Koncert

Koncert.

Mesélő: Onodi Éva

Volt egyszer egy kisváros, ahol mindenki szerette a zenét. Ezért az emberek gyakran szerveztek koncerteket és fesztiválokat. Leginkább a helyi zenekarok és művészek adták elő a dalaikat, és mindenki nagyon élvezte ezeket az eseményeket.

Így történt ez egy nyári napon is.  Márk a főtéren játszott gitárjával. Már egy jó ideje zenélt, amikor a város fölött sűrű, sötét felhők kezdtek gyülekezni.  A szél is egyre hevesebben fújt. Először csak halkan, majd aztán hangosan.  Az eső először csak csepegett, aztán esett, végül szakadt és a villámok vakítóan csaptak ide- oda.

Az emberek hazasiettek, illetve akik még el se indultak, azok az otthonaikban maradtak. Az ablakból nézték a csuda időt. Az utcák teljesen elnéptelenedtek. Csak egyetlen zenész, Márk nem ment haza, de ő se maradt fa közelségében. Gitárjával a városközpontba ment, és ott kezdett el játszani.

Először csak halkan, majd a zenéje egyre hangosabban szólt. Ekkor értek oda a keresztszülei. Keresztanyukája fuvolázva, keresztapukája pedig csörgődobbal kísérte. Nem volt ebben semmi furcsaság. Gyakorta játszottak itt- ott közösen. Mindig sok volt az érdeklődő, hiszen szívhez szólóan muzsikáltak.  Hangos tapssal jutalmazták a szép zenét.

Miközben zenéltek, eszébe jutott Márknak, amikor megkeresztelték őt. Egy kis időre elmélázott ezen. - Nagyon meghitt, és varázsos volt. A templom papja fogadott és köszöntött minket, a résztvevőket. A szertartás végén keresztet rajzolt a homlokomra, pár csepp vizet locsolt háromszor a homlokomra, amit a keresztanyukám utána le is törölt. A pap gratulált és átadott egy emléklapot. Olyan csönd volt a templomban, hogy még a légy zümmögését is hallani lehetett volna, ha ott lett volna.

Hallottatok már orgonaszót? Hát az valami fantasztikus! Nem csoda, hogy a hangszerek királyának hívják! -

Közben odakint elült a vihar, a szél is lecsendesedett, az eső is elállt. Így kimentek az épület elé játszani, ahol az emberek nagy- nagy érdeklődéssel állták őket körül. Játszottak még négy vagy öt kórusművet, vagy popdalt, nem is tudom, aztán hirtelen, ahogy Márk egy utolsó akkordot is leütötte kisütött a nap. Az emberek lelkesen tapsoltak.

Az eső, ahogy elállt, a felhők szétnyíltak, és egy csodálatos szivárvány jelent meg az égen. Tátott szájjal tekintett fel mindenki, aki ott volt az ég felé.