Kismackó nagy útja

Kismackó nagy útja.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Kismackó, aki a téli álmát aludta volna, ha a barlangja elé nem száll egy rigó és azzal keltegeti, hogy „fütty-fürütty”. Kismackó álmosan dugta ki a fejét és azt kérdezte:

• Miért keltegetsz?
• Azért, mert minden állat azt mondta, hogy neked kell elmenned a kis Jézushoz, Betlehembe – válaszolta a rigó, azzal odaadott Kismackónak egy nagy zsákot és elrepült.

„Biztos, hogy hosszú út vár rám, de azzal nem jutok az út negyedéig sem, ha csak itt álldogálok.” – gondolkodott magában Kismackó, azzal szedte a sátorfáját és elindult..

Útközben találkozott az őzikével, aki azt kérdezte tőle:

• Hova mész, Kismackó?
• Indulok Betlehembe – válaszolta Kismackó, majd haladt is tovább. Az őzike utána kiáltott:
• Várj egy kicsit! – s azt mondta neki, hogy küld a kis Jézusnak egy kis ajándékot.
• Mit? – kérdezte Kismackó.
• Tessék, itt ez a mohapárna, tedd bele a zsákodba! De vigyázz rá! – kérte az őzike.

Mendegélt tovább Kismackó, találkozott a tyúkkal, aki tojást adott neki, majd találkozott a rókával is, aki egy tobozt küldött a kis Jézusnak.

Kismackó, az ajándékokkal felpakolva, végre megérkezett Betlehembe és odasétált a jászolhoz. József odament Kismackóhoz és azt kérdezte tőle:

• Mit cipelsz a zsákodban?
• A kis Jézus ajándékait – felelte Kismackó és odanyújtotta Józsefnek a zsákot. Megérkezett Mária is és egy nagy csupor mézet tett Kismackó elé.

Igaz, hogy Kismackó nagyon messze volt a barlangjától, mégis otthon érezte magát.