erdő bölcse, meghozom a döntést. Nem vagy se egér, se nyúl, se vakond, se gólya, se béka, se bagoly, se medve, se róka. ( akiket megnevez, azok hevesen rázzák a fejüket, hogy nem tartozik oda ) Nem tartozol közénk, idegen vagy. Valójában senki se vagy, egyszerűen csak egy kis barna valami. Legyen hát a neved Kis Barna.

Bár semmi keresnivalód sem lenne a mi erdőnkben ( Róka buzgón helyesel), de ha csöndben meghúzod magad, ellehetsz itt. Falevelet ehetsz, abból van éppen elég, de máshoz nem nyúlhatsz. Ha bármi bajt csinálsz, elzavarunk innen. Úgyhogy viseld jól magad!

Kis Barna: ( szerényen bólint, abbahagyja a rágcsálást, összehúzza magát) – Köszönöm szépen, hogy itt maradhatok. Igazán jól fogok viselkedni, ígérem. Észre sem tetszenek venni, hogy itt vagyok.

Bagoly: – Na, ezt a kérdést is megoldottuk. Mehet mindenki a dolgára.

( Az állatok elköszönnek egymástól, szétszélednek, különböző irányokba elhagyják a színt, csak Kis Barna marad ott középen, bánatosan levelet rágcsálva.)

Mesélő: – Telt, múlt az idő. Az állatok élték az életüket, végezték a dolgukat, nem is figyeltek Kis Barnára. Ő csöndben éldegélt a szikla árnyékában. Eszegette a leveleket, és igyekezett kicsire összehúzni magát, ha valaki arra járt, nehogy gondot okozzon a jelenléte másoknak. Amikor nagyon magányos volt, csöndben sírdogált is, de nem volt senki, aki megvigasztalja. Észre sem vették, hogy ott él köztük.

( Közben egy-egy állat áthalad a színen, ilyenkor Kis Barna összehúzza magát. Ha egyedül van, kinyúl egy-egy levélért, nézeget körbe, eszeget. Néha sírdogál is, törli a könnyeket az arcáról, vagy kifújja az orrát. )

Mesélő: – Elmúlt a nyár, jött az ősz, egyre hidegebb lett. Az állatok felkészültek a télre. Az egér, a nyuszi és a róka dúsabb bundát növesztett, hogy ne fázzon a hidegben. A gólya fogta magát, és elrepült Afrikába. A béka bebújt a patak iszapjába. A vakond jó mélyre ásott, és ott lenn elaludt. A medve a barlangjába húzódott vissza.

Csak szegény Kis Barna nem tudta, mit csináljon. Elsárgultak a falevelek, egyre jobban fázott, és éhes is volt. Nem szánta meg senki. Szomorúan összehúzta magát, és bebújt a szikla repedésébe. Egy-két száraz levéllel betakarózott, és elaludt.

( Bebújik a sziklába, és nem látható. A szín elsötétedik, téli szél süvít.

Egy idő múlva elkezd világosodni. A szikla tetején alszik a Pillangó. Az alapruhája ugyanaz a barna kezeslábas, de szép, színes pillangószárnyai vannak. Ahogy kivilágosodik, rávetül a fény, mintha a Nap sütne rá. Megszólal egy szép, lágy zene.  )

Mesélő: – Ám egyszer a tél is véget ért. A Nap egyre melegebben sütött, a hó elolvadt, és megérkezett a tavasz. Nyuszi is elment a szántóföldre, hogy valami friss eleséget hozzon a családjának. ( Ahogy Nyuszi bejön, halkul a zene, de a háttérben ott marad a hangja. )

Nyuszi ( bejön balról, úgy, ahogy legelőször, a hóna alatt egy nagy sárgarépa. Hirtelen megáll, mert meglátja a Pillangót a sziklán. Most nem ijed meg, csodálkozva nézi. ) – Ó, de gyönyörű! ( Kisiet, a színpad szélén most is beleütközik az Egérbe. De most elkapja a kezét, és húzza befelé.) Nézd, Egér koma, mit találtam! Nézd, milyen csodálatos dolog került erre a sziklára!

Egér: ( ő is csodálkozva nézi. A Pillangó alszik, le van hajtva a feje, csak a szárnya látszik) – Tényleg nagyon szép! Mi lehet ez, Nyuszi koma?

Nyuszi: – Nem tudom, még soha nem láttam ilyen gyönyörűt. Lehet, hogy ez egy angyal.

Egér: – Vagy egy tündér. Én hallottam, hogy vannak olyan erdők, ahol élnek tündérek. Hátha hozzánk is idetévedt egy. De jó lenne, ha itt is maradna!

Medve ( beballag, kissé álmosan dörzsöli a szemét. Meglátja a Pillangót, megáll.) – Ébren vagyok, vagy még a téli álmot alszom? Olyan szép ez a valami, mintha álmodnék.

Vakond: ( egy vakondtúrásból dugja ki a fejét) – Valami olyan szépen csillog idefent, feljöttem megnézni.

Gólya ( bejön a Békával együtt) – Láttam már messziről, hogy itt ragyog valami, azt hittem, a szivárvány egy darabkája maradt itt a sziklán.

Béka: – Vagy egy gyémántcsepp a legtisztább forrás vizéből.

Róka: (besompolyog) – Ez ám a szépség! Lehet, hogy ő a rókák királynője?

Bagoly ( nagy lendülettel érkezik) – Nagy esemény, nagy esemény! Ezt nekem is látnom kell. Milyen gyönyörű vendégünk van! Úgy illik, hogy én, a legbölcsebb köszöntsem.

( Az állatok körbeállnak, középen a Bagoly. A Pillangó felettük van, a sziklán, föléjük magasodik.)

Bagoly: ( a torkát köszörüli) – Khmm, khmm. Kedves vendégünk, bocsássa meg, hogy zavarjuk, de szeretnénk az erdő nevében köszönteni. ( A Pillangó felébred, felemeli a fejét, rájuk néz. A zene felerősödik, majd visszahalkul. Ők nem ismerik meg. Bagoly mély tisztelettel folytatja.) Kérjük, mondja meg, kit tisztelhetünk önben.

Pillangó: ( felemelkedik, végignéz magán. Magabiztos, de nem öntelt. Egyszerűen mondja) – Pillangó vagyok.

Többiek ( tisztelettel, csodálattal) – Óh, egy Pillangó! ( Erős zene. Mindannyian meghajolnak előtte. A zene visszahalkul.)

Róka: – És miben lehetünk a szolgálatára, kedves Pillangó? Ételt, italt szeretne vagy netán otthont keres? Bármiben szívesen segítünk.

Pillangó ( kicsit szomorkásan mosolyog) – Igazán nagyon kedvesek, de már nincs szükségem semmire. Pár hónapja még elkelt volna a segítségük.

Egér: ( csodálkozva) – Itt volt már több hónapja, és mi nem vettük észre?

Bagoly: – Az lehetetlen. Én mindenről tudok, ami az erdőben történik.

Róka: – Ha szólt volna, én biztosan segítettem volna.

Nyuszi: –Annyi itt az ennivaló, biztosan jutott volna belőle.

Medve: – Bármelyikünk befogadta volna.

Vakond: – De hát miért nem láttuk meg eddig?

Pillangó: – Azért, mert korábban én csak egy kis barna valami voltam. Még nem nőtt ki a szárnyam, azt se tudtam, ki vagyok. Olyan jó lett volna, ha akkor valaki segít, ha valaki befogad, és megvigasztal, amikor olyan egyedül voltam.

Róka ( hitetlenkedve) – Nem lehetsz te a Kis Barna. Az egészen közönségesen nézett ki, te meg gyönyörű vagy.

Pillangó ( felegyenesedik, végigmutat a barna kezeslábason) – Én még most is a Kis Barna vagyok, csak közben kinőtt a szárnyam. És most már tudom, hogy Pillangónak születtem, és Pillangó voltam akkor is, amikor ezt senki se látta rajtam, és még én sem tudtam magamról. De már emlékszem a szüleimre, és tudom, hogy valahol messze, egy távoli, gyönyörű réten ők is Pillangóként táncolnak a ragyogó napsütésben. ( Elnéz a fejük felett messze. A zene kicsit hangosabb.) És látom már a társaimat is, akik az erdő melletti réten várnak, hogy együtt szálljunk majd a virágok fölött.

Bagoly: – Nem maradna még egy kicsit köztünk, hogy csodálhassuk a szépségét?

Pillangó: – Nincs szükségem csodálatra. A Kis Barnának lett volna szüksége egy icipici segítségre, egy kicsike együttérzésre. Mégsem kapta meg.

Medve: – Most szívesen segítenénk.

Pillangó: – Már van szárnyam. Már tudom, ki vagyok. Minden, amire szükségem van, ott vár a réten, a társaim között. ( kinyújtózik) És most elrepülök hozzájuk.

Nyuszi: ( nyújtja  a sárgarépát feléje) – Nem fogadna el tőlünk valami emléket?

Pillangó: – Köszönöm, nem. De a következő Kis Barna biztosan boldog lesz, ha helyettem ő kap tőletek egy kis figyelmet. Adjátok neki mindazt, amit most rám akartok pazarolni.

Akkor ő talán akkor is köztetek marad egy ideig, ha már Pillangóvá válik. ( Kitárja  a szárnyait, és kirepül a színpadról. A zene felerősödik, majd elhalkul.)

( Az állatok néznek utána, majd megfordulnak, és a nézőtér felé tekintenek, kezüket a szemük elé tartva. )

Bagoly: – Nézzünk körül alaposan. Biztosan van itt valahol még egy Kis Barna. Keressük meg!

Nyuszi: – Meg fogjuk találni.

( A többi állat bólogat. )

Többiek: – Meg bizony…

( Nézegetnek kifelé, közben egymás mellé rendeződnek, egy vonalba érnek, és meghajolnak.

A tapsra hátulról előjön a Pillangó is, ő áll középen, együtt hajolnak meg.)

 .....................................................

És ugye Te is hiszed, hogy ezzel nincs VÉGE a történetnek?...